Szeretném kikérni a véleményét, hogy a lányomat küldjem-e szeptemberben iskolába.
Megválaszolva: 2005. február 15.
A szülő kérdése
Tisztelt Kati!
Szeretném kikérni a véleményét, hogy a lányomat küldjem-e szeptemberben iskolába. Ezidáig kétségem nem volt a felől hogy lányom megy-e iskolába, vagy sem. Nekem egyértelműnek tűnt, hogy megy. 1999. januárjában született, és én azt gondolom, hogy bőven időn belül van. Tegnap azonban az óvónő megkérdezte, hogy mit szeretnék. Csodálkoztam, hogy miért kérdi, de ezzel el is bizonytalanított. A beszélgetésünk alatt végig csak dícsérni tudta a lányomat, hogy nincs vele semmi gond, a többiekhez képest nincs lemaradva semmiben sem. Azonban tudni kell, hogy a többiek (kivéve két kisgyereket), mind mehettek volna tavaly iskolába, csak vissza lettek tartva. Most már azóta folyamatosan ott motoszkál bennem, hogy lehet hogy az én lányom fog csak kullogni mindig a "nagyok" után? Erika
Az óvónő válasza
Kedves Erika!
Sajnos azt kell, hogy mondjam, mostanában szinte „divat” lett az óvodában marasztalás iskolakezdés helyett. Sok szülő és pedagógus szentül meg van győződve arról, hogy plusz egy év nem árthat a gyereknek akár iskolaérett, akár nem. Engedje meg, hogy egy hasonlattal éljek: a gyümölcsöt, - ha még nem érett meg, - a fán hagyjuk addig, amíg el nem éri igazi zamatát. Attól viszont nem lesz jobb a gyümölcs íze, ha korlátlan ideig fent hagyjuk, hiszen előbb-utóbb beérik, és ha le nem szedik, magától lehullik. Így vagyunk ezzel az iskolaérettség tekintetében is. Ha a pedagógusi vélemény semmi jelét nem látja az iskolai alkalmatlanságnak, a sulit mindenképpen érdemes elkezdeni! Ellenkező esetben a gyerek már nem érzi jól magát az oviban, úgy érzi, kinőtt ebből a szerepből, „ki kell törnie” onnan. Ő nem hullhat le egyszerűen a fáról, mint a beérett alma, nem léphet ki az óvodai életből csak úgy, ezért helyette tiltakozó álláspontba helyezkedik. Nagyokhoz méltó módon szinte sértve érzi magát a „dedós feladatoktól”, amikből nemes egyszerűséggel kivonja magát. Önértékelése is csorbát szenvedhet, nem érti, miért nem adnak számára valóban neki való feladatokat. Ugye ez sem ideális állapot? Összegezvén elmondhatom, hogy sem az indokolatlanul sokáig való óvodában tartás, sem az indokolatlanul korai suli kezdés nem válik hasznára a gyermeknek. Helyette inkább válassza a gyermeke egyedi fejlettségi szintjéhez igazított, reális alapokon nyugvó alternatívát. Ha a pedagógusok is úgy látják, bátran kezdjék meg az iskolát!
Üdvözlettel: az Óvónő