A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Nagyon nehéz szívvel írok, de megoldást szeretnék találni a problémánkra.
3 éves, nagyfiam, most szeptemberben kezdte az ovit. Az első 2-3 nap után nagyon szeret oviba járni, alig tudom elhozni délután. Nagyon okos, értelmes gyerek. Múlt héten összevont csoportok voltak az őszi szünet miatt, és szerdán már mondta a szigorúbb óvónéni, hogy a Máté verekszik. Néha minden ok nélkül. Megtalálta a leggyengébb, legérzékenyebb kisfiút, aki egyáltalán nem viseli el, ha piszkálják. Hozzáteszem Mátém erős, magas kisfiú igen erős akarattal, és daccal. Szóval most már az óvónők panaszkodnak, egy anyuka már elkapott egy beszélgetésre, hogy mit tehetnénk, és mindenáron a pszichológust javasolják nekem mint egyetlen megoldást.
Tudna nekem segíteni, hogy én mit tehetnék az agressziója csökkentésében? Hogyan segítsek neki leszokni ról?
Természetesen szeretetben neveljük Mátét a férjemmel, néha előfordul, hogy rákiabálunk ha nem úgy viselkedik ahogy kellene. Testileg egyáltalán nem fenyítjük, inkább apróbb büntetésekkel vagy jutalmakkal próbáljuk terelgetni a helyes út felé.
Viszont sokszor beszélgetni sem hagy minket a férjemmel, teljesen kisajátít bennünket, csak vele szabad foglalkozni. Tudom, hogy nem egy átlagos gyerek, szerintem sokkal okosabb az átlagnál, és nagyon érzékeny is egyben.
Köszönettel várom segítségét!
Egy vidéki anyuka
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Fontos a szülők részéről is a kellően következetes, határozott magatartás, értse meg a kisfiú, hogy nem mindig akarata szerint zajlanak a dolgok. Ha ez ellen hisztivel, daccal tiltakozik, várja meg, míg magától lenyugszik. (Éreztessék a kisfiúval, hogy akaratos, dacos magatartással semmire nem megy Önöknél) Csak ez után próbálja megbeszélni vele a dolgot, elmondani neki, miért fontos, hogy úgy legyen, ahogy anyu vagy apu szeretné. Ne engedje, hogy gyermeke akár csekély mértékben is manipulálja Önöket, mert csak előbbiekkel fogja megtanulni és elfogadni, hogy bizonyos viselkedési szabályokat be kell tartani akár az óvodában, akár otthon.
Üdvözlettel: az Óvónő