A szülő kérdése
Kedves Óvonö! Szeptemberbe lesz a kislånyom 3 èves, most a huga 5hónapos. Nagyon èrtelmes, aranyos, szófogadó kislàny volt, amìg a kistó meg nem èrkezett. Sokat mesèltem neki a vårandósåg alatt is. De most kezelhetetlen nèha oda is üt a hugànak. Nagypn sok idöt töltötünk együtt, szinte csak velem volt, nayszülök tåvolba vannak. Tudom, hogy ez figyelem felhìvås szàmomra, hogy hiànyolja az együtt töltött idöt ès probàlok több idöt vele tölteni, de azèrt fèltem a kicsit nehogy kàrt tegyen benne, ezèrt nèha el kap az ideg ès lekiabàlom, sarokba àllìtom, de sajnàlom volt màr rà pèlda , hogy visszaütötem. Kèrdèsem, mit tegyek, hogy eddig ne menjenek el a dolgok vagy hogy fegyelmezzeo, hogy az ö lelke se sèrüljön?! Köszönöm! Tisztelettel egy aggodó anyuka
Az óvónő válasza
Kedves aggódó Anyuka!
A válaszom tán közhelyesen hangzik, de mégis megszívelendő: szakítson több időt nagyobbik gyermekére! Mint írja, napközben nagyrészt egyedül birkózik meg a gyerekek és a háztartás gondjaival, így sejtem, hogy ez nem lesz egyszerű feladat.
Én annak idején a következőképpen oldottam meg újszülött kisfiam mellett a 2,5 éves kislányommal való foglalkozást: míg a pici aludt, addig érdekesebbnél-érdekesebb játékokat folytattunk kislányommal. Gyurmáztunk, vágtunk, ragasztottunk, meséltem, stb. A lényeg, hogy ezek a programok csak és kizárólag a mi kis kettősünkre tartoztak, és mielőtt belevágtunk volna, mindig elmondtam kislányomnak: „Mit szólnál, ha most gyurmáznánk, csak mi ketten? Ebben most nem vehet részt az öcsi, mert ez a mi kis titkos programunk lesz, jó?“ Kislányom persze örömmel lett a cinkos társam, és boldog volt, hogy vannak olyan fontos dolgok, melyekben CSAK Ő VEHET RÉSZT, senki más.
Ezt próbálja érzékeltetni a nővérkével és biztos vagyok benne, hogy hamarosan csillapodni fognak a kedélyek.
Üdvözlettel: az Óvónő