Brigitta 4,5 éves kislánya tavaly betegeskedés miatt sokat hiányzott az óvodából, így a beszoktatási nehézségek még most is tapasztalhatók nála. Hogyan lehet segíteni a gyermek beilleszkedését?
Kedves Óvónõ!
Sára kislányom 4,5 éves egy cserfes, mosolygós gyermek, nagyon nyitott mindenre. Érdeklõdõ, szinte a nap 24 órájában úgymond foglalkoztat, mert folyamatosan beszél v. játszani kell vele, v. egyszerûen mellette kell lenni.Most középsõ csoportos. Tavaly szeptemberben kezdtük az óvódát de sajnos több betegség is megakadályozta a folyamatos óvódába járást. Mivel terhes voltam a 2. kislányunkkal, így természetesen velem volt. Átesett egy orrmandula mûtéten és úgy tûnik a hosszabb betegeskedéseknek vége. Megszületett tavaly novemberben, testvérféltékenységet a kezdeti normális féltékenységen kívül nem tapasztaltam sõt imádják egymást, nagyokat hancúroznak, megszeretgetik egymást és figyelnek is egymásra. Nagyon meglepõdtem amikor a minap közölte velem az óvónõ, hogy kár volt tavaly megszakítani az óvódát még ha folyamatosan beteg is volt, mert Sára viselkedése megváltozott. Minden konfliktust SÍRÁS-sal kezel, ha nem szeret valamit nem szól, hanem sír, ha csúnyán néznek rá, ha nem játszik vele az akit õ kinézett stb. Óvónõje elmondása szerint hangulat ember és önállóan nem megy oda egy játszócsoporthoz sem, csak ha odakísérik, akkor már bekapcsolódik õ is. Délutáni alvásoknál nem alszik, és sír hogy õ be fog pisilni. Többször ki kell engedniük, mert látszik, hogy szorong. Nagyon meglepett amit az óvónõ mond, mert Sára tényleg nem volt ennyire érzékeny és visszahúzódó. Testvérféltékenységre is gyanakodnak, de nem érzem igazán. Talán tényleg ez az ok? Amiért én itthon vagyok a húgával õ meg az óviban?Az igaz, hogy mielõtt csak õ volt rengeteget foglalkoztam vele, gyerektársaságunk nem nagyon volt, sokat voltunk együtt. De most is nagyon ügyelek rá, hogy amikor csak adódik legyen olyan amikor csak vele játszhatok.Figyeltem a kezdetek óta, hogy véletlen se érezze, hogy bármivel is kevesebbet kaphat a testvére érkezésével, mint elõtte, mármint az odafigyelésbõl, szeretetbõl.
Mi lehet az oka a sírásoknak, gyakori pisiléseknek? Mit rontottunk el?
Válaszát elõre is köszönöm,
Brigitta
Válasz:
Kedves Brigitta!
Sára egyértelmûen szorong az óvodában. A gyakori sírások és vizelési inger mind-mind erre engednek következtetni. Ha otthon mindez nem tapasztalható, valószínûleg az óvodai beilleszkedés jelent számára lelki megpróbáltatást, nem pedig a testvérféltékenység.
Úgy vélem, nem a múltban rejlõ okokon kell rágódni ( azaz miért kellett tavaly megszakítani az óvodát), hanem a jelenlegi helyzet megoldására kell koncentrálni. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az óvónõk tapintatosan, fokozatosan segítsék Sára beilleszkedését. Nagyszerû közösség építõ (egymás megismerését, baráti kapcsolatok kialakítását segítõ) játékokat lehet kezdeményezni erre a célra, de ugyanígy hasznos lehet pl. egy tartalmas szerepjáték is. Utóbbinál kezdetben az óvó nénivel karöltve, késõbb egyre inkább kortársai felé orientálódva kapcsolódhat be a többiek játékába, melynek nyomán egyre több gyermeket ismer és szeret meg. Elõbbiekkel észrevétlenül, tapintatosan lehet segíteni Sára zökkenõmentes beilleszkedését, kérje ebben az óvónõk segítségét!
