A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Kisfiam 6 éves, nálunk is központi téma a hiszti. Az ovi első 2 éve kimaradt a sorozatos betegségek miatt, 4-5 nap ovi, majd több hetes betegség(légcső illetve hörghurut). Vegyes korcsoportú csoportba járunk. Okos, értelmes, érdeklődő kisfiú. Viselkedésében viszont nagy változásokat észleltem. Ahogy megkezdtük szeptemberben az ovit,a csúnya beszéddel, verekedős viselkedéssel kellett szembesülnünk. Az oviban csendes, mintha kettőig sem tudna számolni, itthon viszont ingerlékeny, türelmetlen, verekszik, az öklét mutogatja és szinte egész nap a hülye és pofa be szavakat használja. 1 hónappal ezelőtt az óvónő jelezte hogy van egy ütés a fején, ami attól lett, hogy egy másik kisfiúval összefejelt és az ütés után a kisfiam magának esett és tépte a füleit, önmarcangolásba kezdett. Azóta ez a probléma itthon is elkezdődött, ha nem sikerül azonnal valami, vagy ha megüti magát, magán áll bosszút. Elkeseredtem és a tanácsát kérem, gyermekpszichológus segitsége szükséges-e ezek után? Mert én már csak tehetetlen nézője vagyok. Korábban nagyon sok minden érdekelte, sokat játszottunk, olvastunk itthon. Egyre kevesebb türelme van mindenhez. Kisfiam koraszülött baba(32. hétre), 1999 grammal született, nyugodt, csendes, jól alvó baba volt. 2 hónapja nekem jön, rugdos, ököllel próbálja meg érvényesiteni az akaratát.
Várom válaszát!
Tisztelettel: Orsi
Az óvónő válasza
Kedves Orsi!
Az agresszív viselkedés mintáját kisfia valószínűleg az óvodában leshette el. Megtapasztalta, hogy a kudarcot, mely az embert éri, ilyen módon is le lehet vezetni. Bosszút állhat akár saját magán, akár másokon (pl. édesanyján) is, attól függően, hogy éppen kire haragszik. Ha véletlen balesetről van szó, akkor saját magán áll bosszút, hiszen ő volt ügyetlen, de ha édesanyja korlátozza, "frusztrálja" őt valamiben, akkor őt bünteti.
Fontos, hogy a gyermek elfogadja, hogy vannak az életben bizonyos korlátok, nehézségek, akadályok, melyekre agresszió helyett adekváltan kell reagálni. Ha véletlen baleset ér minket, akkor meggyógyítjuk a sebet és így orvosoljuk a testi fájdalmat. Ha lelki fájdalom éri (pl. szülei ezt vagy azt nem engedik neki), akkor ezt a korlátot el kell fogadnia, de mindamellett meg is kell értenie ennek okát, jelentőségét.
Tanácsom tehát az előbbiek tükrében a következő: az agresszív kirohanásokat soha ne engedje szabadon elharapódzni, hanem kellő nevelői határozottsággal utasítsa el mindezt. Itt fontos megjegyeznem, hogy a nevelői határozottság soha nem jelenthet testi fenyítést, agresszív szülői magatartást, hiszen durvaságra durvasággal válaszolni a lehető legnagyobb hiba lenne. Helyette határozott hangon és arckifejezéssel utasítsa el a dühkitörést. Miután gyermeke megnyugodott, magyarázza el neki, hogy miért volt helytelen, amit tett és ehelyett mi lenne a célravezető megoldás.
Nagyon hasznos lehet továbbá, ha bábozással, mesébe ágyazva is megelevenítik a gyermeke életében megjelent konfliktus helyzeteket, így adván lehetőséget a problémák sokoldalú érzelmi feldolgozására. (A bábozáshoz szükséges eszközöket megrendelheti a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház oldalán, ahol akár embert mintázó bábok, akár állatfigurás bábok gazdag kínálatából is választhat.)
Előbbiek mellett érdemes lenne megkérdezni az óvónőket is, hogy vajon honnan, kitől és hogyan indulhatott el az agresszív magatartási minta.
Üdvözlettel: az Óvónő