Szeretném a segítségét kérni egy nehéz döntés meghozatalához: Kisfiam most fog iskolába menni, ahol…
Megválaszolva: 2005. január 25.
A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Szeretném a segítségét kérni egy nehéz döntés meghozatalához: Kisfiam most fog iskolába menni, ahol kétféle osztálytípusból lehet választani: vagy iskolaotthonos, ahol délutánig a saját osztályukban vannak és a kapott feladatokat együtt oldják meg, de a tankönyveket nem hozzák haza, vagy napközis, ahol vegyes korosztályú gyerekek vannak délutánonként összezárva, önállóan kell tanulniuk, de a tankönyveket hazahozhatják.
Nem tudom, melyik megoldás a jobb, mert az egyik önálló tanulásra nevelő, de talán nem annyira ellenőrzött, a másik kötöttebb, de én nem tudom annyira ellenőrzini.
Ön mit javasol?
Üdvözlettel:
Kőműves Éva
Az óvónő válasza
Kedves Éva!
A döntést természetesen nem hozhatom meg Ön helyett, még csak befolyásolni sem akarom ebben, ezért csupán az érveket, ill. ellenérveket sorakoztatom fel egymással szemben. Az iskolaotthonos megoldás előnye, hogy a délutáni, szigorúbban ellenőrzött közös tanulás után már nem vár a gyermekre egyéb feladat, hazatérve már csupán szabadidős tevékenységek (játék, sport …stb.) várják őt. Hátránya viszont, hogy amennyiben mégsem volt elegendő az előző napi délutáni foglalkozás pl. egy vers megtanulásához, azt este már nem ismételheti át. Ebből számtalan kudarcélmény születhet, a gyermeknek elmehet az önbizalma, és a délutáni tanulás alatt is csak stresszel, szorong, hogy „mi van, ha megint nem tudom ennyi idő alatt rendesen megtanulni” …stb. Ez a fajta megoldás elsősorban azoknak a családoknak ideális, ahol a közös tanulás valóban megoldhatatlan otthon, akár családi, akár munkahelyi, ill. egyéb okok miatt.
A másik, napközis megoldást inkább azoknak a családoknak javasolnám, ahol hamarabb haza tudják vinni a nebulót a suliból és otthon még van „kapacitásuk” a szülőknek türelemmel segíteni a tanulásban. Ennek nagy előnye, hogy az otthoni stresszmentes, nyugodt légkörben mindenféle egyéb zavaró tényezőt kizárva tanulhat a gyermek, valamint, hogy bármikor ismételhet. Ebben az esetben nem érzi magát megbéklyózva, hogy „ csak ennyi és ennyi időm van a tanulásra, utána pedig már nincs lehetőségem ismételni”.
A fentieket alaposan mérlegelve, valamint gyermeke személyiségét, ill. körülményeit kellőképpen átgondolva talán már nem lesz annyira nehéz a választás.
Végezetül engedje meg, hogy Önnek is a figyelmébe ajánljam nemrég megjelent könyvemet, a Játékos sulivárót, mely segítségével játékossá és örömtelivé tehetik az iskolára való felkészülés időszakát.
Üdvözlettel: az Óvónő