Gyermeknevelés

Kisfiam októberben lesz három éves, és nagyon értelmes és okos kisfiú.

Megválaszolva: 2003. július 2.

A szülő kérdése

Kedves Óvonő!
Kisfiam októberben lesz három éves, és nagyon értelmes és okos kisfiú. Nagyon szereti a gyerekeket, ugyanakkor nagyon visszahúzódó. Január óta jár egy maganóvodába, ahol jól érzi magát, néha már haza sem akar jönni, viszont még most is érződik rajta, hogy nem oldódott fel rendesen. Pl:Nem meri megkérdezni az óvonénit, hogy hol van a pólója, pedig nagyon jóban vannak. Ha sétálunk nem köszön az ismerősöknek sem, amikor meg megkérdezzük tőle , miért, akkor azt mondja, hogy nem tudja, mert neki pici szája van. Persze megmosolyogjuk, mert nagyon aranyos, de félek, hogy ő is olyan bátortalan lesz, mint én. Milyen játékokkal vagy programokkal tudnánk neki segíteni, hogy bátrabb legyen és jobban bízzon önmagában, és ne féljen bármit megkérdezni, akár idegen emberektől is? Sajnos én is nehezen veszem rá magamat, hogy akár telefonon is elintézzek valamit, bár rengeteg munkával már le tudtam győzni valamennyire a félénkségemet, de tudom, hogy ez mennyire megkeserítette az életemet, szeretnék segíteni neki, hogy ebben neki ne legyen része csak nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Várom mielőbbi válaszát
Köszönettel: Molnár Katalin

Az óvónő válasza

Kedves Katalin!

Mint ahogy minden ember más és más, így személyiségük is különböző: egyikük gátlásosabb, félénkebb, míg mások kifejezetten szeretik, ha középpontban vannak és mindenki csak rájuk figyel. Gyermeke az első csoportba tartozik, ám ez egyáltalán nem baj, a gátlásokat pedig megfelelő nevelői attitűddel oldhatjuk.
Óvónői munkám során én is nem egyszer találkoztam hasonló esettel, melynek kapcsán meggyőződésem, hogy ragyogóan lehet "kezelni" ezt a fajta félénkséget. Tapasztalataim azt mutatják, hogy sok esetben ezek a csöndesebb gyerekek sokkal fogékonyabbak, mint nagyhangú társaik, csak ők inkább a csendes (de annál figyelmesebb!) módját választják a tevékenységekben való részvételnek. Nagy hibának tartom, ha a pedagógus ezt a visszahúzódó magatartást úgy fogja fel, hogy „a gyerek azért nem szerepel, mert nem tud”! Ilyenkor minden nevelőnek kötelessége, hogy a kissé bátortalanabb gyerekeknek fokozatosan (!) visszaadja az önbizalmát. Kérje az óvónőt, hogy eleinte kisebb feladatokkal, szerepekkel bízza meg gyermekét és a legkisebb eredményért is nyilvánosan dícsérje meg. Ezt követheti, hogy mindig egyre nagyobb és jelentősebb feladatokat kapjon a fiúcska, ám nagyon oda kell figyelni arra, hogy ezek mindig legyenek arányban a gyermek képességeivel. Ellenkező esetben u.is nemhogy visszaadnánk, hanem még inkább aláássuk a gyermek önbizalmát egy-egy előforduló kudarccal.
Ön is sokat tehet a kisfiú önbizalmának megerősítése érdekében, a jelszó: dícsérni, dícsérni! Fontos azonban, hogy a dícséretek mindig reálisak legyenek, csak valóban indokolt esetben éljünk vele!
Hasznos lehet még, ha van rá mód, hogy az ovis társakat többször meghívják magukhoz. Hazai környezetben u.is, jó „házigazdához” méltó módon bátrabban mer megnyilatkozni a kisfiú, mintegy vezető szerephez jutva irányít. Ennek következményeként óvodai közegben is egyre bátrabb lesz, egyre kevésbé okoz majd neki problémát a mások előtt való megnyilatkozás.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeknevelés