Gyermeknevelés

Szeretném megkérdezni, mi a teendő egy majdnem három éves, okos, aranyos kisfiúval, aki evés után/helyett…

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Kedves Ovónéni!

Szeretném megkérdezni, mi a teendő egy majdnem három éves, okos, aranyos kisfiúval, aki evés után/helyett sokszor ledobálja a tányért, ételt, megállás nélkül kolompol és kiabál evés közben,hiába kérem szépen, csúnyán. Mindent ő akar megdirigálni, nem akar vetkőzni, öltözni, elindulni otthonról, gyakran aludni menni se. Sokat hisztizik, főleg a boltokban nem lehet vele birni. Minden kellene neki. Én sokszor már szégyellem magam, mindenki minket néz. Mivel mozgássérült vagyok, csak úgy tudunk vásárolni, ha együtt megyünk, különben megoldanám nélküle. Még műanyag cumisüvegből iszik, melyet minden ivás után földhöz vág. Emiatt nem merek poharat adni a kezébe, mert ahányszor megpróbáltam, a földre boritotta a tartalmát. Éjjel is iszik, gyakran többször is fel kell kelni hozzá, reggelre csupa pisi. Próbáltam sima vizet adni éjszakára, azt nemigen szereti, hátha leszokna. De nem, zokog, tombol, dührohamot kap, ha nem az történik, amit ő akar. Akaratos természet, mindig is ilyen volt, nem mostanság változott meg, már csecsemőnek problémás volt. Gyermekgyógyász főorvos akkor azt javasolta, hogy adjuk bölcsibe, egy évesen ment is. Ott sokáig ő volt a mintagyerek - igaz, a legkisebb is. Sokat foglalkozunk vele, mostanában kezelhetőbb is, igyekszem mesével, versekkel, "tanulással", beszélgetéssel lekötni őt, de ha öt percre magára hagyom és valami nem sikerül, pl. két kocka nem megy egymásba, üvölt és mindent földhözvág. Sokszor kértem, szépen szóljon, ha valami nem sikerül, akkor én jövök és segitek. De ezek a türelmetlen, sokszor agressziv reakciók mindig újra ismétlődnek. Úgy tűnik, képtelen elviselni, ha nem sikerül valami, pedig mindig kapacitálom : nem baj, próbáljuk újra, türelmesen, akkor majd sikerülni fog. Ugyanakkor egész kitűnő szellemi képességekkel rendelkezik, öt perc alatt mindent megért, felfog, megmagyaráz. Kérem, ha van valami átfogó tanácsa a számomra, válaszoljon. Köszönettel: Monika

Az óvónő válasza

Kedves Mónika!
A gyermekkori dacosság sajnos nem ritka jelenség, ennek kezelése mindenképpen megkövetel a felnőttől egyfajta határozottságot, következetességet. Az Ön által említett kitörések alkalmával ennek szellemében kell kezelni a negatív megnyilvánulásokat. Amikor a fiúcska erőszakkal, akaratosan próbálja szüleire erőltetni akaratát, ennek semmiképpen nem szabad teret adni. Amikor a kritikus szituációk előre sejthetők, ennek alternatíváiról előre beszélni kell a gyermekkel. Pl: vásárlás előtt mondja el, hogy ha engedi anyát szépen vásárolni, akkor a végén választhat magának egy (!) jutalom-csokit. Viszont, ha folyamatosan nyüstöli, hogy ezt vagy azt kér, semmit nem fog neki venni. Nagyon-nagyon fontos, hogy ezt mindig tartsa be, akkor is, ha a kisfiú hangos sírással, toporzékolással igyekszik „meggyőzni” Önt. A harmadik, negyedik, sokadik alkalommal rá fog jönni, hogy jobban jár, ha betartja az Ön kéréseit Eleinte nehéz lesz és főként kellemetlen a gyermek nyilvános előadása, de kitartás, következetességének nagyon hamar be fog érni a gyümölcse.
A játék során történő türelmetlenséget a következő módon lehet kezelni: fontos, hogy gyermeke mindig életkorának és képességeinek megfelelő feladatot kapjon, hiszen a túl nehéz feladatok elveszik a kedvét a további próbálkozásoktól és érthető ellenkezést váltanak ki belőle.
Játék előtt beszéljék meg, hogy anya szívesen segít majd, de csak akkor, ha nem kiabál, hisztizik, hanem szépen kéri. A „varázsszó”: Légyszíves. Ennek betartásához ragaszkodjon, és ha gyermeke elfelejtkezik erről, emlékeztesse rá. Csak a tisztességes kérésre reagáljon. Fontos, hogy a gyermek megtanulja, hogy nem csak a szülőknek kell szépen kérniük, hanem neki is illik ezt ugyanilyen módon lereagálnia.
Az étkezés közben tapasztalható rossz szokásokat is kellő határozottsággal kell kezelni. Előre közölje a kisfiúval, ha ledobja a cumisüveget, tányért, nem fogja visszaadni és nem lesz miből inni, enni. Amint a gyermek észreveszi, hogy rendetlenkedésének valóban komoly következményei vannak, előbb-utóbb le fog szokni ezekről.

További kérdések – gyermeknevelés