Válás a családban

Válás és annak lelki hatása

Megválaszolva: 2009. április 16.

A szülő kérdése

Tisztelt Óvónő!
Férjemmel jan.vége óta külön élünk,a közös házban én maradtam az 5 éves kislányommal.A gyermek szerencsére sérülés nélkűl végigcsinálta az elmúlt időszakot,kiegyensúlyozott,és nyugodt volt,az óvónői is azt mondták,hogy semmi okom aggódni,sikerűlt vele sok-sok beszélgetéssel megértetni a helyzetet.Ám húsvét hétfőn a férjem megjelent a bőröndjeivel,hogy ő visszaköltözik,és csak akkor hajlandó elmenni,ha kifizetem a részét.Én akkor leköltöztem a szüleimhez,mert szerintem nem tudjuk a gyereknek elmagyarázni,hogy mi az,hogy jogilag és pénzügyileg rendezetlen ügyeink miatt lakik itt apa.Nem szeretném,ha reményeket táplálna,és összezavarodna,azért költöztem el.Egyenlőre jól viseli,bár már kérdezgette,hogy mikor megyünk haza(ő nem tudja,hogy az apja visszajött). Férjem állítólag megkérdezett egy pszihológust,aki azt mondta,hogy a gyereket nem zavarja össze,ha ő ki-be költözget.Az lenne a kérdésem,hogy ez igaz-e?És személyes találkozó nélkűl kijelenthet-e ilyet egy orvos?
Továbbá,a gyermekemmel egy új lakásba költözöm 1 héten belűl,de az összes holmink még a régi házban van,és jól gondolom-e,hogy csak akkor engedem vissza a régi házba,ha már mindenki berendezkedett,nem építő látvány a sok doboz,és az üres falak,elvégre kislányom ott élt,mióta megszületett.Azt gondolom,hogy 1 hét nem olyan hosszú idő,az apával is találkozhat(már,ha Ő is igényli),csak máshol..Szeretnék neki stabilítást és biztonságot,nyugalmat,és szerintem nem fogadná jól,hogy a szobája tele van dobozokkal,zsákokkal.Féltem a túl sok változástól,próbálom a minimálisra szorítani a traumát,ami ezzel jár.Szeretném kérni erről a véleményét,és kérem,ha tud mihamarább válaszoljon.
Köszönettel:NM

Az óvónő válasza

Kedves Levélíró!

Az megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a gyermek lelki egyensúlyának megtartása, ill. helyrebillentése érdekében a lehető legnagyobb állandóságot kell biztosítani számára. Állandóságot a napirendben, az életformában, az őt körülvevő környezetben. Abban nem tudok egyértelműen állást foglalni, hogy vajon mi (lett volna) a jobb a kislány számára: ha a gyermeket érzelmileg felkészítve hagyja, hogy életükbe átmenetileg újra beköltözzön a férje, vagy hirtelen egy merőben új életkörülménybe csöppenni a kislánnyal. (t.i: rövid távra elköltözni a nagyiékhoz). Azt hiszem, egyik sem jó... Apuka el-, és visszaköltözése éppúgy összezavarja, mint a mamáékhoz való áthurcolkodás, majd újabb lakás, újabb környezet. A válás, - bárhogy is próbáljuk elfogadhatóbbá tenni a helyzetet, - mindenképpen megrázkódtatást jelent a gyermek számára. Mivel azonban házasságuk végérvényesen befejeződött, így az e miatti változás elkerülhetetlenné vált. A válás mindenképpen traumát jelent egy kisgyermek számára, egyetértek abban, hogy ezt a lehetőségekhez képest a legminimálisabbra kell csökkenteni.
Szükség esetén, javaslom, kérjék közös konzultáció keretén belül (Ön és férje részvételével) gyermekpszichológus segítségét!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – válás a családban