Gyermeknevelés

Sokszor sírva rohannék ki a teremből

Megválaszolva: 2014. március 2.

A szülő kérdése

Tisztelt óvodapedagógus!
Második éve vagyok gyakorló óvodapedagógus. Nagyon erős személyiségű gyermekek járnak a csoportomba. Minden erőfeszítésem ellenére sem figyelnek rám. Igyekszek változatos érdekes tevékenységeket tartani, de sokszor mintha ott se lennék. Kéréseim hatástalanok. Nem csak nehéz, de szinte lehetetlen fenntartani a figyelmüket. Szabad játék idején sok a verekedés a konfliktus. A verekedések nagyon eldurvulnak, sokszor kell közbeavatkozni. Ilyenkor a bocsánatkérést kérem a gyerektől és kérem, hagyja a társát, ne piszkálja. Gyakran fordul elő az is, hogy ha éppen kívül van a játékon, akkor csak a másik bosszantásában leli örömét. Az egyik fiú nagyon durva, volt már olyan is, hogy irányomban is agresszivitást mutatott. Ennél fogva nem is igazán tud kialakulni az egymás közötti egészséges vezető és alárendelt szerep a játék során, hiszen nagyon erősen üti a társait ellenszegülésük legkisebb megnyilvánulására, gyakran még az sem kell hozzá. (Számomra az is rejtély miért is játszanak így vele?) Az ha megkérem üljön le a gondolkodó székre, mert nem cselekszik helyesen még inkább felpaprikázza és elszalad, szólásra nem áll meg, nehéz leállítani. Ez nem tesz jót a többieknek sem mert így a eltanulják tőle ezt a viselkedést, már több követő akad, akik hasonlóan viselkednek. Tehetetlennek érzem magam, a higgadt rezzenéstelen megnyilvánulást egyre nehezebb fenntartani magamon. Legszívesebben a kergetőzések és hasztalan kérések helyett kirohannék sírva. Nagyon sok fejtörést okoz számomra ez a helyzet, hiszen csak egyre rosszabbodni látom. A szülők közreműködőek látszólag, de valahogy nem érzem ezt őszintének.Magam eleinte nem említettem a problémámat a gyermekükkel, de ez már nem tartható. Mióta elmondtam a gondot, inkább engem hibáztatnak.Kérem tanácsát, hogy ilyen szinte csoportszintű problémával miképpen birkózhatnék meg. Köszönöm előre is a tanácsát. Tisztelettel: "Mit tegyek?"

Az óvónő válasza

Kedves Kolléganő!

Engedd meg, hogy kollégaként tegeződve folytassam a levelem!
Soraidból azt érzem, inkább a (talán túlzottan is) engedékeny, ám a kimondottan szeretetteljes, türelmes pedagógiai attitűdöt képviseled. Utóbbival nagyon egyetértek, hiszen a gyerekekhez csak a szívükön keresztül vezet az út. Az engedékeny, (kissé talán liberális?) nevelői stílust viszont nem tartom jónak, mert, ahogy mondani szokás, a gyerekek könnyen az ember „fejére nőnek“. Néhány gyerek ezt gyengeségként értékelheti, amire azonnal le is csapnak. Ne engedd, hogy elharapódzanak az indulatok! Fontos: az előbb elmondottakkal véletlenül sem diktatórikus, sokkal inkább demokratikus irányt javasolok! Ez viszont kölcsönös tiszteleten, szereteten, megbecsülésen kell, hogy alapuljon! Joggal várod el mindezt, hiszen minden jel szerint te is hasonlóan állsz a gyerekekhez.
Mit is jelent mindez a gyakorlatban? Ha foglalkozást kezdeményezel, adj a „főkolomposoknak“ fontos megbízatást, ami leköti figyelmüket, felelősnek és fontosnak érezhetik magukat általa. Pl: tornánál segítsen előkészíteni az eszközöket, mert ő „olyan erős“, ...stb. Az agresszív gyereknél a felelős megbízatás külön is fontos, így anélkül terelheted a helyes útra, hogy ő ennek tudatában lenne. Pl: Ma béke-nagykövetet fogok választani, aki egész nap figyelheti, ki viselkedik helyesen. /Ki más is lenne erre alkalmasabb, mint a mindig verekedős fiú? :) / Aki rendes, annak pici papír-szívecskéket oszthat. Meglátjuk, nap végére kinek gyűlik össze a legtöbb szívecskéje? Reményeim szerint ez a pozíció olyan magatartást vált ki a fiúból, hogy nap végén már ő maga is kaphat papír-szívecskét. :) Ha ez beválik, állandó megbízatás is lehet a béke-nagykövetből.
Előbbieken túl segíthet még, ha büntetés helyett inkább jutalom-megvonást alkalmazol (a papír-szívecskék erre is megfelelnek), ill. hasznosak lehetnek még a különböző szituációs játékok. Tartsatok gyerek-színházat, ahol a csoport életében előforduló konfliktusokat játsszátok el! Fontos, hogy itt sohase vonj párhuzamot játék és valóság között, azaz ne érezzék személyeskedésnek a játékot!

Kívánom, hogy fentiekkel mielőbb oldódjanak meg problémáid, ill. kívánok az eddigiekhez hasonló türelmet, szeretetteljes odafordulást és persze kitartást! Nincs könnyű dolgod, de a lehetséges sikerélmény, hidd el, kárpótolhat mindezért!

Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Szaktanácsadó óvónő

További kérdések – gyermeknevelés