A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Tanácstalan vagyok nagyobbik gyermekem beiskolázásával kapcsolatban, ez ügyben szeretném kikérni a véleményét.
Kislányom július végén született, most lesz 6 éves, a jogszabályok szerint iskolaköteles idén szeptemberben. Az óvónők segítőkészek, ha tartani akarom még, nyári gyerek lévén, ők segítenek. A tesztek alapján iskolaérett, okos ügyes kislány, mindig egy évvel előrébb járt feladatmegoldásban és magasságban is kortársainál. Nagyon igényli a gyerektársaságot, mozgékony, kapcsolatot kortársaival rövid szemlélődés után könnyen teremt. (Addig visszahúzódó, de ha a számára szimpatikus gyerek pozitívan reagál, egyből megnyílik, csaknem főkolompos lesz) Nagyon jó lelkű, érzékeny kislány, tele szeretettel. DE! Itthon, illetve bővebb családi körben is, ahol szabadabban mozog (nem óvodai körben)sokszor kitör a hiszti, és nagyon nehezen nyugszik meg. Van, hogy fél órát is képes sírva ordítani "anya gyere" közben folyamatosan ordítja, de nem lehet meg se közelíteni mert még jobban rákezdi. A hiszti mindig akkor robban ki nála, ha a nagyok a belső feszültségei: nagyon csalódott, nagyon fáj vmi, bűntudata van, vmitől fél, tehát vmiért frusztrált (társasjátéknál veszítéskor szintén). Ha fáradt szintén jó esély van a hisztire, nem az a típus, aki szól, hogy "anya fáradt vagyok". Elvittem független iskolaérettségi vizsgálatra, ahol ugyancsak jól teljesített, mondta a hölgy, hogy valószínűleg az iskolában is jól teljesítene, jól viselkedne, mert ugyanúgy tartaná magát a szabályokhoz mint az óvodában, nem valószínű, hogy hisztikre sor kerülne.Egyedül az önállóságban lehetne egy kicsit határozottabb a véleménye szerint (annyit rontott még, hogy a jobb-bal irányt, ha nem az ő testrészéről volt szó, általában felcserélte, kicsit bátortalan volt amikor mondatokat kellett mondania képről, stb). A hölgy azt mondta, hogy a hisztiket lehet, hogy egy gyerekpszichológus segítségével lehetne kikezelni.
Én amiatt aggódok, hogy ha az iskolai leterheltség miatt nő benne a feszültség (fáradtság, nem úgy sikerül neki vmi mint ahogy szeretné, társaitól esetleg bántást kap akár szóban) frusztrált lesz, nem lesz-e minden napos a hiszti, megkeserítve az egész családunk életét (van egy 3 éves húga). Néha nehéz tolerálni ahogy viselkedik, azt reméltük hogy eddigre kinövi a hisztiket. Volt időszak, hogy pszichológushoz készültem vele (1,5éve), annyira kezelhetetlen volt (kb 3 hét kellett, hogy rájöjjünk hogy nagyon fél vmitől, de aztán beszélgetésekkel "kikezeltük" a félelmét). Jelenleg egy olyan oviba jár, ahol egy csoport van egy kis épületben, iskolába nagy iskolába menne, kb 1000 gyerek közé (1-4 évfolyam). Ismerősünk szerint ez is probléma lehet nála, ha nincs minden szinten beérve. Nincs meg még az iskolába vágyás nála, szívesen marad oviban is (csak a délutáni csendes pihenőt utálja), ő azt mondta, hogy neki mindegy. Ön mit javasol, mivel tennék jobbat a kislányomnak? Köszönöm előre is!
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Amiről Ön említést tesz, az szociális éretlenségre utal, ezt támasztja alá a dacosságon túl a „nekem mindegy, hogy megyek-e suliba“ hozzáállás. A kislány idegrendszere még fáradékony, így az egész napos óvodai megfelelés, szabályokhoz való igazodás után otthon, természetes módon „kiereszti a gőzt“. Erre nem csak hogy számítani lehet majd iskolai szinten is, de az sem kizárt, hogy a tünetek fokozódni fognak. Ha a kis létszámú, családias óvoda után hirtelen a nyakába szakad egy zsúfolásig megtelt, zsibongó, kötelességektől terhelt iskolai élet, elképzelhető, hogy lelkileg összerogy e súly alatt.
Azt javaslom, az értelmi és testi érettség ellenére is, fontolják meg a további egy év óvodában maradást!
Üdvözlettel: az Óvónő