A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Van egy lassan 5 éves kisfiúnk, akivel kapcsolatban az óvónéniknek szinte már az óvoda elkezdése óta (3,5 évesen kezdte) olyan problémáik vannak, hogy a csoportban (vegyes életkorú) nem az életkorának megfelelően viselkedik. Kezdetben sokszor elvette a játékokat másoktól, inkább egyedül játszott (nem volt bölcsis), ragaszkodott bizonyos dolgokhoz - napi rutin stb, valamint szerintük a figyelme is könnyen elterelődik. De amúgy imádta a gyerekeket kezdettől fogva, csak inkább mellettük játszott. Boldogan ment mindig oviba. A szociális viselkedése azóta sokat javult, most már többet játszik együtt másokkal, az elkalandozó figyelmével azonban még mindig vannak problémák, illetve úgy gondolják, hogy a játéka sem az életkorának megfelelő, leginkább autózni szeret, ha viszont hívják az óvónénik, akkor szívesen megy mondjuk társasozni, körjátékozni. Magától viszont nem kezdeményez szerintük. A testkontaktust is kerüli velük, és a szemkontaktusa sem tartós (apukája pont ilyen). (Az egyik csoporttársa anyukájának viszont valamelyik nap spontán megfogta a kezét, és elkezdett valamit magyarázni neki lelkesen. Most erre mit lehet mondani?) amiket tanulnak énekeket az oviban, azokat tudja, még német dalt is, és szavakat, egyszerűbb utasításokat (nemzetiségi ovi).
Ezen kívül a finommotorikája és a mozgása is elmarad az életkorához képest. Az utóbbi számomra nagyon meglepő, mert szerintünk kifejezetten ügyes,pl. 2 alkalom után gyönyörűen síel.
Tavaly év végén az óvónők tanácsára elmentünk egy mozgásfejlesztő központba, ott pedig itthoni TSMT terápiát írtak elő nekünk, szinte minden nap tornázunk az előírt feladatsor alapján. Az ehhez kapcsolódó mondókákat is nagyon hamar megtanulja. Rendszeresen járunk kontrollra, ott nagyon elégedettek a kisfiam teljesítményével. Ezenkívül járunk csoportos ovis tornára is, ahol szintén nagyon ügyes, azt csinálja, amit mondanak neki, nem kalandozik el. (A múltkori alkalommal is kiemelték, hogy valamit csak ő tudott helyesen végrehajtani) Itthon nincs probléma vele, kifejezetten szófogadó, szépen együttműködő kisfiú, sokat segít is, nagyon kedves, nyílt szívű, sosem verekszik. Mostanában sokat legózik, és egyre ügyesebb dolgokat épít. Itthon nem vesszük észre, hogy ne lenne kitartása. Szereti a feladatlapokat, nagyon szeret gondolkodni, elmélkedni. Már tudja, a mese és a valóság közötti különbséget. A finom-motorikája szerintünk is egy kicsit fejletlen, de én nem gondolom, hogy annyira drámaian, a rajzai felismerhetőek. Az emberrajzai arányosak, mondjuk pálcikák, de a test már nem, rajzol arcot, szemet, orrot, hajat, fület. Megjegyzem, hogy a család nagy része nem egy rajzoló bajnok, gondolom, ez is számít valamit.
Az óvónők ragaszkodnak ahhoz, hogy a TSMT torna mellett még nevelési tanácsadóba is vigyük el őt, mert úgy gondolják, hogy ők kevesek ahhoz, hogy kellőképpen legyen fejlesztve. Én megmondom őszintén már túlzásnak tartom ezt, igazából csak az oviban vannak gondok, sehol máshol. Nem szívesen feljlesztgetném most még őt agyba-főbe, mert lassan már nem marad idő arra, hogy gyerek legyen, fusson, másszon, biciklizzen, bohóckodjon, és már nekem sem marad arra időm, hogy az anyja legyek, hanem már úgy érzem, mintha egy kiképzőtiszt lennék. Nem értem, hogy a torna miért nem elég egyenlőre, főleg, hogy most jön a tavasz és a nyár, hiszen még van 2 éve az iskoláig.
Tudom, hogy így ismeretlenül nehéz, de kérem, írja meg, mit gondol erről.
Nagyon köszönöm!
Emese
Az óvónő válasza
Kedves Emese!
Így a messzi távolból, látatlanban természetesen nem tudok (és felelőtlenség is lenne) bármiféle "diagnózist" felállítani, ill. kategorikusan kijelenteni, hogy kisfiának milyen fejlesztésre van valóban szüksége, és mi az, amire kevésbé. Ha másért nem is, talán emiatt érdemes lenne ellátogatni a Nevelési Tanácsadóba, ahol felmérnék, hogy milyen területeken indokolt, ill. indokolt-e egyáltalán a kiemelt, külön fejlesztés.
Előbbiek mellett egyetértek Önnel abban, hogy a célirányos fejlesztés közepette sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyereknek maradjon ideje gyereknek lenni, azaz játszani. Két legyet üthet egy csapásra, ha olyan játékokat kezdeményez számára otthon, amik bár egyáltalán nem tanulás-ízűek, ám a fejlesztőértékük mégis szikla szilárd alapokon nyugszik. Feltétlenül ajánlom figyelmébe az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagok valamelyikét, melyek megtekinthetők, ill. megrendelhetők a fenti, képes linkre kattintva. Ebben a csomagban található "Játékos suliváró" c. könyvem is, melyet éppen ilyen célzatosággal írtam meg.
Üdvözlettel: az Óvónő