Kislányom 2008. szeptember 03-án született, mivel a korábbi szabályozás értelmében május 31-ig 6 évet betöltött gyermekek mentek automatikusan iskolába, így eddig mi abban a hiszemben voltunk, hogy akkor 4 évet fog a gyerek óvodába járni utána jöhet az iskola, de mivel ez a jelenlegi szabályozás értelmében augusztus 31-re kitolódott, így az óvónõk azt kérdezték tõlünk, hogy nem akarjuk-e mégis elvinni 2014. szeptember 01-tõl iskolába, mivel õk úgy látják, hogy iskolaérett, figyelmes, érdeklõdõ gyerek. Ami az iskola felé billenti még a mérleget az az, hogy az egyik óvónénink kismama új óvónénit kapnak a napokban, ha marad oviban jövõre új csoportba kerülne, utána pedig újabb közösség váltás az iskola, akkor inkább menjen 2014. szeptemberében iskolába, ha úgyis érett. Ebben a kérdésben szerettem volna tanácsot kérni, hogy mi lenne a gyerek számára a legjobb.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mint azt már több korábbi válaszomban hangsúlyoztam, az iskolaérettség kérdése nem csak értelmi, de testi és szociális szempontból is mérlegelendõ. Ezek miatt alaposan megfontolnám az Önök helyében, van-e értelme „elõre menekülni“ az iskolakezdésbe, elkerülvén ezzel egy óvónõ és óvodai csoport váltást? Elõbbi változás biztosan megviselné a gyermeket, ám a korai iskolakezdés, - úgy vélem, - talán még inkább. Mérlegre kell tenni, milyen következményekkel járhat, ha egy alig 6 éves gyermek hirtelen belecsöppen a kötelességekkel és egész napos, sokszor 16 óráig tartó elfoglaltságokkal teli világba? Ha a gyermek szociálisan és/vagy testileg nem érett minderre, annak bizony súlyos következményei lehetnek.
Ha az iskolaérettség kérdése egyetlen tekintetben is megkérdõjelezhetõ, úgy nem ajánlom, hogy szülõként kérvényezzék a korábbi sulikezdést. Ha bizonytalanok az iskolaérettségben, úgy kérjenek szakértõi vizsgálatot ennek eldöntésére. Ez remélhetõleg segít majd a felelõs döntésben.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
Nekem most a lányom 3 éves és 9 hónapos, szeptemberben kezdtük az ovit. Az ovónéni azt mondja hogy nem nagyon barátkozik és ha közeledik hozzá az egyik kis gyerek, akkor nekiáll sirni! Csak a pedagogusokkal van el. Ez mitõl lehet!?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Amirõl Ön ír, az a kiscsoportos korban nagyon is jellemzõ felnõtt centrikusság. Ez azt jelenti, hogy míg kortársaihoz egyáltalán nem vagy csak alig közeledik, addig a felnõttekhez sokkal inkább kötõdik. A kisgyermek keresi az érzelmi biztonságot, amit leginkább az anyukájától vagy édesanyjára emlékeztetõ személytõl remél. Amit kislányánál tapasztal, teljesen normális reakció, mely életkori sajátosságból ered.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm !
A kisfiam most szeptemberben kezdte az óvodát,már párszor beteg is volt emiatt hiányzott is.Egyenlõre ebéd után elhozom,mert még itthon vagyok.
Alapjában kissé érzékenyebb típus,de reggel sirás csak az elsõ napokban volt utána jól érezte magát.Szepemberben történt egy olyan dolog,hogy az egyik csoporttársa megharapta,csak úgy elõzmény nélkûl.Ez fájt is neki,be is lilut nagyon a válla.Utána ez a kisfiú,még 2x megharapott 2 másik kisgyereket.Innentõl kezdve sokszor elpityeredett és mondta hogy nem akar oviba menni,ezt a mai napig emlegeti.A héten az ovodapszichológus,aki 1 hónapja van itt az oviban,behivott hogy a kisfiamnak miért van ez a szorongása,inkább egyedûl játszik( 3,5 éves)és ha valami olyan feladatot kap amit hortelen nem tud megcsinálni akkor tördeli a kezét,és harapdálja a száját.A pszichológus hölgy meglepõdött amikor mondtam,hogy most kezdtük az ovit,azt hitte már tavaly is ide járt(ezen meg én lepõdtem meg),mert akkor még szerinte nem szokott be a csoportba.Viszont azt mondta hogy egy héten 1x szeretne vele foglalkozni,hogy a szorongás a harapás miatt van-e vagy ahogy Õ kérdezgette esetleg valami olyan filmet láthat-e a TV-ben ami miatt szorong.Szokott TV-t nézni,vannak verekedõs mesék is,vagy a Pókember filmet is szereti,de is inkább mese.Itthon egyáltalán nem szorong...sõt...Hogyha a TV miatt lenne ez a szorongás,akkor itthon is lenne szerintem,vagy rosszul gondolom?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, Ön jól látja. Az elõzmények, ill. a leírtak tükrében nagyon is valószínû, hogy kisfia a beszoktatási nehézségek és a csoporttárs agressziója miatt félénk, szorong. Értetlenül állok ugyanakkor a pszichológus szakvéleménye elõtt, melyet úgy állított fel, hogy a gyermek körülményeirõl, elõzményeirõl láthatóan nem sokat tudott?! Lehet, hogy többre menne vele a kolléga, ha elsõként az agresszív gyereket és családi hátterét vizsgálná meg, ill. a verekedõs gyerekkel kezdene el foglalkozni.
Ha Ön, mint szülõ úgy látja, kisfia szorongása miatt valóban indokolt gyermekpszichológushoz fordulni, úgy nyugodtan keressen fel egy kompetens szakembert.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Szakértõ!
Fiam most lesz hatéves, Görögországban született, itt járt óvodába és most kezdte az elsõ osztályt.Kétnyelvû, mindkét nyelven ki tudja fejezni magát,egyenlõre a görög jobban megy. Édesapja görög, lánytestvére 10 éves, a kétnyelvûség nem okozott semmilyen gondot, a mai napig nagy kedvvel old meg feladatokat mindkét nyelven, általában hibátlanul.Írni és olvasni is magtanultunk itthon magyarul. Mindezek után nem számítottam arra, hogy ami az elsõ gyereknél ilyen jól ment, a másodiknál majd gondot okoz.A fiam barátkozó nagyon jószívû lurkó. Beszédfejlõdése elmaradt az itteni átlagtól, nyilván azért, mert két nyelven beszéltünk hozzá. Nem tudom ebbõl adódnak e a következõ problémák :
Az iskolában(és még anno az oviban is) képtelen összegyûjteni a holmijait, nem ritka, hogy üres tolltartóval jön haza, ha kérdezem hol van a füzete, nem válaszol, nem tudom eldönteni nem emlékszik vagy nem vette észre hogy beszedte e a tanítónéni. Ceruzafogása nem tökéletes, sokszor kiszakad a füzetlap a sok radírozás miatt. A feladatok mellé a könyvben állandóan rajzolgat, persze csak firkál, mikor inkább oda kellene figyelni. A tanítónéni azt mondja és én is látom, hogy a már tanult betûket felismeri, szótagokat amit kell el tud olvasni. Matematikában mindig rájön a megoldásra, de ha esetleg elmagyarázom mit kell csinálni és ott hagyom, nem fejezi be a feladatot egyedül. Tudja melyik a jobb és bal keze, most kapott rá a rajzolásra és nem csak pálcikemebereket rajzol, hanem próbál sárkányt is, dinókat, ami érdekli. A reggeli készülõdés nagyon nehezen megy, sokszor be kell mennem, figyelmeztetni, csináld már, elkésünk stb. Nagyon nehéz motiválni, és a büntetésre sem reagál. Sokszor azt érzem õ jól elvan magában, és én csak megzavarom õt, ha figyelmeztetem bármire is. Ezért sokszor úgy tûnik nem is hallja amit mondok.Nagyon aktív gyerek, legjobb játéka futóverseny és fogócska,ezek után a játékok után mindig sokáig tart lenyugodnia. Általában nyugtalan, de nem mondanám hiperaktívnak. Tudom, hogy nem helyes, de ha összehasonlítom lánytestvére akkori önmagával, semmiben nem éri utol õt. Ezt nem hangoztatom soha elõtte, de néha kétségbeesek, mit rontottam ennyire el. Ami a kettõjük közti különbséget illeti, tudom hogy a lányom teljes mértékben tud velem azonosulni, én vagyok velük, a háztartást én látom el, szerénytelenül mondhatom élõ példa vagyok neki, milyen egy asszony élete. Ezzel szemben a férjem nagyon passzív, a gyerekekkel is csak akkor törõdik, ha figyelmeztetem rá. Annak ellenére hogy az õ anyanyelve a görög, én ellenõrzöm a házi feladatokat, én nézem meg a füzeteket. Az apjukkal minõségi idõt szinte alig töltenek. Fiamnak nem a legjobb példa az apja.Ezek után kíváncsi vagyok a véleményére, elsõsorban arra mennyire lehet mindezt a kétnyelvûség számlájára írni, vagy máshol keressem az okokat?
Válaszát köszönöm Karolina
Vlasz:
Kedves Karolina!
Azok a jellemzõk, melyeket leírt, úgy vélem, nem a kétnyelvûség számlájára írhatók, sokkal inkább hiperaktivitásra engednek következtetni. Ajánlom figyelmébe egy korábban megjelent cikk-sorozatomat, melynek átolvasása nyomán közelebb kerülhet a megoldáshoz.
http://www.gyerekabc.hu/Hiperaktiv-a-gyerekem/
Amennyiben megerõsítést nyer, hogy kisfia valóban hiperaktív (hangsúlyozom: ez nem betegség, hanem egy állapot, mely fejlesztõpedagógus segítségével szépen korrigálható), úgy javaslom, kérje fejlesztõpedagógus segítségét az egyéni fejlesztéshez. Ha a zsámbéki-medence körzetében lakik, úgy jómagam is a segítségére lehetek. Munkámról itt olvashat:
http://fejlesztes.gyermeksziget.hu/index.php
Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Szaktanácsadó óvónõ, fejlesztõpedagógus
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A mostani jogszabály értelmében ,2008.07.29.én született kisfiamat visszatarthatjuk-e az óvodában,ha mi szülõk és az óvónõk/óvodavezetõnõ is így tartja jónak.ill. mi ennek a folyamatnak a menete?
Köszönettel
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Amennyiben az óvodapedagógusok, ill. az óvodavezetõ véleménye szerint gyermeke még nem érett az iskolára, úgy a csemete további 1 év óvodai nevelésben részesülhet. Elõbbi pedagógusok errõl írásos szakvéleményt adnak ki, melyet a szülõ elfogadhat, ill. kérdéses esetben kérheti a Pedagógia Szolgálat hivatalos vizsgálatát. Erre csak akkor kerül sor, ha az óvoda és a szülõ véleménye nem egyezik.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Jó napot!
