A szülő kérdése
Kislányom,októberben töltötte be a 6.életévét.Mindig igyekeztük fejleszteni,és ő erre nyitott is volt.
Már lassan 2-éve ismeri a betűket,ha kibetűzzük neki a szót, ő szó nélkül le írja,szinte mindig ő kér meg rá,hogy ezt és azt a szót,betűzzem neki.Százig elszámol,összead egyszerű feladatokban,angolul tanul,külön foglalkozáson,nagyon ügyes az órákon,azt is azért kezdtük el mert érdekli a nyelv.Pár napja az oviban egy nagyon egyszerű feladatot rosszul oldott meg,be kellett satírozni annyi kacsát stb. ahány pont volt a lapon,ő a három feladatból kettőt eltévesztett,a többi gyerek jól megoldotta,és most értetlenül állok az egész előtt,számtalanszor megoldottunk hasonlót soha nem tévesztett.Illetve egy alkalommal,nem akart egy feladatban részt venni,amit az óvónő,aggodalommal mesélt el nekem,mert mi lesz az iskolában majd?Mi lehet a gond?
Az egész történet úgy kerek,ha leírom,hogy ovit váltottunk ősztől,ez egy kis falusi óvoda,vegyes csoportokkal,nagyon barátságos,de lehet nincs annyi foglalkozás külön a nagyoknak.. Elköltöztünk a régi lakhelyünkről,3-évesen édesapja meghalt,sajnos...én tavaly újra férjhez mentem,elköltöztünk,...viszont a nevelőapukájával nagyon jól megértik egymást,és nem vettem észre rajta bármi vissza esést,semmi téren,könnyen beilleszkedett,bár mindig is egy akaratos gyerek volt,az oviban szó fogadó,simulékony gyerek.Lehet ez az ok,hogy az új élethelyzet miatt kicsit figyelem zavaros lett?,ön szerint kellene még egy évet várni az iskoláig,vagy ez változik minden bizonnyal?
Várom válaszát,Köszönettel:Zsófi anyu
Az óvónő válasza
Attól, hogy két feladatot eltéveszt a gyermek, még nem figyelemzavaros! Aki 6 évesen tökéletes fonológiai-szerkezeti kódolásra képes (azaz betűz, azt értelmezi és leírja), százas számkörben összead-kivon, stb., annak minden bizonnyal az égvilágon semmi problémája nincs a figyelmével. Elrontott két feladatot? Na és? Úgy vélem, ez csak akkor lehet probléma, ha az anyuka problémát csinál belőle. Ne tegye, senki sem tévedhetetlen! Elképzelhető, sőt nagyon is valószínű, hogy az Ön által leírt körülmények nagyon megviselték a kis lelkét (egy édesapát elveszíteni önmagában is óriási tragédia, nem hogy még egy óvodaváltást, költözést, és egy új apukát megszokni.) Óriási teher nehezedik most a kislányra, ezért nem lehet most ugyanolyan mércével mérni, ugyanazon elvárásokat megfogalmazni vele szemben, mint korábban. Legyen türelemmel és megértéssel felé: beletelik még jó néhány hónap, netán év is, mire magára talál. Ön csak támogassa, dicsérje és ha netán hibázik, azt se domborítsa ki. Nem dől össze a világ. Az én kislányom is elhibázott néhány óvodai feladatlapot, mára második osztályosként osztályelső, szín kitűnő tanuló, négy tantárgyi dicsérettel. Ha egyébként megadunk a gyermeknek minden támogatást, lehetőséget a fejlődésre, biztosan átlép majd ezeken az apró kudarcokon, ha ezt annak lehet nevezni egyáltalán.
Üdvözlettel: az Óvónő