Kedves Óvónõ!
A tanácsára lenne szükségem.A kisfiam most 3 éves,szeptemberben kezdte az óvodát.Bölcsõdébe nem járt.Az eleje nagyon nehezen ment,nagyon sírt de 2 hét alatt egész szépen beszokott.De most,hogy betegség miatt itthon volt 2 hétig,megint sír amikor beviszem,azt mondja,hogy nagyon hiányzom neki. Amikor bemegy a csoportba,utána megnyugszik semmi probléma nincs vele.nagyon szeret oviba járni.Csak a reggel megy nehezen.Az óvódai programokra amikor mehet a szülõ azokra nem tudunk menni,mert akkor haza akar jönni velem és nem veszt részt a dolgokban,hanem végig mellettem van és az óvónõket elutasítja.Azt hozzá kell tennem, hogy 3 évig csak én voltam neki,nem tudtam másra bízni,nem volt tõlem távol,mert nincsenek nagyszülõk,az apuka sokat dolgozik.Ha itthon van velem akkor rengeteget vagyok vele,a délután az õvé.A problémám a következõ:Az óvónõ azt mondta,hogy szerinte valamit nagyon elszúrok,mert non szensz,hogy ezt csinálja amikor ott vagyok.Elég undok hangnemben mondta.Ez nagyon rosszul esett.Ön szerint normális a kisfiam viselkedése vagy tényleg az én hibám lenne?
válaszát elõre is köszönöm!tamara
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Sem Önnel, sem a kisfiával nincs semmi probléma, esetleg az óvónõ hozzáállásával. A leírtak alapján teljesen egyértelmû, hogy normális beszoktatási nehézségrõl van szó. Kisfia az elsõ két hét küzdelmei után nagyjából beszokott, ám, - ezt minden pedagógusnak tudnia kell, - ez még közel sem stabil állapot. Ez ki is derült a betegség miatti hiányzás után, hiszen gyermeke egészen egyszerûen elszokott az óvodai közegtõl. Ilyenkor általában újra kell járni a beszoktatás minden lépcsõfokát, a türelmetlenség legkisebb jele nélkül. Ezekben az esetekben általában nem kell ugyanannyi idõ a beszoktatáshoz, mint az elején (esetükben 2-3 hét), de erre csak akkor lehet számítani, ha, mint azt már mondtam, kellõ türelemmel viszonyulnak a gyermekhez.
Javaslom, beszéljen az óvónõkkel, kérje türelmes, segítõ együttmûködésüket a továbbiakban.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
A panaszom a következõ:
kisfiam 4és fél éves. Eddig Magyarországon járt, de az idén már Svájcban kezdte az óvodát. A nyelvet még nem beszéli, de lassan beleszokik az új környezetbe.
Most az óvodában egy zenés táncos hét van, ezért összevont csoportok vannak és új óvónõ, de ez csak 1 hétig tart.
Reggel 2 percet elkéstünk, és az új óvónõ szinte kikapta a kezembõl a gyereket, szóvá tette a késést (ez jogos). Itt nem szeretik, ha a gyerekeknek segítenek öltözésben, vetkõzésben, vécézésben, sõt a vele egykorú gyerekek már egyedül járnak óvodába. Az én gyermekem megszokta, hogy segítek neki. Amikor látta, hogy milyen durva az óvónõ, sírva fakadt.
A kérdésem: okoz ez törést a gyermekben?
Tegyek valamit? Vagy úgyis vége lesz ennek a hétnek és visszakerül a régi csoportjába.
Köszönöm megtisztelõ figyelmét
Üdvözli
Tné Monika
Vlasz:
Kedves Mónika!
Igen, elképzelhetõ, hogy okoz némi törést a gyermekben a sok-sok új inger. Új országban, új kultúrában, új lakóhelyre csöppenni idegen emberek közé, akikkel szó szerint nem egy nyelvet beszélnek, hát ez valóban nem könnyû. Teljesen érthetõ, ha kisfiánál eltört a mécses, csoda, hogy ez csak most történt meg. Remélem, hogy az egy hetes zenés-táncos hét elmúltával minden visszazökken a rég(ebb)i kerékvágásba, és az eddig többé-kevésbé megszokott környezet hatására visszaáll lelki egyensúlya. Javaslom, álljon kisfia mellett amennyire csak lehetséges, segítse, támogassa õt továbbra is ebben a kiszolgáltatott, újdonságokkal teli helyzetben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Óvodapedagógus hallgató vagyok, és szeretném segítséget kérni egy elõadásomhoz! A témám a pedagógusváltás hatása a gyermekre. Érdekelne, hogy egy ilyen helyzet milyen hatást válthat ki egy gyermekbõl, illetve, hogy egy új csoportba érkezve mire kell figyelnie az új pedagógusnak, valamint a társának, aki már régóta a csoporttal van, hogy segítse a beilleszkedését, munkáját az új óvónõnek! Ezzel kapcsolatban találok e irodalmat, és esetleg ilyen helyzetekre javasoltak valamilyen közösségformáló játékok? Válaszát elõre is köszönöm! Anikó
Vlasz:
Kedves Anikó!
Kérdésére, gondolatébresztõ gyanánt, néhány irányvonal, melyet érdemes érinteni az elõadás során:
- Milyen hatásai lehetnek a pedagógus váltásnak a beszoktatós kiscsoportosra? (Érzelmi biztonságot, érzelmi támaszt keres a bizonytalan, új helyzetben. Vajon megleli egy számára teljesen ismeretlen személyben? Új szokások, új körülmények, melyekben maga a felnõtt sem jártas még, hiszen õ is csak ismerkedik új munkahelyével)
- Milyen hatásai lehetnek a pedagógus váltásnak az iskolába készülõ nagycsoportosra? (Korábbi szintfelméréseket más végezte, ezáltal a gyermekkel kapcsolatos tapasztalatok hiányosak. Így nehezebb objektív képet alkotni az iskolaérettségrõl, ill. pontosan feltérképezni az iskolára való fejlesztõmunkát.)
- Mennyiben nehezíti a mindennapi nevelõmunkát, ha a gyerekek és a felnõttek nem ismerik egymást eléggé? (Mindennapi gyakorlati példák az óvodai életbõl)
- Közösségépítõ játékok egymás megismerésére (Lehetõségek gyakorlójáték, konstruáló játék, szerepjáték, szabályjáték keretei között, valamint gyakorlati példák kifejezetten közösség építõ játékokra)
- Óvoda választási szempontok szülõknek (avagy érdemes-e olyan óvodát választani, ahol állandó rendszerességgel váltakozik az óvónõk személye? Mit jelezhet mindez?)
Remélem, tudtam némi támpontot adni az elõadás kidolgozásához, sok sikert kívánok hozzá!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3 éves kisfiam egy igazi tûzrõl pattant értelmes szófogadó kisfiú, jól kezeli az adok kapok szituációkat nem verekedõs és imádja a gyerekeket!
Jártunk egy kis ideig családi napközibe imádták az óvónénik soha nem volt rá panaszuk.
Nemrég elkezdtük az óvodát minden nap mikor megyek érte rögtön körülvesz az óvónéni és a dajka is és csak panaszkodnak rá,hogy milyen szaladgálós és,hogy nem nem bír megülni az asztalnál.
Anyirra fájó nekem,hogy egy jó szót se tudnak róla mondani,hogy azt le se tudom írni, úgy érzem,hogy pikkelnek ránk pedig okot nem adtunk rá!
A kérdésem az lenn,hogy az agresszió az óvodába a dolgozóktól(dajka stb.) mennyre elfogadott??
Én nem vagyok híve a verekedésnek és a kisfiam azt mondta,hogy a néni bántotta a fejét mert kiszaladt az udvarra benti cipõbe.
Azóta nagyon pipa vagyok nem tõröm el hogy egy idegen bántsa:(
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A testi fenyítésnek semmilyen formája nem elfogadható sem óvodában, sem más nevelési, oktatási intézményben. Ha ez az eset bizonyosságot nyer, feltétlenül beszéljen az érintett felnõttel. Jelezze felé, hogy tud az esetrõl, mélységesen felháborítja mindez, és elutasítja az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Beszéljék át a történteket és hívja fel a figyelmét, hogy helytelenül járt el. Ha problémáját ezen a szinten nem tudja megoldani, kérje az óvodavezetõ segítségét is.
Az állandóan panaszkodó óvónõkkel pedig, javaslom, hogy egy fogadó óra keretében beszélgessen el. Mondja el, Ön hogy látja mozgékony, ám meglátása szerint korántsem fegyelmezetlen gyermeke viselkedését. Elképzelhetõ, hogy kisfia hipermotilis, túlmozgékony, ami nem rosszaság, korántsem fegyelmezetlenségi kategória, hanem idegrendszeri sajátosság, ill. éretlenség. Az sem kizárt, hogy még csak nem is hipermotilis, hanem egyszerûen eleven, ami szintén nem „büntetendõ“. Kérje türelmes, szeretetteljes hozzáállásukat, segítségüket, ill. segítse munkájukat szülõi tapasztalataival, jól bevált nevelési eljárásaival.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Agresszió az ingatag családi élet nyomán c. írásra egyszerûen nem tudom megállni hogy ne írjak.
Én vagyok az édesanya,és igen.Elgondolkodtam.Le is döbbentem a válasz nyomán.
Ez a kép rólunk egy igen egyoldalúan felállított "diagnózis".
Gyermekem és köztem több mint jó a kapcsolat.Többet foglalkozom vele mint azok a szülõk akikkel nap mint nap találkozok,és roppant elfoglaltak a munkájukkal,és egyébb fárasztó tevékenységeikkel.
A helyzet az,hogy a kisfiamat aki most kezdte az ovit, gyõzködni kellett hogy a szóban forgó oviba járjon.A beszoktatás idõszak alatt(ami még egy elég kényes és érzékeny idöszak) a 3.héten(! )már viselkedés zavarra célozgattak.Szerintem csak arról van szó,hogy gyermekem nem illik a rendszerbe,a "kezelhetõ"gyerekek közé.Nem is érzi jól magát.A harapás azóta is fennáll (-bár az elsõ héten rekordokat döntött,valami nagyon nem volt jó...)
Többször is megbeszéltük,ha gondja,baja van,szóljon az óvónéninek!Ne így oldja meg.Ez így nem helyes.
De az éremnek 2 oldala van.
Napokban is azzal fogadott az óvónéni,hogy menjünk pszichológushoz,mert nem érti mi lehet a gyermekkel egyszer csak fogja magát és harap,semmi elõjel vagy haragos megnyilvánulás nélkül.
...
Azért én megkérdeztem,mi történt, a kisfiamtól.Elvette a bizonyos 5 éves nagylány a játékot tõle,és kijelentette,hogy nem játszhat vele.
Persze a harapás és másnak fájdalmat okozás nem megoldás.De vajon rá,figyelnek?Amíg még el lehetne csípni a konfliktust,és helyes mederben levezetve megoldást találni,olyankor hol van az óvónõ?
Az óvodaváltásra azért gondoltam,mert tudtam melyik oviba fogunk tartozni,így végeztem némi "felmérést" az odajáró gyermekek anyukáin,kikérdeztem a véleményüket,és azt kell mondjam rettegve vártam az ovikezdést,mert sok rosszat hallottam 85-15% arányban.Volt olyan anyuka aki képes volt az utolsó évben átvinni a gyermekét egy másik oviba,mert neki akkor hullott le a rózsaszín lepel.És ezek a jelek csak megerõsítenek ebben ami most épp velünk történik.Egyébként sokat dicsérik is õt mert nem csak harapni tud.De ezen nem tudnak napirendre térni.Én meg szeretném ha a boldogságtól sugározna a gyermekem mikor az oviban van,és nem menne át "ámok"-ba mikor megyek érte és kijön az ajtón,mintha büntetne ezzel amiért ott hagytam.(ezt érzem)
Hát ennyit dióhéjban.A boldog gyermek nem piszkálódik.
És itthon nem csinál ilyet,és a barátaival sem.Örülnék a véleményének,és valószinûleg meglátogatjuk a pszichológust is,nem szeretnénk erre lelkileg rámenni.
köszönöm.
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Bár levelében mellõzte a megszólítást, ami, véleményem szerint, a kölcsönös tisztelet alapja, feltételezem, hogy hozzám címezte sorait. Levele meglehetõsen nagy belsõ feszültségrõl, bizonytalanságról, ám ugyanakkor tenni akarásról tesz tanúbizonyságot.
A feszültség, feltételezem, az egyedülálló édesanya nehéz helyzetébõl ered, mint arról korábbi „megbízott levélírója“ írt már. Nem lehet könnyû ez a helyzet, ami feltételezhetõen közrejátszik a gyermek agressziójában is, ám, mint írja, az éremnek két oldala van. Ez feltétlenül így van. Ott van ugyanis az érem másik oldalán a többi, agressziótól és harapásoktól rettegõ gyermek és szülõ, akik igenis joggal féltik a saját gyerekeik testi és lelki egészségét. Boldog, kiegyensúlyozott gyermeket szeretne látni? Biztosíthatom, a többi szülõ is. Ön is joggal várná a helyzet megoldását fordított esetben, ha újra és újra az Ön fia lenne az elszenvedõ.
Az elkövetett durvaságok, így vagy úgy, de megoldást kívánnak, ezért pedig Ön, mint szülõ tehet a legtöbbet. (Nyilván az óvónõknek is megvan a maguk felelõssége és hibái, de az ovit megelõzõ, már bölcsiben is fellelhetõ problémák arról tanúskodnak, hogy a fõ gond nem intézményi szinten lehet.) A rekord mennyiségû harapás, illetve a bárminemû sérelemre való agresszív válasz nem elfogadható egy közösségben. Akár elvette a játékát a nagy 5 éves, akár nem, a sérelmeiért nem szabad így elégtételt vennie. Ha a gyereknek problémája van, meg kell tanulni kezelni, ebben pedig sokat segíthet a gyermek pszichológus. E szakember mind Önnek, mind fiának hathatós segítséget tud nyújtani a problémák megoldásában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm,
3 és fél éves kislányom 1 éve teljesen szobatiszta. Külföldön élünk, de júliusban hazalátogattunk Magyarországra. Az elsõ 6 hétben semmi gond nem volt, azóta azonban minden éjjel bepisil és napközben is. Igaz, 3 hónapig maradtunk és apa nincs velünk, de pontosan tudja, hogy hazamegyünk, és folyamatosan megerõsítem, hogy mindketten nagyon szeretjük. A balesetekrõl nem beszél, de pelenkát nem szeretne felvenni (ennek ellenére én éjjel ráadom kb 2 hete.) Mit tehetek? Egy aggódó anya
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Kislányában minden bizonnyal most kezd körvonalazódni, hogy a
jelenlegi helyzet akár véglegessé is válhat. Az édesapja hiánya egyre
konkrétabban fogalmazódik meg benne, a korábbi otthon biztonsága
mostanra bizonytalanná vált. A szóbeli megerõsítés nem elég számára,
minden jel szerint szeretne újra a jól megszokott környezetben,
szeretett édesapja közelében is lenni.
Javaslom, amint teheti, térjenek vissza régi otthonukba, régi életük
megszokott biztonságába. Ennek nyomán remélhetõleg kislánya is hamar
megnyugszik majd, ill. megszûnnek a szobatisztasági gondok.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Barátnõm kisfia 3 hete jár oviba, 3 éves, elõtte bölcsibe járt. Az ovi, ahóva jár, az most ideiglenesen egy iskolában van, nincs sok játék az udvaron és a csoportszobákban.
A lényeg, hogy a kisfiú járt magánbölcsibe is és államiba is, mindkét részrõl panasz volt a gyerekre mert harap, lekapja a ruhát, sapkát a gyerekekrõl az oviban, ugyanaz a helyzet a játszótéren is. A szülõk elváltak, a fiú apja ritkán látogatja, Németországban él. Az anyuka sokat foglakozik vele, a kisfiúnak van egy nagykorú bátyja, együtt laknak. Az anya jár hétvégén iskolába, ilyenkor bébiszitterre hagyja a gyereket. A kisfiú mindig emlegeti a bébiszitter Kriszti kislányát, aki 6 éves, szeret vele lenni.
Az anyuka tanácstalan, álítólag megszorították a gyerkõc nyakát és folyton kiültetik a padra az izgága, elviselhetetlen magatartása miatt. Az iskola mellett, amiben mûködik,van egy játszótér is, ahová nem viszik ki a 3 éves kiscsoportosokat. Az anyuka már az ovi váltáson gondolkodik, hasonló cipõben jár egy kislány is, aki a kisfiú csoporttársa volt az állami bölcsiben. Jelenleg megfigyeli az anyuka kint az udvaron játszó gyerekét, és szól a vezetõségnek, ill. az óvónõknek ( az óvónõk folyton panaszkodnak a kisfiúra)
Mit tegyen? Váltson ovit és ha ott is így viselkedik, akkor pszichológushoz kell vinni? Köszönöm segítségét!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Tekintettel arra, hogy a gyermekkel kapcsolatos magatartási,
fegyelmezési gondok korántsem az óvodában kezdõdtek, így
valószínûsíthetõ, hogy a problémák sem az óvodából származtathatók. Elõbbiek miatt az intézményváltást indokolatlannak tartom.A
gyerek agresszív megnyilvánulásai, támadó magatartása miatt
feltétlenül ajánlott gyermekpszichológus segítségét kérni a
megoldásban. Ezen túlmenõen az édesanyának el kell gondolkodnia azon
is, hogy kellõ türelemmel, megfelelõ nevelési elveket gyakorolva áll-e
a kisfiú mellé. A liberális, a látszat békesség kedvéért mindent
megengedõ nevelés éppúgy kiválthat agresszív megnyilvánulásokat, mint
a diktatórikus, kemény szülõi attitûd. Bármelyik is jellemzõ az
édesanyára, feltétlenül érdemes lenne átgondolnia, hogy nevelése, és
ezzel együtt gyermekei élete zsákutcába futhat, ha idejekorán
nem változtat.
Most, hogy a fiú immár nem csak támadó, de törvényszerûen elszenvedõ
is lett a gyerekközösségben, az édesanya jobban átérzi, mit élnek át
azok a gyerekek, akiket fia idáig bántalmazott. Ennek az agressziónak
megálljt kell parancsolni, melyhez elsõ lépésként, úgy vélem, az
édesanyának kell rendeznie a gyermekeivel való kapcsolatát, majd ennek
nyomán a kisfiúban tomboló lelki viharok is lecsendesíthetõk. Az
elõbbiekhez feltétlenül ajánlom gyermekpszichológus segítségét igénybe
venni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom két hete kezdett óvodába járni. Most négy éves. Sajnos, az óvodában egy szót sem szól. Ha kérdeznek Tõle valamit, akkor csak nézz a kérdezõre, legfeljebb bólintással jelez. Korábban családi napköziben töltött egy évet, ott is inkább a szótlanok közé tartozott, csak néha-néha szólt az ott dolgozókhoz. Otthon és általában bárhol, amikor mi, a szülei is Vele vagyunk egyfolytában beszél. Szókincse nagy, imádja a meséket "felolvasni" a könyvekbõl, rengeteget foglalkozunk Vele és igényli is a folyamatos foglalkozást, állandóan jókedvû, mosolygós, kiegyensúlyozott, ismerõs gyerekekkel beszélget, játszik.
Felkerestem emiatt korábban már egy gyermekpszichológust. Ott az derült ki, hogy én, az anyukája szorongok, s ez a szorongás az, ami gátolhatja a kislányunk beszédét. Kezelésként a Bach-virágterápiát alkalmazták nálam. Eredményeként a kislány még beszédesebb, még vidámabb, cserfesebb lett otthon...Olvastam a mutizmusról is, mert a tünetek egy része (óvodában nem beszél) ránk illik, de szeretném megkérdezni az Ön véleményét is. Köszönöm szépen a segítségét.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Igen, elképzelhetõ, hogy kislányánál szelektív mutizmusról van szó (ebben az esetben nem mindig és mindenkivel szemben, csak bizonyos helyzetekben burkolózik mély hallgatásba), bár én inkább a beszoktatási nehézségekre gyanakodnék. Mint írja, a családi napköziben már néha-néha szólt a környezetéhez, ami azt jelzi, hogy miután feloldódott, hajlandó volt óvatosan, fokozatosan (!) nyitni környezete felé. Feltételezem, hogy az ottani nevelõk megértéssel és türelemmel kezelték a problémát, nem kényszerítették beszédre a gyermeket, aminek nyomán szépen kezdett feloldódni a leányka.
Úgy vélem, a jelenlegi óvodában is hasonlóképpen kellene közeledniük gyermeke felé az óvónõknek. Sohasem kényszerítve a beszédre, a nyilvánosság elõtti megnyilatkozásra, sokkal inkább tiszteletben tartva, hogy kislánya még nem oldódott fel. A megoldás kulcsa tehát, úgy vélem, a sikeres beszoktatásban van, ez kellene, hogy legyen az elsõ lépés. Ha a pedagógusok, dajkák is barátsággal, megértéssel és maximális türelemmel fordulnak gyermeke felé, egyre OTTHONOSABBAN fogja magát érezni, ergo egyre jobban feloldódik. Az otthonos szót szándékosan emeltem ki. Úgy vélem ugyanis, hogy ha az otthoni elfogadó, meleg légkörhöz hasonló környezet veszi körül az óvodában is, az otthonihoz hasonló válasz magatartás váltható ki a kislányból. Azaz: kommunikatív, beszédes énjét ott is meg fogja mutatni.
Ehhez elsõsorban az óvónõk aktív együttmûködése szükséges, javaslom, kérje segítségüket!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Lehet az én kérdésem nem egyedi,de már nagyon kétségbe vagyok esve.Kislányom 3 éves, 4hónapja ágy tiszta.Elkezdtük az óvodát szeptemberben,2 hétig nem pisilt be.Elõtte nem volt gond vele sem a bölcsiben,sem itthon.Az óvodában és itthon már napi rendszerességgel bepisil.Már nem tudom mit tegyek vele.Az óvónénik nálunk már nagyon morcin várnak.Hozzam haza ebéd után és altassam itthon?A bölcsiben a stressz ugy jött ki rajta,hogy elkezdett tikkelni(szemével).Alvás elõtt pisil,önállóan jár a bilire vagy a wc-re.Válaszát köszönöm:Benkõné.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
A leírtakból számomra egyértelmûen úgy tûnik, hogy beszoktatási problémák váltották ki az állandó bepisilést. Mivel azt megelõzõen már stabilan, hosszú idõn keresztül ágyszáraz volt, így, - ha az elmúlt idõszakban más szorongató tényezõ nem volt (pl. válás, költözés, hangos veszekedések a családban, stb.), - akkor az óvodai környezet elfogadása okozhatja a problémát. Ezt csak úgy lehet kezelni, ha a stabil beszoktatást mind az óvoda, mind a szülõ megtámogatja. Ha az óvónõk türelmetlenül, „morcin“ kezelik a dolgot, az még nagyobb problémákat szülhet. Kérje türelmes, megértõ hozzáállásukat, együttmûködésüket, és Ön is tegyen meg mindent kislánya helyzetének megkönnyítésére!
Az ebéd utáni hazavitel kifejezetten jó ötletnek tûnik, két okból is: nem kell a gyermeknek az egész napját az új, még idegen környezetben töltenie, másrészt az otthoni alvás során a lehetséges balesetek nem fogják annyira stresszelni a kicsit. Javaslom, hogy amíg a probléma el nem múlik, illetve meg nem szokja teljesen új környezetét, addig álljanak át a fél napos óvodázásra!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Elsõszülött leányom 3.5 éves, most kezdi az óvodát,nem is ez a legnagyobb problémám.Sajnálatos módon egy hírtelen tragédia miatt, 10 éves unokatestvérét elveszítettük. Sokszor emlegeti, keresi Õt, de még nem mertem elmondani az igazságot, nem tudom, hogyan közöljem vele, hogy már nem él a szeretett unokatestvére. Ebben kérném segítségét, amit elõre is nagyon köszönök!
Tisztelettel: Krisztina
Vlasz:
Kedves Krisztina!
Nem könnyû válaszolnom erre a kérdésre, hiszen a halál elfogadása, feldolgozása sokszor még nekünk, felnõtteknek is hatalmas küzdelmet, lelki vihart jelent, hát még egy kisgyermeknek. Tudnunk kell, hogy az óvodás korú kicsiknél jelentõs szorongást okozhat az ismeretlentõl való félelem, még inkább, ha az az ismeretlen megfoghatatlan és misztikus számára.
Vannak olyan pszichológusok, akik azt javasolják, nyíltan beszélni kell a gyermekkel a halálról, az elmúlásról, az élet végességérõl, elvinni õt a temetésre, azonban én semmiképpen nem támogatom ezt a véleményt! Ellenzem, több okból is:
Az ismeretlen, mint mondtam, már önmagában is megrémisztheti a gyermeket.
A halál, az élet végessége szükségszerûen felvet benne további félelmeket: „ha ilyen könnyen meghalt az unokatestvérkém, akkor ugyanilyen könnyen elveszíthetem az anyukámat, apukámat is, vagy akár én is meghalhatok“
A gyermek gondolkodása ebben a korban szemléletes, képszerû, így az események továbbgondolása (temetés, leeresztik a föld alá...stb.) hihetetlen szorongásokat, akár traumát is kiválthatna belõle.
Csak azt tudom tanácsolni, semmiképpen ne úgy mondja el a gyermeknek a tényeket, mintha egy felnõttel beszélne! A tragédia körülményeirõl, részleteirõl ha csak lehet, ne beszéljen! Ha mindenképpen muszáj, akkor végtelenül leegyszerûsítve, messzemenõkig kerülve a félelmet keltõ részeket! Közölje inkább megnyugtató módon a szomorú hírt: „Az unokatesód most felköltözött az égbe a nagyiékhoz. Most õk vigyáznak rá, mi pedig innen integetünk neki. Mi már többé nem látjuk õt, de õ lát minket, úgyhogy szerencsére mindig itt marad velünk.“
A tudat, hogy a lelki kapcsolat megmaradt az uncsitesóval, remélhetõleg megnyugvással tölti majd el kislányát. Sokat segíthet a haláleset feldolgozásában a vallásos szemlélet.
Ismeretlenül is fogadja õszinte részvétem, bízom benne, hogy mindannyian hamar lelki megnyugvásra találnak!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Ikreim 2007.júliusában születtek, és szeretném, ha még egy évet oviban maradnának. Hogy valósítható meg? Errõl az óvoda vezetõje "egy-személyben" dönthet, vagy el kell küldenie minket a nevelési tanácsadóba?
A válasz elõre is köszönöm.
Üdvözlettel: Rozália
Vlasz:
Kedves Rozália!
Az új közoktatási törvény szerint az a gyermek, aki augusztus 31-ig betöltötte 6. életévét, az adott évben tankötelessé válik, de legkésõbb az azt követõ évben. Arról nekem sincsenek pontos információim, hogy jelenleg kinek a kezében van a döntés joga, ill. hogy a korábbiakhoz képest ebben történt-e változtatás. A korábbiakban úgy történt mindez, hogy az óvónõ javaslatot tett, ami alapján a szülõ döntött. Kérdéses esetben kérték a Nevelési Tanácsadó vizsgálatát. Mint ahogy azt a fentiekben már említettem, jelenleg sok a bizonytalanság és kérdõjel ezen a fronton, így én sem tudok egyértelmû választ adni Önnek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
6 éves kislányom a jobb fülére nem hall ez a 6éves státuszon derült ki amit a védõnõ csinált. Javasolta hogy menjünk el a hallásvisgálatra Mi van ha tényleg nem vagy csak 50%-ban hall a gyerekem hogy megy így iskolába? És hova írassam a nagyot hallók iskolájába vagy integrált iskolába ráadásul a kislányom 3-4 dioptriás szemüveget is hord
Köszönöm válaszát
Kriszti
Vlasz:
Kedves Kriszti!
Kissé furcsállom, hogy csak a 6 éves státuszon derült ki az esetleges halláskárosodás. Ezt már az elmúlt évek státusz vizsgálata során is meg kellett volna, hogy állapítsák, már ha valóban van ilyen probléma. Idõszakos hallásromlást egy meghûlés vagy egy fülgyulladás éppúgy elõidézhet, mint például túlzott zsírfelhalmozódás. Ezért is szoktak rákérdezni az ilyen jellegû vizsgálat elõtt, hogy jelenleg nincs-e hurutos fertõzése a gyermeknek. A pontos diagnózis felállítása a fül-orr-gégész szakorvos feladata, csak azt szabad kész tényként kezelni. A védõnõ csupán felhívja a figyelmet egy esetleges (ám korántsem biztos) problémára, aminek nyomán szakorvosi kivizsgálást javasolhat. Javaslom, csak érdemi vizsgálatok nyomán kezdjen speciális iskola kérdésén gondolkodni!
Bízzunk benne, hogy erre nem lesz szükség és a szakorvosi vizsgálat megnyugtató eredménnyel zárul.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
Kisfiam most 4éves, 1évet járt bölcsõdébe, és már 1 évet oviba. Nagyon szeret oviba járni, mert rengeteg barátja van a csoportban a bölcsibõl. Egyedüli gyermek, sajnos apuka kint dolgozik, nagyon ritkán látja. Vasárnap ünnepeltük a születésnapját, természetesen hétfõn csak errõl beszélt, mivel még apa is itthon volt. Este elmesélte, hogy az óvonéni megtiltotta, hogy a szülinapjáról beszéljen, mert már nagyon unják. Engem ez egy kicsit zavar, normális, hogy ilyet mondanak egy 4éves gyereknek? Minden nap arról panaszkodnak, hogy milyen hangos, amit én is tapasztaltam, de csak az oviban. Itthon normális hangerõvel beszél, az oviban miért nem? Miért van az, hogy az oviban ilyen? Nagyon rendes, szófogadó gyerek, nem hisztis, megérti, ha azt mondom nem, nyugodt természetû. Délután, ha megyek érte és megkérdezem milyen volt a nap, csak azt a választ kapom semmi különös. Ennyi lenne a nap? Én reagálom túl a dolgokat, vagy a fiam egy kezelhetetlen gyerek?
Vlasz:
Kedves Anyuka!
A választ Ön is tudja: szó sincs arról, hogy kisfia kezelhetetlen lenne, sokkal inkább arról, hogy lelkesedésében nagyobb hangerõvel beszél. Az óvodás gyerekek ilyenek, természetes, hogy érzelmileg túlfûtött állapotban kicsit hangosabbak. (Ha igazán õszinték akarunk lenni, még mi, felnõttek is így teszünk.)
Levelének tanúsága szerint ezt az óvónõk rendkívül rosszul kezelik: a gyermek lelkébe belegázolva, egészen egyszerûen bele akarják fojtani a szót. Ez finoman szólva sem helyes nevelõi magatartás! Ha a csemeték érdektelenséget, mi több, elutasítást tapasztalnak a felnõttek részérõl, elõbb-utóbb õk is közönybe burkolóznak. Ennek egyenes következménye lesz, hogy már nem akarnak beszélni, mesélni élményeikrõl, és jön a „semmi különös nem volt az oviban“ rövidre zárás. Elõbbiek miatt beszámolójukon és játéktevékenységükön keresztül nem élhetik át újra és újra a korábbi kellemes élményt, ami megakadályozza õket abban, hogy ezeket a tapasztalatokat építõ módon személyiségfejlõdésük szolgálatába állítsák. Az óvónõk sajnos megbéklyózzák ezzel a személyiségfejlõdést, és ez nagy hiba. Javaslom, mindenképpen beszéljen velük egy fogadó óra keretében (a lényeg, hogy ennek a kisfiú semmiképpen ne legyen fültanúja!), és kérjen tõlük szakmájuktól elvárható érdeklõdõ, nyitott és emberséges hozzáállást!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm, végigolvasva a fórumot nem találtam érdemben választ a következõ kérdésemre. Lakóhelyemtõl 70 km-rõl költözik élettársam le lakásomba 5 éves kislányával és a hatályos jogszabályok szerint óvodába köteles járni, ám nem tudom az átíratás hogyan mûködik milyen feltételeknek kell megfeleljünk. Párom munkanélküli és nem tudom mikor tudjuk elrendezni a bejelentést az önkormányzatnál, mert gondolom átiratánál szükség lesz a kislány lakcímkártyájára, és nem szeretném, hogy a régi címe miatt csak falba ütközzünk és ne vegyék fel sehova. Tanácsát és segítségét elõre is köszönöm, tisztelettel: András.
Vlasz:
Kedves András!
A lehetõ legsürgõsebben tájékozódjanak az új óvodába való átíratással kapcsolatban! Mivel a kislány óvodaköteles, így már a régi óvodában meg kell adni az új óvoda elérhetõségét. Javaslom, azonnal tegyék meg a szükséges lépéseket, és beszéljenek az illetékes óvoda vezetõjével! Õ tájékoztatást fog adni lakcímbejelentéssel kapcsolatos kérdéseire is. Csak zárójelben jegyzem meg, tudomásom szerint a lakcímváltozás azonnal elintézhetõ az Önkormányzatoknál, a kártya elkészültéig pedig azzal a papírral lehet az új lakcímet igazolni, amit a lakcímváltozás kérelme során az Önkormányzattól kapnak.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Waldorf Óvodába irattam a 2 és 3 éves fiaimat. A tanév hétfõtõl kezdõdik. Elõtte levõ szerdán volt egy szülõi értekezlet ahova a gyerekeket nem vihettem. Azt mondták, hogy beszoktatás NINCS. Hétfõ reggel fél 8 és 8 között jelenjünk meg és kötelezõ otthagyni a gyermeket. Nekem ez NAGYON meredeknek tûnik. A gyermekeim még soha nem jártak óvodába és nem ismerik az óvónénit sem. Mégis csak én egyedül protestáltam a "be kell dobni a mély vizbe" szlogen ellen.
Normális ez a módszer? Vagyis hogy nincs beszoktatási idõ közösen a szülõkkel?
Köszönettel BÁ
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nem, szerény véleményem szerint egyáltalán nem elfogadható eljárás a mély vízbe való bedobás. Magánóvoda esetében pedig még inkább jogos (lenne), hogy mind a gyermek egyéni igényeit, mind a szülõ kéréseit tartsák szem elõtt és tiszteletben.
Minden gyermek más és más, így nem lehet egy meghatározott, szigorú séma szerint eljárni mindenki esetében, egyformán. Ezt az óvoda vezetõjének is tudomásul kellene vennie. A fentiek elkerülése miatt szoktam minden óvodaválasztás elõtt álló szülõnek javasolni, hogy a döntés elõtt a beszoktatás módjára is kérdezzen rá. Ez ugyanis fontos szempont lehet egy érzékeny lelkû kisgyermek esetében.
Sajnálatos tény, hogy az Ön esetébõl már csak más szülõk okulhatnak, akik még az intézményválasztás elõtt állnak. Ennek ellenére azt javaslom: Ön se keseredjen el. Elképzelhetõ, hogy a két kistesó egymás kezét fogva, egymást támogatva nem veszi majd annyira nehezen az akadályokat. Ha mégis jelentõs problémák merülnének fel, konkrét kérdéseivel forduljon hozzám bizalommal újra!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvonõk!
Az után érdeklõdnék, hogy én magam nagyon félek az óvodától! A kisfiam novemberben lesz 3 éves, úgy érzem , hogy nem kellene még neki menni, de a másik részrõl pedig azt érzem, hogy jó lesz neki...olyan helyen lakunk ahol nincsenek gyerekek így csak akkor tud gyerekekkel játszani ha játszóra megyünk, de akkor meg olyan örömtelien játszik a kis pajtásokkal.Beszélgetni szoktunk az oviról, de azt mondja nagyon sokszor, hogy nem megy, nem játszik majd a babákkal...félek hogy így is áll majd hozzá! Mivel bíztathatom? A másik a beszoktatás. Nagyon félek attól hogy sírni fog! Nem szeretném, de sehol nem marad meg nélkülem, sem a férjemmel, sem a szüleimmel! Nagyon félek elkezdeni is majd 25-én az egészet! Igyekszem palástolni félelmeim, hogy ne vegye át õket, ezért is kérek tanácsot. Meg attól még óvoda érett, hogy a pulcsiját és a pólóját nem tudja levenni, meg a cipõjét fel-le? Azon kivûl öltözik, a többit próbálgatjuk szépen, nyugodtan! Köszönöm elõre is segítségét! Reni
Vlasz:
Kedves Reni!
Úgy érzem, Önt jobban meg fogja viselni gyermeke óvoda kezdése, mint magát a fiúcskát. :)
Javaslom, ne aggódjon feleslegesen, próbáljon megnyugodni és önmagában is elfogadni, hogy gyermeke életében szükségszerûen új szakasz kezdõdik: az óvodáskor. Olyan ez, mint a szoptatás utáni leválasztás, sokszor megkönnyezi az édesanya, hiszen az eddig oly szoros szimbiózis hirtelen megszakad. Az életkori szakaszokat az élet természetes rendjeként kell felfogni. Azzal teszünk jót gyermekünknek, ha hagyjuk, hogy megtegye elsõ, önálló lépéseit az élet útján, hagyjuk, hogy elkezdjen önállóan (de természetesen nem egyedül) kibontakozni. Természetes, hogy egy 3 éves kisgyermeknek még szüksége van a felnõtt támogatására, segítségére, így normális dolog, hogy önálló öltözés, teljes önkiszolgálás még nem várható el tõle. Biztos vagyok benne, hogy az óvó nénik és a dadusok a legnagyobb természetességgel fogják segíteni az Ön kisfiát is.
A beszoktatás megkönnyítésében sokat segíthet, ha több alkalommal is ellátogatnak kisfia leendõ csoportjába, természetesen az óvónõkkel való elõzetes egyeztetés után. Ott jó elõre megismerkedhet, megbarátkozhat az új környezettel, gyerekekkel, felnõttekkel anélkül a kötelezettség nélkül, hogy ott kellene maradnia.
Beszélgessenek, játsszanak sokat „óvodásat“, ami szintén kiváló érzelmi motiváció lehet az óvodakezdéshez.
Fentieken túl javaslom még, elõzetesen beszélgessen el a leendõ óvó nénikkel, kérje együttmûködésüket a fokozatos, kíméletes beszoktatáshoz.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõk!
A kislányom augusztus 15-én volt 4 éves. Idén írattam be õt óvodába, így most kezdte ela kiscsoportot szeptemberben. Úgy tudom, hogy õ még a "régi" szabályok szerint maradhat még egy évet óvodában,-mivel az új 2013 jan.1-én lép hatályba- tehát nem kell 6 évesen elkezdenie az iskolát. Ennek ellenére az óvodavezetõ azt mondta, hogy mindenkinek mennie kell, aki aug. 31-ig 6 éves lesz.
Hogy is van ez?:-)
Elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: Ágnes
Vlasz:
Kedves Ágnes!
Az új közoktatási törvény értelmében azok a gyermekek, aki augusztus 31-ig betöltik 6. életévüket, abban az esztendõben tankötelessé válnak, de legkésõbb az azt követõ évben! Elõbbiek alapján úgy vélem, hogy ha a gyermek iskola éretlen, visszatartható még egy évig az óvodában.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonõ!
3 éves kisfiammal két hete kezdtük meg az óvodát. Elõtte bölcsödés volt, ahova imádott járni, szinte az elsõ perctõl szerette, 2 kisfiúval mély barátságot alakított ki. A nyáron nem vittem a bölcsibe, mert itthon vagyok a 8 hónapos öccsével és úgy gondoltam neki is megjár a pihenés. Az óvodát együtt választottuk ki nagyon várta, mindenkinek újságolta, hogy õ ovis lesz. Az elsõ héten, beszoktatáskor minden rendben ment, az óvónéni, aki nagyon kedves, barátságos már 2. nap után mondta, hogy fél órára hagyjam ott a fiam, mert nagyon jól érzi magát. Semmi baj nem volt.
Hétfõn vidáman mentünk az oviba. Ott aludt, a délutános óvonõ úgy várt, hogy ilyen értelmes, szuper kisgyerekkel ritkán találkozik. Egy könnycsepp sem volt aznap. Másnap kicsit sirdogált, mert egy kisgyerek megharapta, de ennek ellenére simán ment következõ nap is az oviba. Aztán valami megváltozott. Délután, amikor mentem érte közölte, hogy holnap nem jön oviba, ez egy buta hely. Éjjel többször felsírt, álmában mondogatta, hogy nem akarok menni, anyja gyere értem. Reggel épphogy kinyitotta a szemét és már sírt, hogy nem megy oviba. Aztán felöltöztetni is alig tudtam, az oviba üvöltve mentünk, ott alig bírtam odaadni az óvonéninek, mert sírt és kapaszkodott belém.Délután viszont vidám várt, az óvonõ szerint fél órát sírt reggel, aztán mikor kimentek az udvarra mintha elvágták volna a sírását. Engem nagyon megviselt a dolog, mert egyébként egy nagyon közvetlen, gyerekszeretõ kisfiú, aki nagyon könnyen barátkozik. A férjemmel egész este kérdezgettünk vele, hogy mi a baj, mert egész este sirdogált, hogy õ nem megy oviba. Annyit mondott, hogy nem szeret járni, mert nincs barátja, a nagyok (vegyes csoportba jár) nem játszanak vele.Azt az óvonõ is megerõsítette, hogy egyedül játszik, de ez szerinte természetes. Az éjjel a helyzet még rosszabb volt, fél éjszaka sírt, bekéredzkedett közénk és állandóan azt mondogatta, hogy nem megy oviba. Ma reggel rettenetes volt a helyzet, hányásig sírta magát, az oviban az ajtóba kapaszkodott, a szép szó nem segített, úgy tépték ki a kezdembõl.Teljesen tehetetlennek érzem magam, félek, hogy pszichésen megutáltatom a gyerekkel az ovit, hogy erõszakkal ott hagyom, de az óvonõ szerint ez a cirkusz nekem szól, engem "büntet" vele.Szerinte a fiam most jött rá, másfél hét után, hogy neki most végleg ott kell maradnia, nem játszóház ez, ahonnan haza lehet menni, ha meguntam. De azért nem értem ezt a viselkedést, mert a bölcsiben egyszer nem fordult elõ ilyen. Lehet, hogy rossz ovit választottunk és a gyerek soha nem fogja ezt szeretni? Vagy csak hiányoznak neki a régi barátai? És ha itt is lesznek pajtásai megoldódik a helyzet? Célszerû-e, ha hetekig erõszakkal viszem el az oviba az üvöltõ gyerekemet?
Köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel:Kinga
Vlasz:
Kedves Kinga!
Az óvónõk magyarázatát, miszerint gyermeke Önt bünteti, hogy ott hagyja, azért nem érzem indokoltnak, mert a bölcsiben ugyanúgy otthagyta. Ott vajon miért nem „büntette“ Önt a kisfia? Úgy érzem, hogy a megoldást másban kell keresni, mégpedig a magányosságban. Gondoljuk csak végig: kisfiát egyik nap megharapta egy társa, ezáltal elkezdett tartani, félni a többiektõl. Körvonalazódott benne, hogy nincs biztonságban ebben a gyerekcsoportban, talán már barátkozni sem mert ezt követõen.
A megoldást abban látom, ha az óvónõk segítségével és aktív együttmûködésével (!) megismerkedhet és megbarátkozhat a többiekkel. Kérje ebben segítségüket! Biztosan van ott néhány barátságos kisfiú, kislány, akivel könnyedén egymásra tudnának hangolódni. Egyrészt ez segíthet, másrészt az, ha a reggeli sírdogálások elmúltáig ebéd után hazaviszi a gyermeket. Ez szintén növeli biztonságérzetét, hiszen nem érzi magát egy teljes napon át „ketrecbe zárva“. Beszéljék meg reggel, mit szeretne a fiúcska: menjen-e érte ebéd után? Ha kérésének eleget tesz, máris lesz egy biztos fogódzó számára, egy megnyugtató momentum, ami által könnyebben helyrebillenhet lelki egyensúlya. Mint írta, Ön otthon van a 8 hónapos öcsikével, így biztosan nem okoz majd gondot az ebéd utáni elvitel.
Könnymentes, örömteli beszoktatást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt cím!
3 Éves iker lányaim 1 hete kezdték az óvodát és olyan problémákat véltem felfedezni, amikre nem találom a választ.Úgy érzem, az óvónõk átnéznek rajtuk, mintha ott sem lennének. Az elsõ naptól már õltözzenek teljesen egyedül, ami még sokszor egy 6 évesnek is nehezen megy,enni semmit nem hajlandóak,az egyik kislányom, aki amúgy is érzékeny, ebéd elõtt az anyukáját akarta. A 4.napon,a mellékhelyiségbe a 6 éves unokatestvérükkel küldik ki,és kettévették õket, mintha nem is lennének testvérek.Õk 3 évig mindig egymással egymás mellett voltak és attol félek,hogy ez a hirtelen elválasztás nagy törés lesz az életükben.Az érzékeny kislány már 3 éjszakán át nyugtalanul és fel-fel sírva aludt és bepisilt,egyre többet mondja,hogy nem akar menni,mert ott nem jó.Elõre is köszönöm a választ és a segítséget.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Tapasztalataim szerint óvodában még hasznosabb, ha az ikreket nem választják szét egymástól a következõk miatt: az óvoda az elsõ olyan hely a gyermek számára, ahol intézményes keretek között, szülei nélkül boldogulnia kell. Meg kell szoknia, hogy közösségbe jár, hogy ismeretlen arcok veszik körül, hogy a család napirendjétõl merõben más ritmus szerint zajlik az élet, stb. Ez már önmagában is óriási lelki terhet jelent a gyermek számára, az ikreknek pedig még inkább, ha nem csak szüleiktõl, de másik felüktõl (ikertesójuktól) is elválasztják.
Úgy vélem, ilyen körülmények között nem szabad megfosztani a testvérétõl, még akkor sem, ha „hiánypótlásul“ az unokatestvér állítanák be. Felesleges kitenni ennek a megrázkódtatásnak is, elég a beszoktatással járó lelki teher.
Javaslom, beszélgessen el errõl nyugodt körülmények között (pl. fogadó órán) az óvónõkkel, és kérje az ikrek egy csoportba helyezését. Ha velük errõl nem lehet tárgyalni, érdemes a vezetõt is megkeresni ez ügyben.
A gondozási feladatok ellátása, a gyermekek igényeire való odafigyelés, a szükséges segítségnyújtás kötelessége mind az óvónõknek, mind a dajkáknak. Kérje ebben is a pedagógusok együttmûködését!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Nagyon köszönöm válaszát. Az ajánlott készségfejlesztõ játékot, ismerjük, szeretjük és fél éve rendszeresen használjuk is. Viszont a kisfilmben használt könyvet nem. Az is tetszik, meg fogjuk venni. Mivel a jelenlegi hivatalos döntésbe nem nyugodtunk bele, keresgéltem és találtam egy megoldást. Átmeneti megoldásként a vizsgálat idõpontjáig családi napközibe fog járni. Gondolom, ez lefedi, hogy napi 4 órában közösségbe jár, és nem utolsó sorban egészséges a környezet. Reményeim szerint nem vétek ezzel a törvény ellen. Mert 5 éves elmúlt, tehát kötelezõen kell járnia közösségbe. Jól gondolom?
Egy aggódó és lelkiismeretes Anyuka
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Örülök, hogy mind a LÜK fejlesztõjáték, mind „Játékos suliváró" címû könyvem elnyerte tetszését, remélem, továbbra is örömüket lelik használatukban.
Kérdésére válaszolván: információim szerint szerint nem pusztán a közösségbe járás kötelezõ az 5. életévtõl kezdõdõen, hanem kifejezetten az óvodai foglalkozásokon való részvétel, napi 4 órás idõtartamban. Ezt pedig a családi napközi nem biztos, hogy garantálni tudja, tekintettel arra, hogy sok ilyen intézményben nem diplomás óvodapedagógusok, nem szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel.
Mivel az elmúlt idõszakban igen sok változást hozott a bevezetett, ill. folyamatosan bevezetésre kerülõ új közoktatási törvény, így nem kizárt, hogy ebben a tekintetben is történtek változások. Javaslom, érdeklõdjön az Önkormányzat oktatási osztályán!
