 |
Egyéb nevelési kérdések
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-10-02 17:16:45)
Kedves Óvónéni!
A kisfiam julius végén múlt 2-éves és még alig akar beszélni még mindig csak õ-õz ez mennyire probléma. Már egy kicsit kezdek aggodni,hogy valami bajvan vele de amúgy meg mindent megért igaz van még rajta kivül 2 nagyobb gyerekek is. A szobatisztasággal nincs probléma.
Válaszát elõreis köszönöm Marika.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-30 07:18:49)
Kedves Óvónõ!
Kisebbik fiam 2005. május 3-án tölti be a 3. életévét. A Gyes-em tehát, ekkor lejár. Szerettem volna ugyanoda ovódába adni, ahova a testvére jár (középsõs most), de az óvoda kategórikusan kijelentette, hogy csak 2005. szeptemberétõl mehet. Férjemmel teljesen magunkra maradtunk, nincsenek segítõkész nagyszülõk. Bölcsõdébe kell adnom a fiamat, vagy esetleg a munkanélküliség vár rám? Négy hónap nagyon hosszú idõ.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-22 12:43:39)
Kedves Óvónõ!
A véleményét szeretném kérni a következõkel kapcsolatban.A gyermekem középsõs és olyan csoportba jár , ahol 24-bõl 7 nagycsoportos korú gyerek van.Vagyis van olyan gyerek, akinek ez az utsó éve az oviban.Sajnos teljesen váratlanul új óvónéniket kaptunk,akik új programot is kezdenek most a gyerekekkel.Semmi gondom velük egyébként, csak azt nem értjük több szülõtársammal, hogy miért nem lehet befejezni azt a programot, amit elkezdtek a gyerekek.Nem erre írattuk be a gyerekeinket.Sajnos a TSF PFK gyakorló intézményébe járunk, és a program írója is itt dolgozik, mondanom sem kell, hogy meglehetõs befolyással bír.Már az elsõ szülõi értekezleten is meg kellett vele bírkóznunk, mert meglehetõs értetlenséggel viseltetett minden olyan felvetés iránt, ami 2 éve jól bevált gyakorlat volt a mi csoportunkban, a gyerekek szerették.Pl. vitaminnaptár, ami azt jelenti, hogy a hét minden napján más gyerek hozott nyers gyümölcsöt vagy zöldséget, amit aztán a délelõtt folyamán közösen elfogyasztottak.10 percig kellett azt magyarázni, hogy ezt miért jó a gyerekeknek és hogy szerintünk nincs az a program, amellyel ez ellentétes volna.Vagy létezik nálunk erdei ovi, mi most oda sem mentünk, mert bár benne van a programban, hogy ez szükséges és jó, most ismerkedési szakaszban vannak a gyerekek és a 2 óvónõ és megnehezítené a dolgukat, ha kimennének.Szerintem inkább az a baja, hogy pár nap késéssel indulhat csak be gõzerõvel a programja.Hallgatóktól hallottam olyat is, hogy a mikrocsportos foglalkozásoknál szóvá teszi, hogy ha 8 nem pedig 6 gyerek csinálja az adott tevékenységet.Mert mivelhogy itt van, rendszeresen szemmel tartja azt, hogy az óvónõk mennyire tartják be a leírtakat.Szerintem ha valami felkelti egy 5 éves figyelmét, akkor nem kellene onnen elráncigálni csak azért mert azt vki nem úgy tervezte a programjában.Tudomásom szerint már a testnevelés módszertanossal is konfliktusba keveredett a program írója, összegezve:errõl az egészrõl egy jó szót nem hallottam még senkitõl, csak tõle magától/az elsõ szülõin 1,5 órás írásvetítõs elõadást tartott/ és a 2 óvónõtõl.Tehetünk-e valamit azért, egyáltalán van- e jogunk tenni azért bármit, hogy esetleg ne kezdjenek bele vmibe, amire nem irattuk be a gyerekeket, hogy ne kelljen minden szülõin az õ engedélyét kérni bármihez, ezután már az óvónõkkel nem is lehet semmit megbeszélni?A program egyébként egy minõsített program Óvodai nevelés a mûvészetek eszközeivel és én szakmailag nem is bírálhatom,de aggaszt, hogy nincsenek jó vélemények itt a környezetünkben.Furcsa az is, hogy ez egy 96-os program és most van elõször olyan csoport az oviban, ahol alkalmazzák.220 más helyen alkalmazzák már, de gondolom adaptálták a helyi viszonyokra.Várom véleményét arról, hogy csak úgy félbe lehet-e hagyni egy csoport programját és újat lehet-e kezdeni csupán azért, mert amúgy is új óvónõket kaptunk? Köszönettel:H.Kati
