Óvodai napirend

Új óvónő: új élet az oviban

Megválaszolva: 2014. november 21.

A szülő kérdése

Szeretném kérdezni, hogy szülői szemmel Ön szerint helyes-e, ha az óvónő váltással kapcsolatos rengeteg változást szóvá tettem az új óvónőnek, a csoport másik eddigi óvónőjének ée református óvoda lévén a református fenntartóünak. Az alábbiakról van szó: Lépésről lépésre nevelési programmal nevelték eddig az óvdánkban a gyermekeket. A pedagógus személye megváltozott, sajnos, az újat előítéletmentesen fogadtuk. A Szeptemberi indulás óta annyi változás történik az új óvónéni kezei között, amit a gyermekeinktől tudunk (vegyes csoport lévén minkét lányom oda jár), hogy sem a mennyiséggel, sem a minőséggel nem tudunk egyet érteni. A pedagógus csere mentén először felelősöket neveztek ki a nagycsoportosok közül, minden tevékenységre egyet. Összesen 6 nagycsoportos van, ezért a feladataik "rotálódnak", egyik hétebn fogkrém-felelős egyik, a másik héten játék-felelős. CSAK a nagycsoportosok. Feladatuk a TÖBBI gyermek "terelése" a helyes irányban, azaz a játékok összeszedését IRÁNYÍTANI. Gyakorlatilag utálják a többiek már őket, csak az a pár nagycsoportos a felelős. Eddig ezek a szerepek nem voltak. A másik változás, ami csak november elején egyik percről a másikra lett változás: a szülőnek a hétfői napon reggel 8ig beadva a gyereket TORNARUHÁBA kell átöltöztetnie, mert aznap van a tornaóra. Tornaóra minden évben volt, eddig a pedagógusok végezték az átöltöztetéssel kapcsolatos teendőket, a reggelit követően CSAK 9 órakor kezdődik a torna óra, gyakorlatilag a tízórai gyümölcsevésig ez tart. Utána udvarra mennek vagy bent játszanak. De nem értem, ha eddig az átöltöztetést a csoportszobában végezték az óvónők - a gyermekek amúgy önállóan öltöznek a szintnek megfelelően, esetenként szorulva segítségre, most miért "DOBTÁK LE" magukról ezt a feladatot. A másik és nagyon jelentős változás, hogy az eddigi program mentén haladás része volt, hogy a gyerekek szabadon ülhetnek az étkezőasztalokhoz, maguk választva helyet az ebédhez. EZ TUDATOSAN így volt. Az előző pedagógus kiemelte, hogy a lépésről lépésre program része, hogy a gyermekek maguk megtanulják az élet dolgait kicsiben, azaz megtanulják elfogadni, ha a másik oda akar ülni, ahova éppen ő, megtanulja elérni, ha ő akar oda ülni, megtanulja az erőviszonyokat és az ennek megfelelő LÉPÉST, mit tegyen. Mostantól (november közepe) rákerült az óvodai székekre MINDENKINEK a jele, és csak az ülhet rá, akinek a jele az. EZZEL LESZŰKÍTVE a lehetőségeket, és véleményem szerint a több gyermek közötti vitát kiküszöbölendő. Én magam két lányom alapjén tapasztalom, ez bizony konfliktus forrás, de megküzdünk vele minden nap, mert meg kell tanulniuk ezt is. Emellett a fürdőszobában is változások lettek, máshova került a törölközőtartó meg a fogmosó pohár tartó is, aminek értelmét nem tudom. Emellett változott az óvodai délutáni fakultatív néptánc tanár személye és módszere is. A Lépésről lépésre program mentén minden napnak megvoltak a sajátosságai, pl hétfő: beszélgetőkör, szerda: hittan, csütörtök: tornaóra. Ezek a foglalkozások teljesen eltérően az eddig már megszokott heti rendtől új napra kerültek, illetve nincs is megfefelőség, és a beszélgetőkör teljesen ad-hoc jelleggel van megtartva, de leginkább elmarad, az eddig várva várt hétvégim kalandokról beszámolás most nem is hangzik el a gyermekeim szájából, mint élmény, mert szerintem nincs, eddig mindig örömmel meséltek róla. Annyi sok a változás a pedagógus személyi változása mentén, hogy csak kapkodja a fejét a két gyermekem, illetve magunk is. A másik csoport pedagógus maradt, de ennek ellenére ezek a változások megtörténnek, folyamatos időintervallumban, gyakorlatilag minden héten van valami új. Nem egyszerre, szeptemberre találkoztunk az új nevelő saját módszereivel, hanem minden hétre kitalálnak valamit. Kérdezem, mert teljesen falakba ütköztem, amikor ezt a z új nevelőnek felvetettem, megkérdeztem, miért kell ez, szinte megsértődött.Nem tudom, én bölcsész német szakon végeztem, gyermekpszichológiát és pedagógiát is hallgatva 3-3 féléven keresztül, helyesen vélem-e, hogy az új pedagógus talán mintha le akarná a saját válláról csökkenteni a napi feladatai terhét, átruházva ezzel némely szerepeket a gyermekekre (felelősdi) és a szülőkre (torna átöltöztetés), illetve az ültetési renddel a problémák adott helyzetben való kezelését is elrendezi az ülésrenddel. Ne haragudjon, tudom, ismeretlenül, meg in media res írtam Önnek, nem is röviden, de nem tudom, kihez forduljak. Sok szülő teszi szóvá a dolgot, sok azonban csak hátulról, szemből nem mondja ki. Ezért én egyedül maradok a véleményemmel, nem tudom, igazam van-e. Ha abból a szempontból nézem, hogy minden ilyen dologról a gyermekeimtől tudok, nem én találom ki, akkor igenis azt gondolom, hogy nekünk nagyon mély a viszonyunk a gyerekeinkkel és tudom, hogy ha mesélik, akkor ez nyomot hagy bennük. A nagycsoportosom a felelősdi szerepet nem szereti, ezt így kimondta. Kérem, jelezzen vissza. Azt gondolom, nem "pánikolok"- nem a személyváltással van gondom, hanem a RENDSZER VÁLTOZTATÁSOKKAL, amik az oda járásunk három éve után most utolsó évben jelentek meg, egyértelműen REFORMOK és valakihez köthetők. Köszönettel: Patrícia

Az óvónő válasza

Kedves Patrícia!

Bizonyos szempontból mélyen egyetértek Önnel, ám gyakorló óvónőként van olyan dolog, amiben nem. Lássuk az elejéről:
A nagycsoportosok „kicsikért felelős kinevezésével“ nem értek egyet, ám fontosnak tartom megjegyezni, hogy az önállóságra nevelésben, az egymás felé való segítőkész odafordulásban igenis fontos szerepet tölt be a nagyok segítsége. Ez azonban soha nem vehet egy olyan irányt, mely képletesen az érintett gyerekek kezébe „ostort“ ad és a hatalomtól megrészegülve üthetik a nem teljesítő kicsik hátát. Szó nem lehet erről. Jómagam is találkoztam már olyan kollégákkal, akik a segítségnyújtásra, önállóságra nevelésre hivatkozva próbáltak mind több munkát lerázni saját magukról. Ezt minden esetben szóvá is tettem az érintetteknek, kidomborítván, hogy mi, felnőttek vagyunk felelősek minden egyes gyerekért, nem pedig a gyerekeknek adunk „kis óvónői“ pozíciókat. Ugyanezt erősíti meg az is, hogy a 3-4 évesek még erősen felnőtt centrikusak. Mit jelent ez? Ebben a korban még sokkal inkább az édesanyjára emlékeztető felnőtt felé fordul, mint kortársai felé, így érzelmi biztonságot csak az ad nekik, ha mindig van a közelükben egy felnőtt, aki felé bizalommal fordulhatnak segítség kérésükkel, kérdéseikkel, problémáikkal.
Ezt a szerepet nem veheti át egy 6 éves, hiszen ő maga is gyerek még, akinek bár vannak kötelességei, de legfőbb tevékenysége mégis a játék. Nem veheti át azért sem, mert egy 6 éves nem pótolhatja a felnőtt támogatását, csupán KIEGÉSZÍTHETI azt. Arról nem is beszélve, amit már Ön is megpendített levelében, hogy ez a mesterségesen indukált alá-fölé rendeltségi viszony megmérgezi a kortársi kapcsolatokat is. Előbbiek összegzéseként elmondható, hogy bár a nagyok kicsik felé való odafordulása fontos dolog szociális fejlődés szempontjából, de ez semmiképpen nem jelentheti a felnőtt pozíciók, felelősségek átruházását a gyerekekre!

A 8 órakor kezdődő torna valószínűleg azért lett ilyen módon megszervezve, hogy ne reggeli után teli hassal kezdjenek el mozogni a gyerekek. Gyakorlatilag két rossz közül lehet választani: vagy az előbbit vállalja fel a pedagógus és csak 9-kor kezdi a testnevelést (jómagam egyébként ezt a gyakorlatot folytatom), vagy a szülőkre is kötelességeket hárítva (reggeli öltöztetés, korai óvodába érkezés) még nem teli hassal állnak neki tornázni. A szóban forgó pedagógus gyakorlatát, a fentiek miatt nem tudom elítélni, bár ez megint csak felvetheti az érzelmi biztonságot adó állandóság (t.i. eddig megszokott napirend) hiányát. Jómagam biztosan alkalmazkodtam volna és igyekeztem volna belesimulni a már meglévő napirend ritmusába.

A hétfői beszélgetőkört nagyon fontos és hasznos dolognak tartom, melynek elsorvasztása, úgy vélem, korántsem tesz jót az élményeikről beszámolni vágyó gyerekeknek. Mint ahogy azt már fentebb említettem, az állandóságnak, a megszokott napi ritmusnak (foglalkozások napja, helyek és tevékenységek állandósága) hihetetlenül nagy jelentősége van az óvodások életében, melyet felborítani nem szabad, illetve csak igen indokolt esetben érdemes változtatni. Ennek hiányában a gyerekek kiegyensúlyozatlanná, szorongóvá vagy épp nehezen kezelhetővé válhatnak. Leveléből úgy érzem, ezekre a változtatásokra nem volt szükség.

Az asztaloknál való ülésrenddel kapcsolatban viszont nem osztom a véleményét. Az állandóságnak az is része, hogy a gyermek pontosan tudja, hol a helye. Ezen már csak azért sem érdemes módosítgatni, mert azontúl, hogy konfliktusokat szül (Miért ültél ide? Én most a másik barátom mellett akarok ülni! Menj innen! Te ne ülj ide!...) , megnehezíti, sőt, akár lehetetlenné teszi a naposi munka gördülékeny elvégzését. A haverok egymás mellé ülésével pedig borítékolható a fegyelmezetlenség, ill. mások kirekesztése. Előbbiek miatt a szabad ülésrenddel nem értek egyet.

Összegezvén elmondhatom: az új óvónő intézkedései túl sok kérdést, kételyt fogalmaznak meg a szülőkben, gyerekekben, melyeket kimondatlanul felszín alatt tartani nem szabad! Javaslom, néhány szülővel karöltve keresse fel a fenntartót és ossza meg vele problémáit!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – óvodai napirend