Kisfiam szeptember végén kezdte az óvodát.
Az óvónõk hozzáállásával van problémám.
Mind a kettõ idõs több , mint harminc éve ,hogy ott dolgoznak. Az a problémám, hogy nem nagyon szívlelik a gyerekemet. Állandoan van valami problémájuk a gyerekkel. A fõ problémájuk, hogy miért nem tud egyedül felöltözni a gyerek, ezt minden nap a fejemhez kapom , szinte szemrehányásként közlik velem. Akkor a dadus is vágja az arcokat, ha gyerekemet ki kell szolgálnia. Nem ez a dolga? Azért dolgozik ott ,hogy segítsen a gyerekek öltöztetésében is. A kisfiam szeptemberben töltötte be a hármat, szobatiszta, egyedül eszik csak a felöltõzés nem megy még neki. Köszönöm a válaszát!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Van, hogy 30 évnyi szakmai tapasztalat is kevés ahhoz, hogy a pedagógus felismerje: egy 3 éves kisgyermektõl nem várható el az önálló öltözködés, csak az önállóságra törekvés. A kettõ között óriási különbség van, hiszen még egyszer hangsúlyozom: 3 éves kisgyermekrõl (!) van szó. Ahogy a nagykönyvben is meg van írva, 3-4 éves korban: „Ruhájukat segítséggel (!) ki-, és begombolják, önállóan levetik és segítséggel (!) felveszik“. A segítségnyújtás tehát szükséges, természetes és elengedhetetlen egy kiscsoportos számára. Az ebben való közremûködés a felnõttnek nem csak munkaköri, de lelkiismereti kötelessége is!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányomat nem szeretném a lakcímünkhöz tartozó óvodába járatni. A nagyszülõk lakcíméhez tartozó körzetes óvoda megfelelõ lenne. Mit tanácsol, mikor váltsunk lakcímet? Válaszát elõre is köszönöm!
üdvözlettel:
Szalainé
Vlasz:
Tisztelt Szalainé!
A gyermeket elsõsorban a saját lakókörzetéhez, ill. a szülõ munkahelye körzetéhez tartozó óvodába kell felvenni. Ön nem kívánja a lakóhelyük szerinti intézménybe járatni a gyermeket, így vagy a munkahelyük körzete lehet kézenfekvõ megoldás, vagy az Ön által említett alternatíva. Ha utóbbi mellett döntenek, úgy, - információim szerint, - gyors ügymenetre lehet számítani a lakcímváltoztatásnál. Ennek ellenére azt javaslom, mielõbb beszéljen a szóban forgó óvoda vezetõjével és kérjen tõle bõvebb tájékoztatást!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Az én kisfiam 2, 5éves, iden õsszel kezdtük a bölcsit!minden reggel sírva megyünk.de mikor mar ott hagyom, az óvónéni azt mondja befejezi a sírást es szépen játszik a gyerekekkel. semmi probléma vele, addig amíg az alváshoz nem kerül a sor. nem akar aludni, es mar ott tartunk, h itthon sem tudom hétvégn délben elaltatni , éjszaka is fel kel es sírva mondja, h nem akarok aludni, nem szeretek aludni. annyira kényszerítik az alvasra, h mar szinte utál aludni. es ha azt kérdezem, h miert nem akar menni oviba az a valasz, mert ott aludni kell. beszéltem az óvónénivel es azt mondta, ha nem akar aludni a gyerek, akkor is feküdnie kell 2órán keresztül csenden, egy szo nélkül. folyamatosan azzal fogadnak, h tégy valamit a gyerekkel, mert egyfolytaban beszel, es felkelti a gyerekeket. mondtam nekik, h vigyek jatszani amig a többi alszik, de ez nem lehetseges, kaptam a választ. nem tudom mi tévõ legyek. hogyan lehetne megoldani a helyzetet es fõleg, h a kisfiam, ne sérüljön lelkileg az alvás kényszerítése miatt.válaszát elõre is köszönöm: Kriszta!
Vlasz:
Kedves Kriszta!
Ön szerint 2 és fél éves gyermeke azért nem szeret bölcsibe járni, mert ott aludni kell. Biztos, hogy az alvással van gondja a kisfiúnak? A válasz egyértelmûen nem, hiszen, mint azt írta, otthon, hétvégenként rendszeresen altatja délben. A gyermek napirendjében tehát ott van a délutáni pihenõ, az, hogy a bölcsiben mégsem akar ebben részt venni, az beszoktatási nehézségbõl ered. A reggeli sírás jelzi, hogy még korántsem érzi magát biztonságban a bölcsõdében, ahol ebéd után még le is kell feküdni. Ilyenkor törvényszerûen megszólal a kicsiben a vészcsengõ: „Nem alhatok el, mert akkor az azt jelenti, hogy itt fogok lakni, itt fognak felejteni!“ Ezt a kétséget kell eloszlatni a gyermekben, nem pedig az (életkorából adódóan igenis szükséges) alvástól kell „megkímélni“. Ha szeretné, hogy kisfia minél gördülékenyebben, probléma mentesebben szokjon be, úgy javaslom, amíg a reggeli sírások meg nem szûnnek, hozza el délben a bölcsibõl!