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-22 11:02:55)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves, most oviba jár, elõtte járt egy évet bölcsibe is. Igazából soha nem tiltakozott egyik ellen sem. Kb. február óta elkezdett a nemiszervével játszani, fõleg esténként lefekvéskor vagy éjjel, ha felébred. Ilyenkor a hasára fordul, "házassági" mozdulatokat csinál és nagyokat nyög, utána pedig nagyon leizzad. Azt olvastuk, hogy tiltani nem szabad, csak meg kell kérni, hogy akkor csinálja, mikor más nem látja.Már annyit elértünk, hogy ne elõttünk csinálja, kiküld minket ilyenkor, vagy kéri, hogy forduljunk el. A gondom a következõ, mostanában az oviba is elkezdte ezt, amikor aludniuk kell, sõt, ami engem zavar nagyon, csak úgy lehúzza az alsóját, és a nemiszervét mutogatja. Ha itthon ruha nélkül van, akkor is mindig matatja magát. Kérdésem, ez mitõl lehet, hogyan lehet úgy lekezelni a dolgot, anélkül, hogy megszégyenítenénk, vagy megbántatnánk.
Köszönettel,
Flóra
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-18 14:51:35)
Kedves Óvónéni!
Hamarosan elköltözünk jelenlegi lakóhelyünkrõl, ami gyermekeink számára óvódaváltást jelentene. Most felmerült egy olyan lehetõség, hogy esetleg maradhatnának a jelenlegi már megszokott és nagyon szeretett óvodában, de ez minden nap plusz fél óra-óra utazást jelentene, járatsûrûségtõl függõen. Nagy a dilemma azért is, mert kislányom nagycsoportos, és jövõ év õszén kezdené az iskolát, ami itt sokkal jobban felszerelt, többféle választási lehetõséget kínál a gyerek képességeitõl függõen, mint az új lakhelyen levõ ált. iskola. Ugyanakkor kisfiam is, aki kiscsoportos, már megélt néhány intézményváltást (bölcsöde-családi napközi) és nem szívesen tenném ki egy újabb ilyen helyzetnek. Ide hamar és remekül beilleszkedett és nagyon jól érzi magát, szereti a társait és óvónõit és azok is Õt. Mikor döntünk jól, ha hagyjuk a gyerekeket a jelenlegi óvodában vállalva a plusz utazást, vagy ha átíratjuk õket az új közeli óvodába, kiszakítva õket a szeretett közösségbõl?
Segítõ válaszát várva
Anna
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-07 20:09:46)
Kedves Óvónõ! A segítségét szeretném kérni. Kisfiam 3 és fél éves, most kezdtük az óvódát. Nagyon nyugodt, jó kisfiú, beszoktatásnál sem volt probléma, mert elõtte járt egy évet bölcsödébe is, és ott is jól mentek a dolgok egyet kivéve. Nem hajlandó sem enni, sem inni. A bölcsiben is sajnos ez volt, de ott sajnos azt kell mondjam, hogy a dadus azt mondta evett, de a fiam az ellenkezõjét állította. Persze neki hittem, de most már tudom, hogy így is volt, mert az oviban az óvónõ szólt, hogy nem eszik a fiam. Segítségét szeretném kérni, hogy mivel tudnám rávenni, mit tehetnék azért, hogy egyen, igyon bennt, mert az egész napját ott tölti (8-17 között), és félek, hogy elõbb-utóbb beteg lesz. Már a bölcsi alatt is, és most is sokat beszélgettünk róla, de ez semmit sem ért. Elõre is köszönöm válaszát: Anita
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-25 18:09:02)
Kedves Óvónõ!
Ne haragudjon, hogy egy cseppet sem szakmai kérdéssel fordulok Önhöz, de talán Ön, vagy esetleg egy Szülõ segíteni tud problémánk megoldásában, lévén hogy a nehézség már gyermekünket is érinti. Egy már-már megoldhatatlannak tûnõ „szomszéd problémában” szeretnék tanácsot kérni.
