 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves óvónõ!
Kisfiam Bence3,5éves.Szeptembertõl jár oviba.Elég sokára sikerült beszoktatni,minden taktika ellenére is.Sokat sírt,hisztis mûsorokat rendezett,ami számomra érthetõ is volt,mert késett beszédfejlõdésû gyerek volt(december közepétõl kezdett el beszélni).A maga módján kommunikált.Mi megértettük,de az oviban szerintem ez szorongást és félelmet válthatott ki belõle.Igazán az óvónõk sem törték magukat,hogy segítsenek neki a beilleszkedésben és a kommunikációban.Végül is sok munka és odafigyelés árán sikerült a beilleszkedés.Örömmel ment oviba,és mesélt nekünk az ott történt dolgokról.Mostanában kezdõdik elõlrõl a sírás hisztizés.Nem akar ott aludni,fél az ovi gondolatától is.Azt mondja az egyik kisfiú bántja,a fenyegetését saját fülemmel is hallottam.Említettem az óvónõnek,aki azt mondta hogy ez lehetetlen.Mit tegyek,hogy kisfiam újra jólérezze magát a közösségben,és újra jókedvvel induljon oviba?
Köszönöm:K.-né Klári
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Mi Svájcban élünk, ahol óvoda csak öt éves kortól van. Addig játszócsoportba járhatnak a gyerekek hetente kétszer két órát. A lányom most három éves, és beírattam két játszócsoprtba. Az egyikbe heti egyszer jár, ott két órát tölt, a másikba heti kétszer megy, ott két és fél órát van. Az egyik játszócsoportban szeptemberben volt elõször, a másikban októberben. Eleinte nem voltak gondok, ottmaradt, és nagyon hamar elkezdte elsajátítani a német nyelvet. De most novemberben egyáltalán nem akar menni!
Úgy kezdõdött, hogy egyszer betegség miatt hányt a játszócsoportban, és el kellett hoznom. Majd pár napra rá elment minden baj nélkül a másik játszócsoportba. Rá egy napra ment mégegyszer, viszont elkezdett sírni valami miatt. Az óvónéni félt, talán megint hányni fog, ezért felhívott engem, hogy jöjjek azonnal. Nem volt semmi baj, mire odaértem, már játszott tovább. Nem jöttünk el, én is ottmaradtam a foglalkozás végéig. És ettõl az alkalomtól nem akar tovább oviba menni ( mi így hívjuk egymás között).
Igazából nem kéne oviba járnia, én itthon vagyok. Viszont csak ott tudja megtanulni a nyelvet. Ha nem tanulja meg, nem tud kis barátokat szerezni magának. Neki is szüksége van a gyerektársaságra. Én úgy vélem, hogy neki is jót tenne. Nehéz az elszakadás, mivel itt nincsennek rokonok, nagyon kötõdik hozzám. De mindenképpen jót tenne neki, heti háromszori két óra tényleg nem sok.
Önnek mi a véleménye? Próbáljam beszoktatni mégegyszer, vagy várjak még egy évet, és akkor próbáljuk meg. Sajnos az egyik játszócsoport óvónénije ultimátumot adott, ha legközelebb is fog sírni a gyerek az elbúcsúzás után ( negyedórát sírt, miután elmentem, majd jól eljátszott), akkor nem járhat tovább. A másik játszócsoport óvónénije viszont nagyon megértõ, a gyerek a fontos, akkor és ahányszor maradok, amennyiszer szükség van rá.
Elõre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel:
Almási Enikõ.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam három éves múlt; egy hete kezdtük meg az óvodai beszoktatást. Az elválással - legalább is egyelõre - nincs gond (bár igen érzékeny), egyébként is csak délig marad - már ami a beszoktatás elsõ idõszakát illeti. Három gondom van: 1. egyáltalán nem akar pisilni az óvodában (mint mondja, õ csak itthon "szeret"; 2. ezzel szorosan összefügg, hogy csak nyár elejétõl lett szobatiszta nappalra (éjszakára még pelenkát teszek), s gyakran elõfordul, hogy délután, ha mélyen alszik, bepisil + kakilásnál is pelenkát használ (egyszerûen nem hajlandó se bilire, se WC-re ülni); 3. az óvodában egyáltalán nem eszik.
Most még ezek bent nagy gondot nem okoznak, hisz csak 2-3 órát tartózkodik ott, de mi lesz pár hét múlva, amikor "élesben" megy a dolog, hisz dolgoznom kell menni?? (Egyébként a szobatisztaságot soha nem erõltettük, és soha nem róttuk s rójuk meg, ha a nadrágba megy... jól tettük, tesszük?? tanácsát várom: tisztelettel: Erika.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tisztelt Óvónõ!
