Gyermeknevelés

Társaságban durváskodik

Megválaszolva: 2009. március 9.

A szülő kérdése

Tisztelt szakértő!

Van egy 5 éves kislányom akivel az utóbbi időben nagyon tanácstalan vagyok. Pár hónapja nem tudok vele mit kezdeni társaságban. Nagyon erőszakos, hisztis. Ha valamit megtíltok neki jön és megüt, visszafelesel. A szeretetét is sajnos erővel, ütögetéssel mutatja ki. Ha rá szólok akkor annál jobban folytatja. A férjemmel mi 3 éve szét váltunk, úgy néz ki, hogy a jelenlegi párommal talán már újból helyre áll az életem. Nagyon segítőkész a kislányommal kapcsolatban, őt is nagyon szereti. Nagyon figyelünk arra, hogy a kislány ne érezze magát második személynek. Ő felé is szeretet verekédéssel mutatja ki. Ha kislányommal kettesben vagy hármasban vagyunk akkor tudok rá hatni, mindent megigér, de abban a pillanatban amint, társaságban leszünk vége az egésznek. Nagyon nem szeretném ha állandósulna a helyzet, szeretnék újból büszke lenni rá. Most azt a taktikát próbálom, hogy nem szólok hozzá csak annyit amennyi nagyon fontos. Amint haza érünk oviból bemegy a szobájába és csak vacsorázni jöhet ki. Nem tudom ez mennyire lehet hatásos. Nagyon okos, értelmes és gyorsan tanuló kislány. Már arra is gondoltam, hogy talán az oviban a többiektől lát el apró kis dolgokat amiket haza hoz és rajtunk próbálja ki, mert a családra nem jellemző az ilyen viselkedés. Nagyon szeretném ha megtudnánk oldani ezt a helyzetet, mert már nagyon nehezen viselem és nagyon szégyelem magam miatta.

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Ne szégyellje magát, nincs miért! Nevelési nehézségek csak azoknál nem adódnak, akiknek nincs is gyermekük. A probléma, amelyről Ön beszél, határozott, következetes nevelői magatartást igényel. Ez azonban nem keverendő össze a túlzott szigorral, diktatórikus attitűddel. A megoldással, amellyel próbálkozik, részben egyetértek, részben nem. A verekedést egyértelműen és a legnagyobb határozottsággal el kell utasítani. Sem méregből, sem szeretetből nem gyakorolhatja ezt a gyerek. Itt azonban fontos megjegyeznem, hogy verekedésre soha ne reagáljanak testi fenyítéssel, mert így csak fokozzák a problémát. Ehelyett szavakkal, arckifejezéssel meggyőzhető a gyermek arról, hogy helytelenül cselekedett.
A hisztit viszont az Ön által említett "nem veszek róla tudomást" módszerrel nagyszerűen lehet kezelni. Miután a gyermek megtapasztalta, hogy műsorához nincs nézőközönség és ennek okán a hisztit is befejezte, akkor ott, azon melegében (!), kellően higgadtan beszéljék meg a dolgot. A késleltetett büntetés semmiképp sem célravezető, tehát az esti, utólagos szigort nem tanácsos foganatosítani.
Ha kislánya több alkalommal is megtapasztalja, hogy a nagy nyilvánosság előtt sem érdemes fitogtatni erejét, előbb-utóbb felhagy ezzel a negatív magatartással. Addig is kitartást és sok-sok türelmet kívánok Önöknek!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés