Válás a családban

Kisfiam 8 és fél éves, teljesen egyedül neveltem hat éves koráig, amikor megismerkedtem jelenlegi…

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Kisfiam 8 és fél éves, teljesen egyedül neveltem hat éves koráig, amikor megismerkedtem jelenlegi párommal.Társam rendkivűl figyelmes, megértő ember úgy velem, mint a kisfiammal.Őszintén bevallotta, hogy fiamat nem tudja 100%-osan a "sajátjaként" kezelni, inkább, mint kis barátra tekint rá.Ettől függetlenül kedvelik egymást és szeretnek egymás társaságában lenni.Én ezt elfogadtam.Problémám az, hogy társammal szeretnénk saját gyermeket is, de kisfiam kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen, amikor megkérdeztem a véleményét.Mit tegyek , hogy megbarátkozzon a gondolattal vagy felejsem el a gyermekvállalást addig , amíg nem lesz nagyobb?Páromnak nem is mondtam el ,mert nem szerettem volna, ha ez közéjük áll.Viszont kisfiamat sem szeretném "elveszíteni"!Mit tegyek?

Az óvónő válasza

Levele bizony elgondolkodtatott,s bár nem kimondottan óvodáskorú gyermekrol és óvodai problémáról van szó,én mégis örülök,hogy megtisztelt bizalmával. Meglátásom szerint a gyermek heves ellenállásában nagy szerepet játszik az a tény, hogy hosszú éveken keresztül egyedül nevelte a kisfiút s ez a szeretetkapcsolat Önök között szorosabb, mint egy átlagos családi struktúra esetében. (Ön minden szeretetével csak a gyermeke felé fordult, a kisfiú pedig Ön felé.) Feltételezem,hogy az új társ megjelenése is okozott a kezdeti idoszakban némi konfrontációt,de végül is, mint a levelébol is kitunik,ezt sikerült megoldani.Azt hiszem,ezt a megközelítést érdemes nagyító alá venni, hiszen ha a gyermek hajlandó volt mással is osztozni rajongott szüloje szeretetén, akkor ez valószínuleg így lesz az új kistestvér esetében is. Mindenképpen javaslom azonban a következoket: kerülje a testvér-kérdés célirányos megközelítését,amikor szóba hozza gyermekénél ,helyette inkább beszélgessenek arról,hogy iskolástársainak, barátainak van-e testvére,hány van,lány vagy fiú, gyermeke kérdezze meg társaitól,miket szoktak a testvéreikkel játszani... stb. Így talán könnyebben megszokja és elfogadja a kistestvér gondolatát. Hívja fel a kisfiú figyelmét az ezzel járó összes pozitívumra!(pl.:O lesz a nagyobb és okosabb, aki sok mindenre megtaníthatja a kisebbet...stb.) A jól megalapozott érzelmi felkészítés csodákat tehet!

További kérdések – válás a családban