Gyermeknevelés

Bár kisfiam nem óvodáskorú - másfél éves - mégis szeretném, ha elmondaná véleményét a viselkedésével…

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!
Bár kisfiam nem óvodáskorú - másfél éves - mégis szeretném, ha elmondaná véleményét a viselkedésével kapcsolatban. A problémánk, hogy a gyerektársaival kezdetben kedves, megsimogatja a hajukat, de később hajhúzás, lökdösés következik. Majd elmondja, hogy ezt nem szabad. Beszéltem már erről bölcsödei gondozó nénivel, olvastam róla újságban, mindenhol a fejlődés egy szakaszának tudják be ezt a jellegű agresszivitást, s azzal nyugtatnak, hogy a gyerek majd kinövi. Lehet, hogy kinövi, mégis valahogyan kezelnünk kell . Az utóbbi időben már odáig fajult a dolog, hogy a bölcsödei játszócsoportban -, ahova hetente 1 órát járunk játszani(?) - már ujjongtak a gyerekek és a szülők, amikor "végre" elmentünk, a játszótéren a csúszda tetejéről lökött le egy kislányt a kisfiam, az ismerősők távol tartják gyerekeiket tőlünk. Az okát szeretnénk megtalálni ennek a durvaságnak, mert egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, korán elindult, elkezdett beszélni, nagy szeretetben neveljük, sokat foglalkozunk vele és értetlenül állunk cselekedetei előtt.
Előre is köszönöm segítségét: Molnár Mónika Szolnok, 2002.10.05.

Az óvónő válasza

Kedves Mónika!

Leveléből kiderül, hogy kisfia még éppen a bölcsődei beszoktatás kezdeti nehézségeivel vívódik. A heti egy óra bent tartózkodás igen kevés ahhoz, hogy megismerje csoporttársait a gyermek, ill. hogy megszokja, beilleszkedhessen a csapatba. Ráadásul a konfliktus helyzetek nyomán csoporttársai még jobban elhatárolódnak tőle, míg a végére gyerekek és szülők egyaránt kiközösítik a gyermeket. Meg kell, hogy jegyezzem, a felnőttek részéről ezt a hozzáállást nem tudom elfogadni. Itt nem az a gond, hogy féltik a saját csemetéjüket, ez teljesen érthető, hanem ezzel gyermekükben és szülőtársaikban is értelmetlen és felesleges ellenérzéseket indukálnak az Ön kisfiával szemben. Otthon, -mint írja,- nagy szeretettel veszik körül és ott nyugodt, kiegyensúlyozott a kisfiú. Mi lehet akkor hát az oka ennek az agresszivitásnak? Feltételezem, hogy a bölcsiben sokkal kevesebbet foglalkoznak vele, mint azt otthon már megszokta. Ekkor jelentkezik az ebben a korban gyakran (de nem törvényszerűen!) előforduló szociális viszony problémája. A gyermek úgy érzi, hogy személyét nem értékelik, elhanyagolják és ez ellen támadó magatartással, agresszivitással védekezik. Mindenképpen azt javaslom, hogy próbáljanak sokkal több időt tölteni a bölcsiben, idővel megszereti, elfogadja az ottani személyeket, körülményeket és remélhetőleg ez fordítva is így lesz a csoporttársak részéről.A gondozónőt meg kell kérni, hogy még többet, kiemelten foglalkozzon a kicsivel. Az agresszív megnyilvánulásokat pedig semmiképpen nem intézhetjük el egy "majd úgyis kinövi" felkiáltással, határozottan és egyértelműen el kell utasítani ezt a viselkedést. Meg kell értetni a kisfiúval, hogy ez fáj a másik gyereknek, ő sem örülne, ha a többiek is megvernék őt. A durvasággal szemben szülőnek és nevelőnek együttes erővel, szorosan együttműködve, ám hangsúlyozom demokratikus nevelői eszközök segítségével kell fellépnie.

További kérdések – gyermeknevelés