Amint szemmel láthatóan beszokott és kezd feloldódni az új környezetben, akkor lehet csak elõhozakodni az ott alvással. Az ellazulásban, elszenderedésben sokat segíthet, ha a gondozónõ türelmesen melléül és álomba simogatja a kicsit. Egy idõ után aztán már egyedül is gond nélkül el fog aludni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Az lenne a problémám hogy kislányom májusban 2,5 évesen leszokott a pelusról és szoba tiszta lett.3 nap alatt eljutottunk addig hogy se éjjel se nappal nem volt pelus.kb julius végén elkezdett becsurrantani,mindig amikor egy pár csepp pisi volt a bugyiban szolt hogy pisilni kell,mostanra viszont már nem szol pár csepp pisi után hanem vagy akkor szol ha már elég sok bement vagy ha teljesen bepisilt illetve van hogy nem is szol henem én veszem egyszer csak észre.amikor igy vissza esett nem igazán volt semmi ami kiválthatta volna. elõtte sokat volt orvosnál meg különféle vizsgálatokon de amikor ezek véget értek le is szokott.aztán eltelt két hónap és vissza esett.miért lehet ez? már oviba jár,nem rég kezdte.és ott is néha bepisil de néha csak becsurgat de olyan is van hogy idõben szol.miért lehet ez?
Várom válaszát. elõre is köszönöm.
Viki
Vlasz:
Kedves Viki!
A szobatisztaság sajnos nem olyasvalami, ami ha egyszer kialakul, akkor végérvényesen megmarad. Teljesen természetes dolog, hogy egyszer-egyszer elõfordulnak visszaesések, 3-4 éves korban különösen. Egy 3 éves gyermeknél még nem feltétlenül kell elsõdlegesen lelki okokra gyanakodni, hiszen ebben a korban még nem tekinthetõ stabilnak az épp csak kialakult szobatisztaság. Lelki okokra kb. 5 éves kortól, ill. olyan esetekben kell gyanakodni, mikor egyértelmûnek látszik, hogy valami traumatizálhatta a csemetét, és ennek következtében esett vissza a szobatisztaság. Mindemellett nem tartom kizártnak, hogy lelki tényezõk is (orvos látogatások, óvodai beszoktatás) hozzájárultak a probléma kialakulásához, de nem ez lehetett az elsõdleges ok. Sokkal inkább fiziológiai háttere lehet, azaz a gyermek életkorából adódóan még nem érett meg teljesen a stabil szobatisztaságra. Ez csak idõ kérdése, ezért mindenképpen azt javaslom, kezelje megértéssel és türelemmel ezt az átmeneti problémát. Ha a folyamatot szeretné kissé meggyorsítani, hatékonyabbá tenni, ajánlom figyelmébe a „Játékos, könnyed szobatisztaságért“ termékcsomagot. Megtekintheti, megrendelheti a fenti, képes linkre kattintva!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Kolléga!
25 éve dolgozó óvónõ vagyok,és kezdem elveszíteni a szakmai magabiztosságomat.
Elolvastam minden kérdést,választ itt az oldalon-az agresszív gyerekekrõl az oviban-mert én is hasonló problémával küzdök csoportomban.
Valahogy úgy érzem,hogy mindig az óvoda-óvónõ a hibás azért mert egy gyerek/aki természetesen otthon mintagyerek/a közösségben agresszíven viselkedik!
Keresem a választ,hogy mit csináljak,hogy mindenkinek jó legyen....A verekedõs gy. szüleinek-akik egyébként most szoktatják-,a bántalmazott gy.nek,és nem utolsó sorban Nekem.Mert sajnos leghamarabb az óvónéni kerül bajba...A családok életébe nagyon nehéz belelátni,fõleg beleavatkozni-megmagyarázni,hogy amit eddig csináltak az nem jó.A túlzott engedékenység,a gyerekek zsarnokoskodása a szülein,tiszteletlenség...ez mind megmutatkozik az óvodai mindennapokban-de ezt kevés szülõnek lehet elmondani-mert természetesen elfogultak az gyermekükkel.
Mélyen elítélem a testi fenyítést az oviban./Egyébként nem is nagyon hiszem el ,hogy ilyesmi létezik/.
Napok óta ezen õrlõdök,hogy mi lesz ennek a vége---a 3 éves nekimegy a 6 éveseknek is,és válogatás nélkül,látható sebeket okozva.!Attól félek,hogy meghurcolnak,besároznak..
A kollégák mind velem vannak,látják ,segítenek amit tudnak.
Jó lenne,ha megosztaná velem,hogy Ön mit tenne a helyemben?D.K.
Vlasz:
Kedves Kolléganõ! (Engedd meg, hogy szakmabeliként tegezõdésre váltsak!)
Teljesen megértelek, hiszen jómagam is találkoztam már hasonló esettel. Ha egy 3 éves gyermeknél erõteljes agresszió tapasztalható, ott elsõként a családi hátteret (legfõképpen a korai anya-gyermek kapcsolatot) kell nagyító alá venni. A korai magatartási zavarok zömében ez az ún. õsbizalom sérült. Ilyenkor a kismama és a baba valamilyen okból nem tudnak egymásra hangolódni, a csecsemõ pedig fokozatosan veszti el az édesanyjába vetett bizalmát. Ez érzelmi labilitást, majd korai magatartási zavarokat okozhat.
A családi háttérre, a szülõi felelõsség kérdésére korábbi válaszaimban is kitértem, (a szülõk részérõl ez esetben sem maradt el a heves hárítás), ha olvastad válaszaimat, ezzel is találkoznod kellett. Meg kell azonban értened, hogy mivel nem tudom egyszerre mindkét felet megkérdezni, így jobb híján csak a kérdezõ levelében leírtakra tudok támaszkodni.
