Gyermeknevelés

Megannyi kérdés, megannyi probléma...

Megválaszolva: 2009. szeptember 17.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő,

Kislányom 4 éves lesz, most kezdte az ovit, előtte 2 évig bölcsis volt.Vidám, okos gyerek, testvére nincs, ékiegyensúlyozottan élünk, és neveljük, ezt nyugodtan állíthatom. Kérdésem az, milyen "elvek" szerint nevelnek ma egy óvodában ? Egy átlagos, önkormányzati oviba jár, amit szimpátia, és mások elmondása alapján választottunk. (bár a napokban hallottam, hogy a régebbi szülők egymás között"katonai kiképzőnek" hívják egymás között...) Ugyanakkor a gyerekek szeretik, otthon is mesél arról, milyen ruhában volt ma az óvónéni, milyen a haja, stb. Nem látok szorongást rajta, még nem volt bepisilés, és szívesen megy reggelente. viszont mesélt 1-2 esetet... az óvónéni mesélt, a lányom pedig belekotyogott, erre az óvónéni félreültette őt a babakonyhába, "ez nagyon roszul esett nekem anya.."- mondta a lányom. Másik eset: kakis fenékkel jött haza... kérdésem: egy 4 évestől már elvárják, hogy ezt normálisan megcsinálja? Nem mennek utána a mosdóba? Én tudom, hogy 25 gyerek van, de 2 óvónő, 2 dadus. Nemrég olvastam egy gyerekorvos tollából(Családi Lapban) azt, hogy kb. 5 éves korig nemigen lehet elvárni tűlük, hogy megfelelően kitöröljék a popsijukat kakilás után, mert egyszerűen nem elég hosszú a kezük ehhez.
Az előbb leírt esetre a kérdésem: az ilyen büntetések, hogy félreültetik a gyereket, normális ? Hogy hat ez egy érzékenyebb lelkű gyerekre ? A büntetés mellett dicsérnek is az óvónők?
Miért kell az oviban törökülésben ülni, a combra tett kézzel, miközben az óvónéni mesél ? És ha ez neki nem kényelmes ? Miért nem mondanak soha semmit az óvónők délután? Még akkor sem, ha a gyereknek seb van az arcán, és reggel még nem volt ott ?
Kérem, hogy objektíven válaszoljon a kérdéseimre. Tudom, hogy embert próbáló munka ez, sok a gyerek(ezt már láttam a bölcsiben is)és nincsenek megfizetve, de én egész nap nem látom a gyerekemet, és után szinte "vakon" nevelem, mert nem tudom mi történ vele.

Szeretném hangsúlyozni, hogy minden szülőtársamtól ezt hallom, (akiknek más óvódába jár a gyereke) pedig nincsenek különleges igényeink sem, és tudom hogy a gyereknek sincs mindig igaza.
Miért nem kedvelik az óvónők a szülőket ???

Előre is köszönöm megtisztelő válaszát.

Az óvónő válasza

Tisztelt Szülő!

Igyekezni fogok kérése szerint objektíven válaszolni, annak ellenére, hogy az Ön levele néhol bizony kicsit szubjektív.
Kérdezi, milyen elvek szerint nevelik a gyermekeket az óvodában? Optimális esetben demokratikus elvek szerint, demokratikus légkörben. Ez nyilván nem egyformán, egyforma mértékben igaz minden egyes óvodára, hiszen minden intézmény más és más. Más a pedagógus, a kisegítő személyzet vagy akár az óvodavezető személyisége, mások a gyerekek, más a szokás rendszer és sorolhatnám.
A mesébe való belekotyogást semmiképpen nem tartom "büntetendő cselekménynek", így elhatárolódok gyermeke óvónőjének hozzáállásától.
A kakis popsi problémájával kapcsolatban valóban elvárható, hogy ez ne történjen meg. Ennek kiküszöbölésére nem csak az adott műszakban dolgozó 1 fő(!) dadus és 1 fő (!) óvónő figyelmét kell felhívni, hanem a gyermekét is, hogy minden esetben szóljon, ha kakilt és kérjen segítséget a törlésben. A legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulhat ugyanis, hogy a nagy nyüzsgés közepette nem veszik észre a felnőttek, ha valamelyik gyermeknek széklete volt.
Az előbbiekben már próbáltam jelezni, hogy a 2 fő óvodapedagógus és a 2 fő dajka délelőttös-délutános műszakban váltja egymást, így, mint azt Ön is bizonyára észrevette, egyszerre csak 2 felnőtt dolgozik a gyerekek mellett, egy óvó néni és egy dadus.
Következő kérdésére térvén: miért kell a gyerekeknek az oviban a szőnyegen törökülésben ülve, kezüket a combjukra téve hallgatni a mesét? A törökülésnek egyszerű, praktikussági oka van: képzelje csak el, mekkora helyet foglalnának, hogy férnének el egyszerre mindannyian a szőnyegen, ha nyújtva lenne a lábuk? Arról nem is beszélve, hogy onnantól kezdve, hogy a kezek-lábak szabadon "garázdálkodnak", sokkal inkább lenne egymás piszkálása, rugdosása és egyéb kópéságok, mint elmélyült mese hallgatás. Érthető, hogy Ön kívülállóként nehezebben látja át a praktikussági okokat, de higgye el, jó esetben ez nem a gyerekek "macerálásáért" van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy gyermeke szeret odajárni.
A gyermekkel kapcsolatos kérdések, problémák egy része megbeszélhető "futtában", a gyerek "feje felett", ám sokkal hasznosabb, ha időt és fáradtságot nem kímélve igénybe vesszük a fogadó órák adta lehetőségeket. Javaslom, éljen vele! Ennek időpontjáról érdeklődjön az Óvodapedagógusoknál.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés