Szobatisztaság

Kisfiam októberben - két hét múlva - lesz 3 éves.

Megválaszolva: 2003. október 16.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Kisfiam októberben - két hét múlva - lesz 3 éves. Problémánk a szobatisztasággal van. Nyár elején úgy éreztem, hogy nagyon jó úton haladunk a szobatisztaság elérése felé. Éjjelente gyakran száraz volt a pelenkája, és napközben is egyre többször szólt, hogy pisilnie ill. kakilnia kell. Aztán elmentünk nyaralni, és már ott megváltozott a helyzet. Gondolom, az idegen környezet hatására egyáltalán nem szólt. Reméltem, hogy itthon majd visszaáll a "régi rendszer". Sajnos, nyaralás után megbetegedett, még kórházba is került. Azóta egy-két hetes megszakításokkal folyamatosan beteg. Azt mondta a gyerekorvos, hogy fogékonyabb a fertőzésekre. Egyelőre emiatt nem tanácsolja az óvodát sem, addig amíg nem erősödik egy kicsit. (Egyébként sem mehetne, mivel nem szobatiszta.)
Szeptember elején volt egy betegségmentes időszaka, akkor próbáltam biliztetni újra. Egy darabig ment úgy, hogy én ültettem rá a bilire, de egy idő után nem akart ráülni. Próbáltam kivárni, hogy magától szóljon. Elmagyaráztam neki, hogy ő ezt már képes egyedül is megoldani, de ez sem vált be. Egész nap folyamatosan bepisilt. Egy pár nap után kénytelen voltam rá visszaadni a pelenkát. Aztán megint beteg lett. Igaz, hogy csak egy napig volt lázas, de a doktornő elküldte vérvételre, ez pedig nagyon megviseli. Három hónap alatt már legalább 14x vettek tőle vért. Utána megint vártunk kicsit és újra próbálkoztunk. Ekkor már nem vettem le róla a pelenkát, csak kértem, hogy szóljon, kérdezgettem...stb. Nem sikerült eredményt elérni. Aztán megint jött egy újabb vírusfertőzés, ismét vérvétellel egybekötve. Szerencsére, hamar kigyógyult belőle, de azért az egy hétig tartó betegség biztosan megviselte.
Már nagyon sok módszert kipróbáltam: próbáltam jutalmazni, rajzoltam napocskákat, ha bilibe pisilt, építettem várat a WC-be, hogy kedve legyen felmászni rá, és úgy ülni az ülőkére, próbáltam "megvesztegetni", de minden hiába... Nem találom a megoldást.
Egyelőre nem mehet közösségbe, így nem égetően fontos, hogy szobatiszta legyen, de azért már igencsak itt van az ideje. Ráadásul januárban kistestvére születik, úgyhogy ez újabb problémákat okozhat. Persze, nem feltétlenül.
Nem tudom, mitévő legyek. Próbálok türelmes lenni, de időnként biztosan érezheti a neheztelésemet, amiért nem szól, hogy pisilnie kell. (Kakilásnál legtöbbször szól.) Már nagyon sokat beszélgettünk a témáról, mindig megígéri, hogy szólni fog, már azt is mondta, hogy ő már nagyfiú. Ennek ellenére soha semmi nem történik.
A nagyszülők elég messze laknak tőlünk 220 km-re. Bálint nagyon szereti őket, és nagyon szeret náluk lenni. Érdekes, amikor ott vagyunk, mindig rosszabb lesz a helyzet. Itthon szól, ha kakilnia kell, de ott szó nélkül bekakil. Miután hazajövünk egy-egy látogatás után, ismét bekakil napokig. Múltkor a nagyszülők voltak itt látogatóban, előtte már két hete nem kakilt be. Míg ők itt voltak, újra kezdődött a bekakilás, sőt, azóta sem szól. Hiába látom, hogy éppen kakilni készül, és próbálom rávenni, hogy üljön rá a bilire, egyszerűen közli, hogy ő most nem akar. Mit csináljak vele? Amíg nem lesz stabilan szobatiszta ne engedjem találkozni a nagymamáékkal? Nem hinném, hogy ez jó megoldás.
Teljesen tanácstalan vagyok, és borzasztóan tehetetlennek érzem magam. Szervi oka biztosan nincs a dolognak, mivel vizeletet is többször néztek nála, mindig rendben volt. A sok betegség miatt hasi UH-on is voltunk egy párszor, ott sem találtak semmit.
Tudom, hogy képes lenne rá, de érzem, hogy nem akarja. Csak nem értem, hogy miért. Amúgy a gyerekorvos is azt mondta, hogy teljesen ép pszichéjű gyerek, nincs szüksége pszichológusra. Ha kérdezgetem, hogy kell-e pisilnie, az már erőltetésnek számít? Ha sokszor kérdezem, előbb-utóbb elunja, és akkor már persze, hogy nem ül rá.
Nagyon elkeserít a helyzet, azt keresem, hogy mit rontottam el és hol.
Előre is köszönöm a segítséget:
Á. Csilla

