A szülő kérdése
5 gyermekem van 16-3 éves korig. A két nagyobbal nem voltak gondok az óvodában. Az utóbbi 5 évben felmerült problémák a következők:
Harmadik gyerekünket ahhoz az óvónőpároshoz írattuk be ahova a nagyok jártak. Az óvónők már ismerték a kicsit. Szeptemberben szétszedték őket és az egyikhez betették a gyereket. Párja alkalmatlan volt a fegyelem megtartására, így 4 nap múlva gyerekünk már a mellettük lévő csoportba járt egy tündéri óvónőhöz, aki egyedül volt. Október elején elment az oviból. Kaptunk egy újabb óvónőt, elment. Majd még egyet és még nem volt karácsony.
A három év alatt folyamatosan cserélődtek az óvónők. Nem volt állandóság, biztonság. Ezért negyedik gyerekünket már egy másik oviba írattuk be. Voltunk nyílt napon, megnéztük az óvónéniket…
Örültünk és vártuk a szeptembert. Az élet 3 év után egy másik intézményben ismételte önmagát. Az óvónőpárosból az egyik már nem volt a csoportban Helyette kaptunk egy másikat, aki 25 éve dolgozik már és 4 saját gyereket nevel. Mosolyogni sosem láttuk. Mindig elbújik a szekrények közé. Se reggel, se délután nem tudunk vele kommunikálni. Szeretnénk tudni aludt e, ebédelt e rendesen…stb. Ha véletlenül sikerül vele beszélni állandóan a szabályzatokra hivatkozik és arra, hogy neki sok dolga van és nem ér rá, mert még a portfólióját is el kell készítenie. Verseket , dalokat nemigen tanulnak a gyerekek, kézműves elfoglaltság alig van – rajzokat is ritkán hoznak haza – pedig van összehasonlítási alapunk a nagyok miatt. Nem igazán látjuk mivel teli el a napjuk. Délután nem mennek le az udvarra, hiába van jó idő. A többi csoport lenn van ők nem. Reggelek nehezek, mert az óvónő nem fogadja a gyereket. Nem is látjuk. A gyereknek egyedül kell bemennie. Ha kiszalad utánam az óvónő észre sem veszi. Én pedig nem mehetek be a csoportszobába.
Hozzátenném, hogy a kedves óvónéni, aki megmaradt az óvónőpárosból márciusban elment. Így csak a 25 éve dolgozó pedagógus maradt. Hol ő van a csoportban, hol egy idegen arc, hol az egyik dadus, hol a másik csoport dadusa. Ha kérdezem aludt e, ő nem tudja csak uzsonna után jött, vagy karmolás a gyereken, nem tudja, mert aki reggel volt az már nincs itt… Őrület.
Nem beszélve arról a problémáról, hogy szeptember óta folyamatosan eltűnnek a ruháink, hajpántjaink. Ahogy a többi szülő is mi is kértük, hogy segítsen. Nem kerültek meg a ruhák. Se a gyerekemé, sem másoké. Folyamatosan hárítanak minket. Pedig nem márkás ruhákról van szó. De nem mindegy meg kell e venni újra a sapkát, pulóvert, kabátot…stb. vagy sem. Annyit tettek meg, hogy kiírták, figyeljünk a ruhánkra.
A gyerekem többször más ruhájában volt, mert ha vizes lett ráadtak mást. Pedig a zsákjában volt a saját váltóruhája.
Sem az óvónővel sem a vezető óvónővel történt szülői beszélgetés nem vezetett eredményre. Udvariasan mossák kezeiket és hárítanak mindent idézve az óvodára vonatkozó szabályokat. A GAMESZ, az Önkormányzat… a szabályok és értse meg édesanya…
Eközben mi úgy érezzük egy 3 éves kiscsoportos ennél több figyelmet érdemel, több biztonságot és szeretetet amíg anya és apa dolgozik.
Kérdésem: nekünk szülőknek milyen lehetőségünk maradt ezek után arra, hogy az óvodai figyelmet, nevelést és szeretetet megkaphassa gyermekünk.
Hogyan lehet ezt túl élni?
Köszönöm válaszát.
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Döbbenten olvasom szavait, hogy egy ilyen szép hivatást, mint az óvónői, hová lehet süllyeszteni. Nem értem, hogy a gyerekekért munkája kezdetén felelősséget vállaló pedagógus hová „tűnhet“ néhány hónap után? Erre persze nincs mentség, ám mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pedagógus is emberből van és sokszor embertelen munkakörülmények közé sodorja az élet. Arról, hogy ennek az okát a vezetőségnél vagy más szinteken kell keresni, csak sejtésünk lehet, így erről felelősséggel nyilatkozni sem lehet.
A lényeg azonban az, hogy ezt a problémát így vagy úgy, de meg kell oldani. A gyerekek érdeke mindennél előbbre való, és - Önnek igaza van, - egy kiscsoportos ennél több figyelmet igényel. Sokkal többet.
Javaslom tehát, hogy szervezzenek egy rendkívüli szülői értekezletet, melyen az óvónő, óvodavezető és a csoport összes szülője részt tud venni. Beszéljék meg pontról-pontra problémáikat, igyekezzenek megnyugtató megoldást találni ezekre.
Ha ezt követően sem lesz érdemi változás, úgy keressék fel a helyi Önkormányzat oktatási osztályát, a személyi feltételek biztosítása ugyanis egyrészt a vezető, másrészt az ő kompetenciájuk!
Üdvözlettel: az Óvónő