A szülő kérdése
Kedves Óvonő!
Kisfiam most 4éves, 1évet járt bölcsődébe, és már 1 évet oviba. Nagyon szeret oviba járni, mert rengeteg barátja van a csoportban a bölcsiből. Egyedüli gyermek, sajnos apuka kint dolgozik, nagyon ritkán látja. Vasárnap ünnepeltük a születésnapját, természetesen hétfőn csak erről beszélt, mivel még apa is itthon volt. Este elmesélte, hogy az óvonéni megtiltotta, hogy a szülinapjáról beszéljen, mert már nagyon unják. Engem ez egy kicsit zavar, normális, hogy ilyet mondanak egy 4éves gyereknek? Minden nap arról panaszkodnak, hogy milyen hangos, amit én is tapasztaltam, de csak az oviban. Itthon normális hangerővel beszél, az oviban miért nem? Miért van az, hogy az oviban ilyen? Nagyon rendes, szófogadó gyerek, nem hisztis, megérti, ha azt mondom nem, nyugodt természetű. Délután, ha megyek érte és megkérdezem milyen volt a nap, csak azt a választ kapom semmi különös. Ennyi lenne a nap? Én reagálom túl a dolgokat, vagy a fiam egy kezelhetetlen gyerek?
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
A választ Ön is tudja: szó sincs arról, hogy kisfia kezelhetetlen lenne, sokkal inkább arról, hogy lelkesedésében nagyobb hangerővel beszél. Az óvodás gyerekek ilyenek, természetes, hogy érzelmileg túlfűtött állapotban kicsit hangosabbak. (Ha igazán őszinték akarunk lenni, még mi, felnőttek is így teszünk.)
Levelének tanúsága szerint ezt az óvónők rendkívül rosszul kezelik: a gyermek lelkébe belegázolva, egészen egyszerűen bele akarják fojtani a szót. Ez finoman szólva sem helyes nevelői magatartás! Ha a csemeték érdektelenséget, mi több, elutasítást tapasztalnak a felnőttek részéről, előbb-utóbb ők is közönybe burkolóznak. Ennek egyenes következménye lesz, hogy már nem akarnak beszélni, mesélni élményeikről, és jön a „semmi különös nem volt az oviban“ rövidre zárás. Előbbiek miatt beszámolójukon és játéktevékenységükön keresztül nem élhetik át újra és újra a korábbi kellemes élményt, ami megakadályozza őket abban, hogy ezeket a tapasztalatokat építő módon személyiségfejlődésük szolgálatába állítsák. Az óvónők sajnos megbéklyózzák ezzel a személyiségfejlődést, és ez nagy hiba. Javaslom, mindenképpen beszéljen velük egy fogadó óra keretében (a lényeg, hogy ennek a kisfiú semmiképpen ne legyen fültanúja!), és kérjen tőlük szakmájuktól elvárható érdeklődő, nyitott és emberséges hozzáállást!
Üdvözlettel: az Óvónő