A fentiek mellett azonban az sincs kizárva, hogy testvérféltékenység vagy a beszoktatás elleni tiltakozás, ill. egyéb okok váltják ki az agressziót. Mivel a jelen helyzet hatékony megoldást kíván, tanácsolom, hívd meg egy fogadó órára a gyermek szüleit, mondd el nekik õszintén a problémákat. Ha a közös megoldásra nem nyitottak, mindenképpen ajánlott gyermekpszichológus szakmai véleményét kérni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Egy nagy problámánk van!
Az ovink kb. 3 éve tagovodává vált, uj vezetõvel :( Azóta a színvonala mélyen süllyed. A mi csoportunk Óvonénijeit mind a ygerekek mind a szülõk szeretik. Azt még csak megemésztettük, hogy minden ünnepet zártkörüvé tettek, és a mi véleményünk az nem is számít, aztán a tavalyi nyáriszünet után a megszokott ovónõ párosokat is szétbontották (mieink maradtak szeremcsére) de a mostani tanévre a mi egyik óvónõnket is eltetteék másik csoportba :( még most ezt is lenyeltük de a mi óvónõnk egyedül maradt a 25 fõs csoporttal mert nem lett párja :( a mi csoportunk ráadásul egy elég peroblémás csoport, vegyes csoport vagyunk és legalább 4 olyan gyerek van aki 2-nek számít , na most az történt, hogy ez az óvónénink sajnos belefáradt ebbe hogy egyedõl van és felmondott (megértjük ) de nagyon sajnáljuk mert minden gyerek szerette és mi is :) most viszont kettõ vad idegen óvónõ van a gyerekeinkkel aki besem mutatkozik nekünk kérdezzük mi volt a gyerekkel azt a válasz, a szokásos... õ honna is tudja mi a szokásos?????? azzal kezdte elsõ nap kidobálta a könyveket mert túl sok van , átrendezett mndent.. a gyerekek mindegyik ugy jönnek haza. hogy kiabál õk a szolgák az óvónéni meg a királynõ stb stbés ezeket a gyerekek mondják :( az lenne a kérdésem mit lehetne tenni?????mert ez nekünk nem jó és a gyerekeinknek sem . amásik óvónéninket szeretnénk vissza mert õ ismeri a gyerekeket és a gyerekek õt is szerették,ráadásul a nagycsoportosoknak azért azt gondodlom nem mindegy mert aki nem ismeri õket milyen jellemzést ír ill. honnan tudja mit kell fejleszteni nála????kérem mielöbbi válaszát!
Köszönettel: Erika
Vlasz:
Kedves Erika!
Soraiból úgy ítélem, Ön és a szülõtársak is nagyon el vannak keseredve. Ez a megkeseredettség csak gyûlt és gyûlt a 3 év során, mióta újabb és újabb változások köszöntöttek be az életükbe, hiszen szerették a régi ovit. Úgy érzi, véleményüket senki nem hallgatja meg, kéréseik és kérdéseik pusztába kiáltott szó.
Azt gondolom, ezen a ponton kellene változást kezdeményezni, hiszen így sok megválaszolatlan kérdést tisztázni lehetne. Hasznos lenne összehívni egy rendkívüli szülõi értekezletet, melyen mind a szülõk, mind az új óvónõk, mind a tagóvodavezetõ részt vennének. Ott választ lehetne kérni minden olyan kérdésre, mely a szülõket nyomasztja.
Pro és kontra azonban, úgy érzem, el kell mondanom néhány dolgot:
- Önnek igaza van abban, hogy mivel minden gyermek más és más, sõt, egy-egy gyereknek sem telnek soha egyformán, „szokásosan“ a napjai, így a „Hogy telt a gyerek napja?“ kérdésre sem lehet a „szokásosat“ válaszolni. Igaza van abban is, hogy MÉG nem ismerik az óvónõk a gyerekeket, honnan tudják akkor, hogy mi a szokásos, de: nem lehet részletes beszámolót várni 25 zsibongó gyerek feje fölött, akikre folyamatosan oda kell figyelni. Elképzelhetõ, hogy az óvónõnek nagyon is lenne mit mondania, de egyszerûen nincs lehetõsége ott és akkor ezt konkretizálni. Egy-egy lényegi mondat azért, úgy vélem, belefér, de többre csak fogadó órán lehet számítani.
- A könyv válogatás, kidobálás sem biztos, hogy a könyvek nagy számából ered. Elképzelhetõ, hogy egyszerû selejtezésrõl van szó, mikor a már valóban használhatatlanná vált daraboktól kénytelenek megválni.
- A királynõ-szolga kiosztott szerepkör lehet, hogy csak a gyerekek fantáziájának a szüleménye, ám elképzelhetõ, hogy ez nem véletlenül fogalmazódott meg bennük. Kérdezzék meg errõl részletesen a gyerekeket, ki és miért mondta mindezt, majd konkrét nevek említése nélkül beszéljék meg ezt az óvónõkkel.
- A nagycsoportosok szintfelmérésében nyilván az sem utolsó szempont, hogy a pedagógus mennyire ismeri a gyerekeket, ám ez önmagában nem lehet döntõ. Az iskolaérettséget vizsgáló szakértõk sem ismerik behatóan a gyerekeket (ezt kompenzálja némiképp a szülõvel való elõzetes beszélgetés, majd a gyermekre való hatékony ráhangolódás), mégis el tudják végezni a szintfelmérést.