3,5 éves kislányom tavaly november óta jár óvodába. A bátyja is itt nagycsoportos,tehát a környezet sem teljesen új számára,az óvodakezdést is nagyon várta, mégis problémáink vannak a beilleszkedéssel. A két óvónéni bûbájos és nagyon segítõkész, a kislányom is nagyon ragaszkodik hozzájuk, különösen az egyik óvónéni nagyon kedves a számára. Mégis, mióta ovibajár, egyetlenegyszer sem szólalt meg, senkivel sem kommunikál. Nagyon szeretne a gyerekekkel játszani, de egyszerûen képtelen legyõzni magában azt a nagyfokú gátlást, ami kialakult benne a hónapok során. Az óvónéni beszélt egy pszichológussal, aki azt mondta, hogy ez a probléma egyre gyakrabban fordul elõ a gyerekek körében, és mutizmusnak hívják.
Kérem, válaszoljon,hogyan tudnék segíteni a gyermekemen mert nagyon szeretném ha sikerülne ezt leküzdeni, és a kislányom boldog, kiegyensúlyozott lehetne az óvodában is!
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovó Néni!
Kata anygunkája vagyok, és csak egy köszönetet szeretnék mondani a sok segítségért, amit kaptam Önöktõl.
A beszoktatással kapcsolatban írt ötleteket megfogadtam, és azokkal felvértezve indultam már másnap az ovodába. Az ovónénivel megbeszéltem, hogy nekem dolgoznom kell, így a Katának meg kellene próbálnia az oviban alvást. Megengedte. KisKatával a hétvégén sokat beszélgettünk az ottalvásról, együt hímeztük bele a takaróba a jelét, együtt választottunk egy kisegérkét, "akivel" együtt fog aludni az oviban. És eljött a nagy nap, reggel Õ vitte az ágynemûjét, nagy boldogan, hogy Õ márpedig a babákkal fog ott aludni. És GOND NÉLKÜL ELALUDT! Semmi sírás, semmi baj nem volt. A mai napon is ott aludt már, felkelt pisilni, és utána vissza is aludt rendesen, úgyhogy, amitõl nagyon féltünk, az nem igazolódott be.
A beszédével felkerestünk, biztos, ami biztos egy logopédust, 1 hét múlva kaptunk idõpontot, hogy felmérésre menjünk.
Nagyon szépen köszönöm a segítséget, nagyon hasznos, és gyors segítség volt, csak hálás tudok lenni érte.
Maradok további hû olvasójuk, és ha valami problémám lesz, biztos, hogy Önöktõl fogok segítséget kérni.
Köszönöm még egyszer a kislányom nevében:
Gábri Annamária
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovónéni!
Egy hatalmas nagy problémával küszködünk, és nem találunk megoldást! Segítséget szeretnék kérni.
Budapesttõl 50 km-re élünk egy kicsi faluban. Egy ovoda van, ahol mini, kicsi, középsõ csoport van, a nagycsoportosok másik ovodai épületben vannak. A kislányom 1999. november 3-án született, egy nagyon élénk, ügyes, aranyos baba. Egy nagy gondunk van: míg mozgásilag a kortárasitól sokkal ügyesebb, összehangoltabb, addig a beszédje nagyon zavaros, érthetetlen. Sok szót tud már, de nem tisztán ejti azokat se, hiába, hogy állandóan ismételgetjük. Ha valamit nagyon akar mondani, akkor halkan, gyorsan, és érthetelenül mondja. Én, mint aki minden nap Vele van, megértem, de más nem. Sajnos, a GYES alacsony összege miatt, s amiatt, hogy a közigazgatésban dolgozom, és most mindenütt meleg a talaj, visszamentem dolgozni, május 1-tõl. Mivel bölcsi a közelben nincs, és felvették az ovi mini csoportjába, május 6-tól hordom beszoktatásra az oviba a 2 és fl éves lányom. Elsõ nap csak 1 órát voltunk, élvezte naygon. Második nap egyik baba megütötte, már sírva jöttünk 2 óra után haza. Itt nálunk ott kell hagyni a gyereket, az a másik élete, mi nem segíthetünk semmit neki. Így szorgalmasan vittük, az elsõ héten sírva hagytuk ott, sírva hoztuk el. Enni az elsõ héten nem is evett, nem is ivott. Az ovónénikkel nem nagyon lehetett beszélni, ha volt is lehetõség rá, valahogy úgy éreztem, hogy nem