A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Szükségem lenne az Ön szakértői segítségére. Teljesen tanácstalan vagyok.
Külföldön élünk január óta, a férjem munkája miatt, a kislányom most 4 éves és augusztus végére várjuk a kistestvérét. A kislányom azelőtt bölcsibe is és óviba is járt, mindkettőt nagyon szerette. Úgy terveztük, áprilisban hazaköltözünk (egy másik városba, mint ahol eddig éltünk) és a lányunk májustól otthon kezdheti az óvodát és mire megérkezik a kistestvére, már szépen beszokik. Áprilisban hazamentünk, de csak egy hónapra, mert a férjemnek mégis maradnia kell nem tudni pontosan meddig, legrosszabb esetben tél végéig. Ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk hozzá, hogy együtt legyen a család és külföldön járatjuk óviba a lányunkat és ott születik meg a kistestvére. Időközben kiderült, hogy nem bírom olyan jól a terhességet, jól jönne némi segítség, itt azonban még nem találtunk. A férjem aggódik, hogy nem lesz elég pénzünk kifizetni az orvosokat, a szülést, a segítséget. Ráadásul a férjemet nem lehet munka közben elérni, nem tud hazaugrani, ha baj van és emiatt nagyon félt. Haza akar küldeni a szülés előtti és utáni időre, anyósoméknál lakhatnánk a lányunkkal, de ő csak hetente-két hetente tudna hazajönni kb. 2 napra. Albérletet nem tudunk kifizetni. Ezért, ez tűnik az egyetlen megoldásnak, és ez borzasztóan frusztrál engem, nem szívesen megyek. Tudom, van ennek pozitív oldala is, igyekszem azt szem előtt tartani.
A kislányunk nem igazán szeret itt, külföldön lenni, hiányzik neki a család és a régi óvoda, az ittenit utálja. Egyelőre csak háromszor egy héten vittem, és ebéd után mindig elhoztam. De két hét után minden óvis reggel hisztizett, sírva könyörgött, hogy ne hagyjam egyedül az óviban, megszakadt a szívem, még sosem láttam ennyire kétségbeesve. Megértem, hogy nehéz, nem érti a nyelvet, ő, aki mindig kezdeményezi a játékot, a játszótéren is. Azt mondta, nem játszik vele senki. Egy hét állandó hiszti és dühös kirohanásai után kivettük. Így most megint egyedül maradt velem otthon (amit nagyon szeret) és ha visszajönnénk ide a szülés után, újra szembesülnénk ezzel a problémával és nem tudnám óvodába járatni. Egyedül lennék egy csecsemővel és a 4 éves lányommal otthon, segítség nélkül. Nem tudom, hogyan lehetne megkönnyíteni neki a beszoktatást, főleg, hogy a kistestvérével itthon leszek.
A másik kérdés a magyar óvodai beszoktatás lenne. Azt gondoltuk, ha már hazamegyünk „szülni”, jó lenne, ha otthon járna közösségbe. Magánóvodát, táborokat nem tudunk kifizetni, csak a faluban lévő óvoda jöhet szóba, ahova azt az ígéretet kaptuk, hogy augusztus 1-jétől felvennék, előtte nyári szünet van. Anyósom szerint maradjon egész napra, mint régen, a másik óviban, de én még abban sem vagyok biztos, jó ötlet-e az óvoda ilyen rövid időre (két – két és fél hónapról lehet szó, ami közben ráadásul megszületik a kistestvére). Nem szeretném, ha száműzve érezné magát vagy összekombinálná az óvodába járást és a tesó születését. A kislányomat mennyire viselheti meg, hogy az óvodakezdés után két-három héttel megszületik a kistestvére (persze, az is lehet, hogy hamarabb érkezik, éppen amikor elkezdené az óvodát.)? Ha októberben visszamennénk külföldre (még gondolkodunk rajta), semmi értelmét nem látom otthon az óvodának, pedig nagy segítség lenne. Ha viszont maradnánk, hogyan segítsem a beszoktatását ebben a helyzetben? A másik, hogy ha visszamennénk apához külföldre, megint csak kb. fél évet lennénk kint, és valószínűleg ugyanúgy szenvednénk az óvodában. Nem tudom, költözzek-e vele és a picivel vissza.