Összességében elmondhatom, bõven felsorakoztathatók érvek és ellenérvek, ám ezek csak egy õszinte hangvételû, közös megbeszélés (szülõi értekezlet) nyomán tisztázhatók.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Kislányom 2014 októberében tölti be a 6.életévét.Az lenne a kérdésem,hogy 2014 szeptemberétõl jó dolog lenne e iskolába íratni?(dec.31-ig betölti a 6-ot és a szülõ kérheti a felvételt)Az óvónõk azt mondják,hogy iskolaérett,okos,ügyes a lányom,csak az érzékenységével vannak gondok.Lehet,nem tenne jót neki jövõre egy új összevont nagycsoport új nevelõkkel,aztán még egy év múlva meg az iskola miatt megint egy új közösség.Kérem írjon mert kétségek közt vagyok,hogy mivel teszek jót?Ha hagyom még egy évet az oviban új csoporttal vagy ha beíratom az iskolába,de akkor meg lesz akinél szinte egy évvel is fiatalabb lesz a lányom!?Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Nehéz döntést hozni ebben a kérdésben, hiszen minden alternatíva magában rejt egy-egy nagy kérdõjelet. Nekem, a kislány mélyebb megismerése nélkül, a távolból még nehezebb megítélnem a helyzetet, ezért csak az Ön által leírtakra tudok támaszkodni. Ez alapján, összességében úgy vélem, a két nem tökéletes megoldás közül a további egy évnyi óvoda tûnik jobb megoldásnak. Még akkor is, ha ezzel megduplázódik az új közösségbe való beilleszkedés problémája. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy nem egészen 6 éves gyereknek milyen hatalmas nyomást jelentene az idén megnövekedett óraszám és a kötelezõ iskolai benntartózkodás miatti fizikai terhelés. Azt javaslom, ne tegye ki kislányát ennek a megpróbáltatásnak, mert könnyen elképzelhetõ, hogy az amúgy is érzékeny kislány még jobban behúzódik a csigaházába. A szellemi és fizikai terhelés olyan mértékben leszívhatja az energiáit, amitõl az amúgy jó képességû gyermek teljesítménye látványosan megzuhanna.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Üdvözlöm!
Problémám talán nem egyedi,mégis teljesen kétségbe vagyok esve.Kislányom most szeptemberben kezdte az óvodát,októberben lesz 3 éves.Bár nem volt kötelezõ,azt vettük észre,hogy kifejezetten vágyik gyermekek közé,legszívesebben egész nap a játszótéren lett volna,és bár kissé nehezen oldódik,fél-1 óra elteltével már nincs efféle problémája,rengeteget beszél,eleven gyerek.De az óvodakezdéssel jött a nagy bumm...egyszerûen nem ismerek rá.Az,hogy nehezen oldódik enyhe kifejezés.Egész nap az óvónéni szoknyája mellett ül,játszik ha az óvónéni fogja a kezét és megy vele,de ahogy megpróbálja otthagyni,õ is feláll,és követi.A többiekkel abszolút semmit nem hajlandó játszani.És nem az a kis locsi-fecsi lányka,akinek én eddig hittem,ha válaszol is,azt is csak halkan teszi,magától nem beszél.Látom hogy szomorú mikor otthagyom,borzasztóan elkeserít,egyszerûen nem értem miért ennyire éles ellentéte otthoni önmagának.Persze otthon fogadkozik hogy mekkorákat fog játszani a többiekkel,eljátssza,hogy õ az óvónéni,én pedig xY a csoportból...de a kapun belépve elszáll a lelkesedés.A másik pedig,hogy egy falatot sem eszik,meg sem kóstolja az ételt,rámondja hogy nem szereti,és inkább elsírja magát(ami idõnként hisztiben tör ki),részben azért is mert ugye megéhezik addigra,aztán megyek érte,itthon aztán ügyesen megebédel,majd dõl belõle a szó,és játszik,és hangoskodik...Mindenki csak a türelemmel jön,valóban csak ennyi a titok,és egyszer csak felszabadul,vagy komolyabb a probléma,esetleg pszichológus segítségére lesz szükségünk?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Semmi okát nem látom annak, hogy gyermekpszichológus segítségét kelljen kérni. Amit Ön felvázolt, az beszoktatási nehézségeket jelez, kezdve az óvónénihez való túlzott (?) ragaszkodástól a csöndességen keresztül az étkezés elutasításáig. A felnõtthöz való túlzott ragaszkodásnál szándékosan tettem oda a kérdõjelet, hiszen amit kislánya esetében látunk, abban semmiféle túlzás nincs. Egyszerû, életkori sajátosságból adódó felnõttcentrikusságról van szó. A 3 éves kisgyermek még sokkal inkább a felnõttek felé nyit, bennük bízik, bennük látja a biztonságot, s ez csak a késõbbiekben vált át kortársi érdeklõdésre. Az óvó nénivel sem véletlenül azonosult érzelmileg (t.i.: õt utánozza szerepjátékában), hiszen az idegen óvodai környezetben édesanyjára emlékezteti. Ne aggódjon, ez a beszoktatás és az életkor elõrehaladtával változni fog, azaz elkezd nyitni a folyamatosan és egyre jobban megismert gyerekek felé is. Rájön majd, hogy sokkal izgalmasabb velük játszani, mókázni, mint az óvónéni védõszárnyai alól kukucskálni rájuk. Ezt azonban türelmesen ki kell várni. Észre fogja venni, hogy lassanként egyre bátrabb, nyitottabb és persze kommunikatívabb lesz a gyerekek felé is. Ezzel párhuzamosan fog megoldódni a nem evés problémája is, hiszen csökken a szorongás, egyre barátságosabbnak és elfogadhatóbbnak érzi majd az óvodai életformát, beleértve az étkezést is.
Addig is csak azt tudom mondani: türelem, rózsát (azaz könnyebb beszoktatást) terem.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
4 éves kisfiam egy alapítványi óvodába jár. Jelenleg gyeden vagyok otthon 18 hónapos kisöccsével. Szerettem volna, ha a nagyobbik fiam ott aludhat az óvodában, mivel az ebéd utáni érte menetel problémát okoz. A kisebbik kisfiú ebben az idõben szokott aludni. Sajnos nem, vagy csak nehezen tudom megoldani a felügyeletét arra az idõre, míg a nagyobbik gyermekért elmegyek az oviba. Az óvónõtõl elutasító választ kaptam olyan indokkal, hogy a csoportba sok a gyerek (29), így plusz egy asztalt be kellett vinni a helyiségbe, ezáltal kicsi a hely, hogy ennyi gyereket lefektessenek. Így csak azon szülõk gyermeke aludhat ott, akiké dolgozik.
Az óvodában minden szülõ egységes (alapítványi) díjat fizet. Úgy érzem, hogy mindezek ellenére én mégis kevesebb szolgáltatást kapok, mint azok, akinek gyermeke egész napos ellátásba részesül. Amennyiben mind a 29 gyermek szülõje dolgozna, akkor hova fektetné a gyermeket? Véleményem szerint, ha 29 gyermeket felvett, akkor a csoportszobának megfelelõ nagyságúnak kell lenni ennyi gyermek elhelyezésére. Szerintem minden megoldható lenne, csak akarni kellene. (asztalokat, székeket össze kellene forgatni)
Kérdésem az lenne, hogy jogosult-e a gyermekem az egész napos óvodai ellátásra, ha én gyed-en vagyok? Van-e erre jogszabály, vagy korlátozhatja-e az óvoda a gyermek ellátását?
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Mivel alapítványi óvodáról van szó, így még inkább elvárhatja a szülõ, hogy az alapítványi összeg fejében kiemelt, differenciált bánásmódban részesüljön a gyermek. 29 fõs csoportlétszám mellett ezt meglehetõsen nehéz megvalósítani. Javaslom, öntsön tiszta vizet a pohárba! Üljön le beszélni az óvodavezetõvel, érdeklõdjön a hivatalosan engedélyezett csoportlétszámról, indokolt esetben kérjen betekintést az alapító okiratba, ami ezt az adatot is tartalmazza! Ennek összhangban kell lennie a tényleges csoportlétszámmal, ha nem így van, kérjen rá magyarázatot!
Önnek nem csak erre vonatkozóan, de a teljes alapítványi díjért járó, teljes napi óvodai szolgáltatás kérdésében is igaza van! Úgy vélem, gyermekének a leírtak alapján joga lenne az egész napos óvodai bent tartózkodáshoz, kérjen ez ügyben pontos tájékoztatást az óvodavezetõtõl!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kislányom 2014. január 18-án lesz 3 éves. Már tavasz óta éjjel-nappal szobatiszta, tökéletesen kommunikál. Nõvére most szeptemberben lett középsõ csoportos (már egy éve jár oviba). Kérhetem-e az óvodától, hogy hamarabb, már most õsztõl járhasson a kisebbik lányom is óvodába?
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Óvodába csak a 3. életévét betöltött gyermek vehetõ fel. Amennyiben Ön már most õsztõl járatná óvodába gyermekét, úgy az illetékes óvoda vezetõjénél kell érdeklõdni, indokolt esetben van-e erre lehetõség.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
A kisfiam januárban lesz 3-éves. Mikor kell oviba mennie? És ha nem teljesen szoba, tiszta mehet-e?
Vlasz:
Kedves Szülõ!
A gyermek, abban az évben, amelynek augusztus 31-éig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdõ napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson köteles részt venni. A kötelezõ óvodába járás 2014. szeptember 1-tõl hatályos.
A szobatisztaság a legtöbb óvodában feltétele az óvodakezdésnek. Arról, hogy az Önök esetében mi az irányadó, érdeklõdjön az illetékes óvoda vezetõjénél!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Gyeden vagyok 9 hónapos lányommal, a nagyobbik októberben tölti be a 3 évet. Beírattam az óvodába, de bizonytalan vagyok. Itthon is tarthatnám. A dilemmát az okozza, hogy nem tudom, Neki mi lenne jobb. Gyerektársaságban nagyon lassan oldódik, nehezen barátkozik. Ugyanakkor szerintem nagyon fejlett. Korán kezdte a szerepjátékokat, ügyesen rajzol, jól mozog... Viszont elég féltékeny a kicsire. Itthon sokszor unatkozik, mert a tesót etetnem, altatnom kell, stb. Elkerülhetetlen, hogy idõnként nem kap maximális figyelmet, és ez õt zavarja. Nem tud magával ilyenkor mit kezdeni, nem játszik egyedül. Próbálom bevonni amibe lehet, de nem kifejezetten érdekli õt a pici körüli ténykedés. Szóval itthon sokszor éli meg azt, hogy "nem figyelek rá". Szeretném, ha kicsit önállóbb lenne már, mert valójában képes rá, de most a pici miatt sok mindent nem tesz. Az óvodában talán megszokná, hogy nem csak velem lehet játszani... Fogalmam sincs, Neki mi lenne jobb. Néha azt érzem, szenved itthon, de tudom, nehezen szokna be az óvodába is. Vajon közel négy évesen könnyebb lenne elszakadnia tõlem? Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: Edina
Vlasz:
Kedves Edina!
Az érvek és ellenérvek egymás mellé sorakoztatása nyomán úgy vélem, Ön jól döntött. A félénkség, visszahúzódó magatartás az új körülmények megismerése után csökkenni fog, míg az otthoni unalom ellen nehezen lehetne bármit is tenni. Ön egy személyben nem lehet egyszerre tökéletes kisbaba gondozó és nagyobb gyermekét minden pillanatban szórakoztató pót-óvó néni. Úgy vélem, hasznos lesz idén elkezdeni az ovit.
Ami azonban biztosan nehézséget fog okozni, az a közösségbe kerüléskor óhatatlanul megjelenõ betegségek, ám ekkor se csüggedjen! Kislánya idõrõl-idõre egyre nagyobb immunitást fog szerezni, míg végül ez a probléma is megoldódik majd.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
2014.09.01-tõl kötelezõ a 3 évesek óvodai ellátása napi 4 órában. Aki augusztus 31.-e után születik, azoknak a beíratása év közben folyamatosan történik? (Pl. aki 2008. novemberében született, azt 2014. novemberétõl kell felvennie az óvodának?)
Köszönöm válaszát! Mariann
Vlasz:
Tanév közben csak akkor tudnak új gyermeket fogadni az óvodába (adott csoportba), ha a létszám ezt megengedi. Telített létszám esetén elképzelhetõ, hogy elutasítják a felvételt. A várható helyzetrõl az illetékes óvodavezetõvel egyeztessen.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Gyermekem iskolaérettnek lett nyilvánítva a nevelési tanácsadó vizsgálata alapján, amit az oviban tartottak, errõl van iskolaérettségi papírunk. Azonban az óvónõkkel úgy döntöttünk/döntöttek, hogy még jobb lenne várni egy évet, ezért az óvodai záróvéleményre az került, hogy a jövõ évben óvodai ellátásban részesül,a szülõ és az óvodavezetõ aláírása is rákerült erre a dokumentumra. Sokat fejlõdött február óta, most már küldenénk iskolába, nem látjuk akadályát. Tehetünk valamit ezért? Mik a szükséges lépések? Válaszát elõre is köszönöm: Tibor
Vlasz:
A gyermek számára mindennél rosszabb a bizonytalanság, ezért nem ajánlom, hogy az utolsó, ill. utolsó utáni pillanatban „inkább mégis vagy inkább mégsem“ alapon döntsenek. Gyermeküket (az óvónõkkel való közös döntés nyomán) felkészítették egy várható helyzetre, amit most felül akarnak írni. A hivatalos lehetõségektõl függetlenül úgy vélem, a gyermekre nézve káros lenne az ide-oda kapkodás, így ezt nem javaslom.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Ovónö!
Kisfiam 5 éves,költözés miatt szept.töl ovoda váltás volt.Uj ovi ovonéni nem kedves,kisfiam mikor mesélni szeretné élményeit visszautasitja,hogy nem ér rá,eleinte érdeklödtem kisfiamnak a napjairol válasz az volt ,hogy 33 gyerekre nem tud figyelni. 3 hete pedig a kisfiam sorozatban délbe ebédkor vizes nadrággal jött ki,mikor kérdeztem mi történt csak annyit mondott becsorgott a pisi,ovonéninek mutattam már a 4 esemény után,válasz nem is látta,eddig száraz volt.amig kijön a teremböl nem az a tipusu bepisilös gyerekek vagyunk. Valami olyan dolog történt amitöl nem mer kikérezkedni, a kisfiam és az ovonö között. Elözményként megemlitem,hogy bölcsibe és kiscsop.ba semmi gond nemvolt,és szivesen is maradt a gyerek 4oráig. szeptembertöl váltottunk a rossz ovira.Mit tegyek,mert nagy gond ez nekem? Köszönöm
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Mindenképpen beszéljen az óvónõvel (óvónõkkel) az említett problémáról. A pedagógussal közösen erõsítsék meg a kisfiút, hogy bármikor nyugodtan kimehet vécére, ha elõtte jelzi szándékát a felnõttek felé. A kisfiú minden jel szerint szorong, hiszen aki korábban stabilan szobatiszta volt és 5 éves korában hirtelen visszaesik, ott lelki okok valószínûsíthetõek. Nincs kizárva, hogy az óvónõvel nem tudott egy hullámhosszra kerülni, így nem mer neki szólni, ha pisilni kell. Az sincs kizárva, hogy egyszerûen az új lakóhely, új gyerek közösség, esetleg családi változások váltottak ki benne szorongást. A magas csoportlétszám is okozhat káoszt és átláthatatlan helyzeteket, ezt a problémát az óvodavezetõ felé kell tolmácsolni. Bármi is áll a háttérben, azt ki kell deríteni. Beszélgessen sokat gyermekével, hátha közelebb kerül a megoldáshoz. Ha sem ennek nyomán, sem az óvónõvel való beszélgetés nyomán nem történik változás, úgy érdemes fontolóra venni, hogy gyermekpszichológus segítségét kérje.