iagzán szívesen foglalkozik ezekkel a problémákkal. Mert kicsi a gyerek, és nem érti a beszédét. Mondtam, hogy elhordom bárhova, ahova mondja, csak fejlesszem. Bár, bevallom, 3 hét alatt sokkal többet fejlõdtt a gyerek, mint az elmúlt fél évben. Az ovodai záróünnepélyen mindent mondott, és mutatott, énekelt és táncolt. Mint kis ovis, teljesen beilleszkedett, de a nap végére, ami nkei az ebédig értendõ annyira fáradt lesz, hogy van, hogy az asztalnál bóbiskolna el, és sír nagyon. Amikor megyek Érte, már kipirosodott szemmel vár. Az ottalvásról, az ovónéni szerint szó se lehet. Így viszont én nem mehetek el dolgozni, annak ellenére, hogy május 1-tõl várnak, s én a beszoktatás idejére türelmet kértem. Az ebéd után pisilés, kézmosás, és mennek is aludni, amit itthon is megtesz, 2 órát szundizik, ha hazahozom. Utána az oviban márcsak uzsonna van, és lehet Érte menni, amit meg is tudnánk oldani, mert a férjem délután addigra hazaér a munkából. Az ovónénivel próbáltam sokszor beszélni, és mindannyiszor csak azt a választ kaptam, hogy kicsi még, hogy fáradt, hogy nem lehet érteni a beszédét. A cumiját, rongyiját nem kéri az oviban, már nem is viszem Neki, a maga kis nyelvén el is meséli, hogy mi volt, hogy mit ettek, de, persze, csak én értem ezt. Hogy lehetne fejleszteni a beszédét? Nem buta a gyerek, a mondókákat nagyon hamar megtanulja, egy angol dalt elénekelt tegnap nekem, okos, és értelmes, persze, hogy kifárad, de utána alszik is. Nem tudom, hogy mit tegyek. Másik ovoda nincs a környéken, én viszont az állsommal játszom, ami a jövõre is kihathat, hiszen ha most elveszítem, ki tudja, mikorra találok másikat. Két tûz között vagyok. tudom, érzem, hogy a gyereknek jó az ovi, és utána délután, este talán még jobban, és értékesebben vagyunk együtt, de nem tudom, hogy jól teszem e. A 3 hét alatt mégcsak meg se volt fázva, hõsiesen eszi a multivitamin tablettákat, erõs lány. Mit javasolnak, mit tehetnék? Mit mondhtaok egy ilyen ovónéninek? A csoportban amúgy 18 gyerek van, 2 ovónéni, és 1 dadus van Velük, aki segíti Õket.
Nagyon köszönöm az esetleges gyors választ, nagy szükségem van a segítségre.
Köszönettel:
Kata anyukája
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
A kislányom februárban töltötte a 3. évét, most szeptembertöl jár oviba.
Volt beszoktatás és sokáig ( kb.2 hónapig) csak ebéd után vittem haza.
November elején próbálkoztunk az ott alvással és eleinte úgy tünt nem
lesz gond, nyugodtan aludt az oviban. Ez tartott kb. másfél hétig. Most
nem akar ott aludni, és az elválás sem megy simán. Az oviba egyébként
nehezen szokott be, voltak sírások, de ez mára megszünt. Reggel
nyugodtan elindulunk az oviba (kb. 10 perc séta),átöltözés minden simán
megy. Minden alkalommal - sokszor még otthon - megkérdezi: ugye
elkísérsz az ajtóig? Amikor azonban ott állunk a csoportszoba ajtajában
, odabújik, átölel és nem akar bemenni. Az utóbbi két hétben úgy ment
be, hogy az óvónéni kijött és miközben néhány szót váltottunk a lányom
átkapaszkodott Örá és együtt bementek. Mikor délben mentem érte úgy
látszott sikerült a délelött folymán feloldódni és jókedvüen fogadott.
Az óvónéni azonban azt mondta, hogy egy ideje nem vesz részt a közös
foglalkozásokban,csak távolról figyeli, és elhúzódik a gyerekektöl,
hiába hívják játszani. Az óvónénik szerint a lányom egy kicsit besokalt
az óvódából, és azt javasolták pihentessük az ovizást egy ideig, és
akkor jöjjünk, ha már hiányzik neki.Mi erröl a véleménye, és mi lehet az
oka a lányom viselkedésének?
Válaszát elöre is köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
3 évre külföldre költöztünk.