Ön szerint mennyire visel meg egy 4 éves gyermeket az állandó költözés? Engem felnőtt fejjel nagyon megvisel. Ha maradunk Magyarországon a lányommal és a picivel, anyósoméknál kell laknunk, ami engem frusztrál, őket is biztos fárasztja, mégis csak 70 évesek, és ami nekem az egyik legfontosabb, hogy apa nem lesz része megint a családnak, csak időnként néhány napra, amikor általában fáradt és ingerült. Hogy meddig tarthat ez az állapot, nem tudni, a férjem szerint legkésőbb tél végéig haza tud jönni végleg. És akkor újra költözünk egy másik (magyar) városba, ahol megint egy új óvodát kell keresni… Nem csodálkoznék, ha ez is megviselné a kislányomat.
Nem tudom, mitévő legyek. Amíg újra egy család lehetünk, úgy szeretném átvészelni ezt az időszakot, hogy a kislányomnak a legjobb legyen, ne okozzon neki törést sem az állandó költözés, sem a kistestvér születése, sem az óvoda. De mi neki a legjobb? Menjek, vagy maradjak? Erőltessem az óvodát vagy inkább maradjon még velem otthon amíg végleg hazaköltözünk? Mindenre lehet találni megoldást, csak nem tudom, mi lenne a legjobb neki és a családnak, teljesen össze vagyok keveredve és nem látok tisztán. Ezért lenne óriási segítség egy kivülálló, szakértői vélemény.
Hálásan köszönöm a segítségét!
Bea
Az óvónő válasza
Kedves Bea!
Levelét végigolvasván egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy akár a kislány, akár Ön meglehetősen feszült, frusztrált. A „gyökértelenség“ nagyon megviseli az embert, és akkor az ide-oda költözködés technikai nehézségeiről nem is beszéltem.
Nyilván mindkét megoldásnak (t.i.: Magyarországra költözés vagy kint maradás) megvan a maga előnye és hátránya, de ha a kislánya szempontjait vesszük figyelembe, mindenképpen a kint maradás lenne az ideálisabb megoldás, mégpedig egyelőre a kinti óvoda erőltetése nélkül. Valószínű, hogy az eddig többé-kevésbé megszokott környezet (külföld) több stabilitást és biztonságot adna gyermekének, mint az ide-oda ingázás. Ráadásul ott mindkét szülője része lehetne az életének. Soraiból úgy vélem, az anyósával való együtt lakástól meglehetősen fázik, amin őszintén szólva nem csodálkozom. A generációs különbségek még a legjobb családban is rengeteg feszültséget okozhatnak, és egy újszülött érkezése, az ezzel járó izgalmak, stressz csak fokozná ezt a helyzetet. Ha mégis az anyósék mellett döntenek, a kislány nyári óvodáztatását nem ajánlom. Mire beszokna, máris eljönne onnan, ráadásul eggyel több lelki terhet raknának rá ezzel.
Mivel nem említette, milyen egészségi akadályai vannak a külföldön való szülésnek és temérdek más körülmény sem világos számomra, így lehetetlen lenne egyértelmű tanácsot adnom Önnek. Én csak azt mondhatom, ahogy én magam döntenék a leírtak alapján. Ha megoldható lenne, akkor valószínűleg kint maradnék a férjemmel, ott szülnék és ott is nevelnénk gyermekeinket, amíg a körülmények engedik.
Mint azonban említettem, semmiféle egyértelmű tanáccsal nem tudok Önnek szolgálni, a döntés az Ön kezében van. Biztos vagyok benne, hogy felelősen és lelkiismeretesen választja meg a családnak legjobb megoldást.
Üdvözlettel: az Óvónő