Az óvónő válasza

Kedves Csilla!

Úgy érzem, levelében minden érdemleges információt leírt, amit tudni kell, érdemes a problémával kapcsolatban. Említette azt is, hogy már mindent megpróbált, amivel javíthatna a helyzeten. A leírtak alapján ebben én is biztos vagyok. Véleményem szerint Bálintnál valóban nem szervi, sokkal inkább lelki okok állhatnak a háttérben. A számtalan orvosi vizsgálat, a kórházban töltött idő, a rengeteg vérvétel bizony megviselhette lelkileg. Sok esetben a szorongás egyik legszembetűnőbb jele a bevizelés, illetve a szobatisztaság megszűnése. Valószínűnek tartom, hogy a kisfiánál tapasztalt visszaesés is a korábban említett betegeskedés – okozta tortúra következménye.
Nem biztos, hogy jelen esetben célravezető a téma állandó és görcsös napirenden tartása, hiszen így Bálint sokkal inkább válik kudarckerülővé, mint sikerorientálttá. Fél, hogy nem sikerül megfelelnie az elvárásoknak és ezzel újabb bánatot okoz szüleinek. Így inkább a biztos pelenka módszert tartja egyszerűbb megoldásnak. A korábban már Ön által említett kivárásos módszert jónak tartom, tanácsos lenne újra megpróbálni, egy kicsit talán több türelemmel.
Javaslom, hogy most pár napig „pihentessék” a témát, majd mintegy spontán beszélgetés keretében említse meg, hogy Bálint már igazi nagy fiú. Örömmel idézzék vissza azt az időszakot, amikor már szinte sosem pisilt be. Erősítse meg a kisfiúban, hogy tudja, hogy milyen ügyes, és biztos abban, hogy egyszer csak magától kéri a bilit. (Ezt később ne kérje számon, ha mégsem úgy történik.) Hivatkozzon arra is, hogy nemsokára itt lesz a kistestvér, aki még olyan kicsi, hogy nem tudja, hogyan kell bilibe és WC-be pisilni. Ezt csak egy igazi nagy gyerek tudja megmutatni neki.
Mint az előzőekben említettem, a kezdeti sikertelenséget ne kudarcként éljék meg, hanem próbálja így lereagálni:
„- Szerintem most csak elfelejtetted kérni a bilit, de nem baj, legközelebb biztosan meglepsz azzal, hogy magadtól ráülsz. Aki ilyen nagy és okos fiú, az sok mindent meg tud csinálni!”
Így nem számonkérésként éli meg szavait a kisfiú, hanem a benne való bizalom jeleként. Javaslom, hogy a nagyszülőkkel való találkozáskor is hasonló módon igyekezzenek hatni a gyermekre. (Mutassuk meg a nagyinak, milyen ügyes és okos vagy!)
Remélem, hogy fentiek segítségével hamar és eredményesen túljutnak a problémán.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – szobatisztaság