Kisfiunk 3 és fél éves, az óvodát két hónapja kezdte el egy francia óvodában,otthon nem járt közösségbe.Az eltelt idõszakban nem sikerült beszoknia,reggel keveset sirdogál,de az otthon igen mozgékony,tevékeny gyermekünk egyáltalán nem játszik,csak ül és ahogy õ mondja félti magát.Az óvónõk meglehetõsen elutasitóak,nyelvi nehézségekre hivatkozva szinte nem is törõdnek vele.Beszoktatásra ebben az ovodában nem adtak lehetõséget.Igy mi igyekeztünk a lehetõ legkésõbb vinni és már ebéd elõtt elhozni akicsit.Egyébként a csoport 50 fõs,vegyes 3ovónõvel.Jelenleg teljesen kilátástalannak látjuk a helyzetet és ezért másik óvoda után néztünk.Kisfiunk sem könnyû természet,konok,nehezen terelgethetõ,de türelemmel,odafigyeléssel irányitható.Az új oviban azonos korosztályú gyerekek között 2 magyar is lenne ,a csoport 20 fõs 1 ovónõvel.
Itt arra is lenne mód,hogy az otthoni beszoktatáshoz közelítõen járjunk el.Elhamarkodott lépés lenne a váltás,mivel és hogyan könnyithetnénk meg kisfiunk helyzetét?
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom augusztusban töltötte be harmadik életévét, szépen fejlett, intelligens(túlságosan is), de kissé visszahúzódó, szemlélõdõ természetû. Szeptemberben kezdtünk el óvodába járna, ahol elõzõleg már többször is voltunk a gyermekkel együtt, mindig jól érezte magát. Az elsõ hét maga volt a "menny". Már az elsõ nap ott aludt, játszott, ha nem is a többi gyerekkel. A második héten már kezdõdtek a problémák, a nem szeretem az ovit jelenettel. Már a hét elején telefonáltak, hogy a gyerek hány, menjek érte. Hazahoztam lázasan a gyereket, megnézte az orvos, semmi probléma nem volt. Azon a héten otthon maradtunk. Most két hete kezdtük el megint az óvodát, de minden reggel úgy megyünk, hogy a gyerek öklendezik reggel, hányást produkál. Most már nem sír az óvodába menet, csak akkor, ha elbúcsúzom Tõle. Az óvónõk szerint ez is csak addig tart, amíg el nem megyek. Amúgy egész nap játszik, mostmár néha a többi gyerekkel is, délben alszik is. Tegnap megint úgy hoztam haza az oviból, hogy hõemelkedése volt, de a gyereknek semmilyen szervi baja nincs. A tiltakozás másik fajtája, hogy nem akar enni, csak délben eszik egy pár falatot. Mit gondol, ennyire stresszelheti az óvoda,vagy a tõlem való elválás a gyereket? Nagyon féltem, nehogy valami problémája legyen a késõbbi évekre nézve, tudom mennyire meghatározóak ezek az évek egy gyermek életében.
Az óvónõk mind nagyon kedvesek, nem lehet olyat kérni, amit a megfelelõ határok betartásával meg ne tennének (pl.cumisüveg használata), tényleg nagyon szeretik a gyereket. A kislány itthon általában eljátsza, elénekli a vele történteket, de ezekbõl a történetekbõl nem lehetett semmi problémára következtetni.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kislányom áprilisban múlt két éves. Értelmes, szépen beszél, bár még nem szobatiszta. Január óta hetente kétszer dolgozom, ilyenkor az apukája (aki vállalkozóként otthon, saját mûhelyében dolgozik), majd nagyszülei vigyáznak rá. Eddig semmi probléma nem volt, egy ideje azonban nem engedi ki édesapját a mûhelybe,nagyszüleinek - akik imádják õt, bár tény, hogy nem olyan ötletesek, mint az apukája - azt mondja, hogy õket "nem szereti", nem akar velük maradni. Megpróbáltuk bölcsõdébe szoktatni erre a két délelõttre (hogy édesapja tudjon dolgozni), de nem sikerült (a két hónapos szoktatás alatt minden délelõtt vittük)-végig a kerítés szélén állt és rendületlenül várt minket (csak akkor játszott, ha mi is ott voltunk, igaz, akkor önállóan). Végül a gondozónõk javasolták, hogy hagyjuk abba, mert kevés, hogy csak délelõtt van ott. Másik problémánk az altatás. 15 hónapos koráig szopott és így aludt el, aztán az elválasztással egyidõben az a szokás alakult ki nála, hogy cumisüvegbõl teázik, miközben a könyökünket "morzsolgatja". Már többször próbáltuk ezt mással (maci, rongy stb.) helyettesíteni, de nem sikerült. Ezért nem is erõltettük az ottalvást a bölcsõdében, hiszen ilyersfalta altatásra erre nincs lehetõség, máshogy pedig még sohasem sikerült elaltatni. Hogy lehetne errõl leszoktatni? (Azt gondolom, hogy alapvetõen az altatáshoz használt cumisüveg a probléma, a könyökmorzsolgatás - ami egyébként számunkra egyre kellemetlenebb - ehhez asszociálódott.)Hogy kellene közösségbe szoktatnunk? Mit tegyünk, ha hisztizik?
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
