Gyermeknevelés

Óvodáskori szexuális megnyilvánulások: pszichés zavarra utal?

Megválaszolva: 2010. január 6.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Gyermekünk szeptember vége óta lett óvodás, pont aznap lett három és fél éves. A kezdetek nagyon jól alakultak,az óvónéni nagyon dícsérte, szívesen ment, és az első beszoktató napon az óvónő tanácsára már ott is hagyhattam. Az általunk választott óvoda átalakítás alatt állt, de szintén az óvoda kérésére - a "fejkvótára" hivatkozva - egy másik tagóvodájába jártunk. Aztán az őszi szünet után az ovi elkészült, és innentől kezdve az új, és közelebbi oviba kerültünk, de ugyanazokkal az ovistársakkal, és óvónénikkel. Csak a környezet volt új. Bár a szüneteken kívül négyszer kb. egyhetes kisebb-nagyobb betegségek miatt is volt távol az ovitól, még mindig szívesen járt. Aztán eltelt néhány hét, említette, hogy a régi helyre vigyem, ott ő sokkal jobban érezte magát. És karácsony előtt mindkét óvónénije is közölte, hogy problémák vannak a kisfiammal, és vigyem el pszichológushoz. Mivel itthon van egy másfél éves öccse, az oviba a férjem viszi, és az esetek többségében a nagyszülei hozzák haza. Így a problémát a mamával, és a férjemmel közölték. Kérdezték, hogy szokott-e hisztizni otthon, az óvodába naponta többször nyálát és orrát folyatva teszi, akaratos, nem játszik együtt a többi gyerekkel, ha valaki elveszi tőle a játékot indulatos, és, valamint előfordul, hogy a kukacát mutogatja, vagy olyan is volt, hogy egy pisilni készülő kislány fenekéhez nyomta. Ezen azért megdöbbentem... Itthon épp a közelmúltban tapasztaltam, én az óvoda hatásának könyveltem el, hogy kedvesebb öccsével, türelmesebb, nem akad ki, ha a minden lében kanál kistestvére elvesz tőle valamit, sőt többször is láttam, hogy tanítja játszani. Vagy megpuszilja, átöleli. De magamutogatást, mesztelenkedést, egyáltalán nem tapasztaltam! És a hiszti sem igazán jellemző rá, általában sikerül megelőzni, igyekszem megelőzni a dolgot, ölembe ültetem, megmagyarázom, hogy mit és miért nem.Az pedig még sosem fordult elő, hogy nyilvános helyen, orvosnál, boltban bárhol kellemetlen helyzetbe hozott volna ezzel.
Az óvónő mesélte, hogy a többi gyereket arra kérik, hogy nevesse ki a fiamat, vagy tapsolja meg. Ez is megdöbbentett, bár nyilván a többi gyereket zavarja, és valamit tenni kell, bár nem meggyőződésem, hogy meg kéne ilyen módon szégyeníteni. Szerintem beilleszkedési problémái vannak, kevés volt az idő, és a ovi költözése sem segített. Hol lehet a probléma? Az óvónéni szerint szeretet hiánya van, és nekünk kellene orvosolni a problémát. Mi igyekszünk rengeteteg foglalkozni vele, rengeteget mesélünk, együtt játszunk, és szervezünk külön programot is csak vele. Igyényli az ölelést, és a simogatást, mindig is ilyen volt, és mi magunk ilyenek vagyunk a férjemmel. Szerintem az óvónéni türelmetlen vele, és talán túl nagyok az elvárásai a gyerekemmel szemben. Ezt egyébként a másik óvónéni is így mondta a háta mögött. Mit tegyünk, mitől lehet ez, miért mesztelenkedett, és Ön szerint tényleg forduljuk pszihológushoz? Elnézést a hosszú levélért, és előre is köszönöm válaszát BEAANYA

Az óvónő válasza

Kedves Bea!

Úgy vélem, kisfia valahol láthatta ezt a fajta viselkedést, ami, - a gyermekek természetes kíváncsiságából adódóan, - megragadta őt. A mintát bárhonnan vehette, hiszen nem csak a szülők utáni leskelődés útján szerezhet ilyen tapasztalatot a gyermek, de TV-ből, újságból ugyanúgy( a legártatlanabbnak tűnő napilapok is ontják a szexualitást), vagy akár egy áruházi bevásárlás során egy véletlenül szemügyre vett DVD borítóról és még sorolhatnám.
Leveléből számomra nyilvánvalóvá vált, hogy "szülői mintáról" szó sincs, így a véletlen műve lehet, hogy "szembe jött vele a téma". Érdemes lenne a megszégyenítés legkisebb jele nélkül, spontán módon elbeszélgetni a fiúcskával, és megpróbálni kipuhatolni, hogy vajon hol láthatott hasonlót. Ha sikerül rálelni a forrásra, azt a későbbiekben értelemszerűen ki kell küszöbölni.
Ami a viselkedésre való reagálást illeti, teljes mértékig elhatárolódom a kisfiú óvónője által tanúsított magatartástól. Véleményem szerint egy kisgyermeket ilyen módon megszégyeníteni óriási hiba! Javaslom, mielőbb beszéljen az óvónővel, hogy ezt azonnal hagyja abba. Érdemes lenne a problémát egy fogadó óra keretében alaposan kibeszélni, hiszen az óvodában tanúsított hisztis megnyilvánulások nem csak családi szeretet-hiányból, de az óvónő nem megfelelő hozzáállásából éppúgy eredhetnek.
Ha a fentiek ellenére sem jutnak közelebb a megoldáshoz, kérjék gyermekpszichológus segítségét!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés