A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam két és fél éves okos , értelmes kisfiú a védőnő , aDoktor nő szerint is.Teljesen tisztán beszél , szobatiszta,verseket tudunk neki tanítani és elkezdtem itthon angolul tanítani.A probléma a viselkedésével van.Rettentően akaratos , hisztis , öntörvényű.Dührohamai vannak ilyenkor rúg,harap és teli torokból ordít.Ha valamire azt mondom neki,hogy nem szabad annál inkább azt csinálja.Rettentő nagy mozgásigényű , szinte fáradhatatlan.A védőnőnk szerint hiperaktív.Hamarosan szeretném Óvódába adni , de félek hogy ott is így viselkedik.Kérem adjon tanácsot mit tegyek?Néha úgy el vagyok keseredve ,hogy már sirok a tehetetlenségtől.
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Mindenek előtt próbálja meg a kategorikus tiltás helyett a más irányba terelés elvét alkalmazni. Pl: ha a gyermek nem akar este lefeküdni, próbálja így: " Most bebújunk az ágyba, és ha nagyon gyors leszel, te választhatod ki, hogy melyik mesét mondjam el!" Így nem egy felszólítással találkozott a gyermek, hanem egy elérendő, csábító alternatívával, amiért érdemes némi áldozatot hozni. Ezt a személetet hasznos követni a mindennapi élet sok területén. Előfordulhat azonban, hogy minden próbálkozásunk ellenére heves hisztibe, dacba ütközünk, ezt kellő tudatossággal és határozottsággal kell kezelni. Értem itt azt, hogy ne vegye észre, ne vegyen tudomást a nagy jelentről, mintha semmi nem történt volna. (Az agresszív megnyilvánulásokat viszont mindenképpen határozottan utasítsa el!) Ha Ön süketnek és vaknak tettetve magát a teljes nyugodtságot tükrözve kerüli ki gyermeke hisztis kirohanásait, a kisfiú döbbenten fogja tapasztalni, hogy nincs vevő a "műsorára". Ekkor még jó párszor megpróbálkozik azzal, hogy sírva-kiabálva követi Önt a "vegyél már észre!" nem titkolt szándékával, ám ekkor se vegye a lapot. Így elérheti, hogy néhány kirohanás után alábbhagynak, majd meg is szűnnek a hisztik.
Üdvözlettel: az Óvónő