Gyermeknevelés

Fegyelmezetlenség kezelése az oviban

Megválaszolva: 2010. február 9.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Kezdő kollegaként tennék fel egy kérdést, hátha egy tapasztalt, kívülálló szakember objektívebben tudja megítélni a helyzetet.
Kiscsoportom van, viszonylag kis létszámmal (15 fő). Ebből csak 5 lány. A probléma a fiú gyermekek kezelhetetlensége. A lányok a koruknak megfelelően érettek, érdeklődőek, okosak, jó magatartásúak, de a fiúk 1-2 kivétellel sajnos szinte kezelhetetlenek. Játszani nem tudnak, pedig már fél éve szoktatjuk, tanítjuk őket a játékok használatára. Dobálják, szájukba veszik, kiköpik, szétszórják, tapossák a játékokat, vagy csak őrült módjára körbe körbe rohangálnak velük, majd elesnek, felbukfenceznek bennük. Eközben folyamatosan sikítanak, ordítanak, és nagyon sok időbe telik, mire ebből az állapotból kizökkenthetők, és a figyelmük irányíthatóvá válik. A csúnya beszéd, köpködés, csúfolódás, sajnos mindennapos probléma, mert egymást utánozzák, és néha úgy érzem, falra hányt borsó minden figyelmeztetés, rászólás, megbeszélés vagy netán "büntetés" (külön ültetem, megbeszéljük...) Nem érdekli őket semmi, sem mese, sem bábozás, a játékokkal csak az előbb említett módokon szeretnek játszani. Pedig kezdeményezek, gyakran közéjük ülök, játékhelyzeteket indítványozok, megmutatom, hogyan kell játszani. Ez a legtöbbjüket pár percre köti le csak, és hamar visszatérnek az előző, ultrahangon visítós, pörgős, rohangálós "üzemmódba". Az agresszió is mindennapos. "Megütött..." , pedig higgye el, folyamatosan neveljük le róla őket. Minden hiába. A frontális, egész csoportos vers-vagy játéktanulás kb. 3 percig megy, mert egyik másik elkezd körbe rohangálni, sikongani, dobálni magát a szőnyegen... Amit persze rögtön követnek mások. Sajnos van 1-2 gyerek, aki szabályosan ideggyenge hatást kelt, ordít, sikít, hangosan röhög, rángatózik, ütésre lendül a keze, földhöz vág dolgokat, hajához nyúlkál, mintha tépné. (Nem ritkán az óvónőket is megütötték, szerencsére erről már sikerült leszoktatni őket...)
Más pedig 1 percre sem tud nyugton maradni, dobja magát a szőnyegen, fel-felsikkant, kirohan-berohan, és gyakorlatilag egy értelmezhetetlen mondata nincs. (3 éves elmúlt, de esze az van, mert árulkodni, manipulálni azt tud...) Nem tudom pontosan, mi az a határ, ameddig ez a fajta viselkedés "normálisnak" mondható, mert gyógypedagógusi végzettségem nincs. Nem szeretek rásütni olyan bélyegeket senkire, hogy például "hiperaktív", de tényleg nem tudom, hol lehet a határ.
De felőröl az állandó túlzott zaj, folyamatos hangos fegyelmezés, és a többi, normális körülmények között játszani, okosodni,tanulni vágyó gyermeket is.
Kérem, ha van valami jól bevált tanácsa, ossza meg velem. Köszönettel, Enikő.

Az óvónő válasza

Kedves Enikő!

A gyerekek játékában való személyes részvételt nagyon hasznos, jó dolognak tartom, így sokkal könnyebben, indirekt módon kordában tartható a nyugodt játékhoz szükséges légkör. Épp egy másik kolléganő is az alapzajszint elérésével, megtartásával kapcsolatban kérdezett, esetleg érdemes lenne ezt a levelezést is átolvasni, ajánlom figyelmedbe.
Leveled nyomán sem tudok mást írni, mint hogy érdemes játékosan, játéktevékenységbe ágyazva hatni a gyerekekre a folyamatos fegyelmezés helyett. A figyelem fenntartása fokról-fokra egyre tartósabb lesz. Eleinte csak néhány percig tart, de megfelelő motivációval fokozatosan mind hosszabb időre köthetők le a gyerekek.
Biztos vagyok benne, hogy óvó néniként sok-sok ötletes játékkal és varázslattal le tudod majd kötni a figyelmüket. Sok sikert!

Üdvözlettel: Kolléganőd

További kérdések – gyermeknevelés