A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Gyeden vagyok 9 hónapos lányommal, a nagyobbik októberben tölti be a 3 évet. Beírattam az óvodába, de bizonytalan vagyok. Itthon is tarthatnám. A dilemmát az okozza, hogy nem tudom, Neki mi lenne jobb. Gyerektársaságban nagyon lassan oldódik, nehezen barátkozik. Ugyanakkor szerintem nagyon fejlett. Korán kezdte a szerepjátékokat, ügyesen rajzol, jól mozog... Viszont elég féltékeny a kicsire. Itthon sokszor unatkozik, mert a tesót etetnem, altatnom kell, stb. Elkerülhetetlen, hogy időnként nem kap maximális figyelmet, és ez őt zavarja. Nem tud magával ilyenkor mit kezdeni, nem játszik egyedül. Próbálom bevonni amibe lehet, de nem kifejezetten érdekli őt a pici körüli ténykedés. Szóval itthon sokszor éli meg azt, hogy "nem figyelek rá". Szeretném, ha kicsit önállóbb lenne már, mert valójában képes rá, de most a pici miatt sok mindent nem tesz. Az óvodában talán megszokná, hogy nem csak velem lehet játszani... Fogalmam sincs, Neki mi lenne jobb. Néha azt érzem, szenved itthon, de tudom, nehezen szokna be az óvodába is. Vajon közel négy évesen könnyebb lenne elszakadnia tőlem? Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Edina
Az óvónő válasza
Kedves Edina!
Az érvek és ellenérvek egymás mellé sorakoztatása nyomán úgy vélem, Ön jól döntött. A félénkség, visszahúzódó magatartás az új körülmények megismerése után csökkenni fog, míg az otthoni unalom ellen nehezen lehetne bármit is tenni. Ön egy személyben nem lehet egyszerre tökéletes kisbaba gondozó és nagyobb gyermekét minden pillanatban szórakoztató pót-óvó néni. Úgy vélem, hasznos lesz idén elkezdeni az ovit.
Ami azonban biztosan nehézséget fog okozni, az a közösségbe kerüléskor óhatatlanul megjelenő betegségek, ám ekkor se csüggedjen! Kislánya időről-időre egyre nagyobb immunitást fog szerezni, míg végül ez a probléma is megoldódik majd.
Üdvözlettel: az Óvónő