Lassan két éve már, hogy megvásároltuk lakásunkat és mit sem sejtve, boldogan költöztünk be új otthonunkba. Akkor még nem sejtettük, hogy a szomszéd család ellehetetleníti életünket. Problémánk a következõ:
A lépcsõháztól (feltételezésünk szerint nem törvényesen) védõráccsal leválasztott folyosó raktárrá és kocsitárolóvá való „átminõsítése” hihetetlenül sok veszélyhelyzetet és bosszúságot okozott már számunkra. Az ajtónk elõtti folyosórészen kezdetben „csupán” két szánkót kellett kerülgetnünk. Rövidesen azonban, a jó idõ beálltával elõkerültek a biciklik is. Eleinte egy kis kerékpár került a két szánkó mellé, majd egy reggel arra ébredtünk, hogy egy hatalmas felnõtt biciklivel is kiegészült a repertoár. Mivel e négy dolog közvetlenül az ajtónk elõtt volt lerakva, így jószerivel még annyi helyünk is alig volt, hogy oldalazva (!!!) kiférjünk mellette! (Egy késõbbi beszélgetés során a szomszéd értetlenkedve szegezte nekünk a kérdést: „ - De hát kifértetek, nem?” Mondanom sem kell, a döbbenettõl alig kaptunk levegõt…) Kérésünkre aztán néhány nap múlva elkerültek onnan a biciklik, szánkók, ám boldogságunk nem tartott sokáig. Rövid idõn belül újra és újra ajtónk elé „varázsolódott” egy-egy kerékpár.
Történetünknek ezzel sajnos még koránt sincs vége… Ez év februárjában szomszédunk lakásfelújításba kezdett. Ennek okán kikerült a folyosóra egy termetes fotel (amelytõl mellesleg alig lehetett kiférni a rácsos kapun), festékes vödrök, járólapok. Ebben az idõszakban kerültem haza a kórházból, ahová korábban veszélyeztetett terhesként, súlyos bevérzéssel kerültem. Bár igyekeztem óvatosan kerülgetni a kitett akadályokat, ám ez mégsem volt elég, megtörtént a baj: megbotlottam az ajtónk elõtt lévõ festékes vödörben, s nem sokon múlott, hogy e súlyos balesetnek ezúttal valóban tragikus befejezése legyen. Ennek okán, mivel a korábbi számtalan kérésünk süket fülekre talált, a folyosó falán, papíron függesztettük ki kérésünket, hogy ne pakoljanak elénk. A hatás nem maradt el: szomszédunk, a kiíráson felháborodva „csakazértis” odavágta ajtónk elé az ominózus vödröt. Miután elraktuk az útból, õ újra visszatette oda! E „játékot” elunván, ismét megpróbáltuk személyesen rendezni e problémát. Miután veszélyeztetett terhességem tényét és a sajnálatos balesetet kellõen kihangsúlyoztuk feléjük, sikerült megegyezésre jutnunk: nem fognak odarámolni az ajtónk elé. Megnyugvásunk azonban csupán két-három napig tartott, mert ekkor ismét visszakerültek a vödrök. Újabb kérés, ám ekkor már nyoma sem volt a megértésnek. A szomszédék szigorúan közölték: „Nem tudjuk hova tenni ezeket, ezért kénytelenek lesztek még néhány hétig elviselni, hogy ide pakolunk.” Ezek után kértük, hogy legalább szóljanak ilyenkor nekünk, hogy tudjuk, mennyi ideig lesznek az útban a dolgok. Ezt a kérésünket azonban kategorikusan elutasították. Mindezek után, magzatom testi épségét veszélyben érezvén, inkább jó darabig ki sem mozdultam a lakásból. Érdekességképpen említjük meg, hogy a vödrök mind a mai napig , fél év múltán is a folyosón vannak!!!
Ekkor úgy gondoltuk, minket már nem érhet meglepetés, ám tévedtünk. Egy délután tucatnyi, mázolásra váró szekrényajtó sorakozott ajtónk elõtt. Ismét átmentünk és jóhiszemûen érdeklõdtünk: talán a náluk dolgozó úr rakhatta véletlenül elénk az ajtókat… Döbbenetünkre azonban a férj kijelentette, hogy ez az õ mûve, és eszében sincs elpakolni.
Késõbb még egyéb "nyalánkságok" is terítékre (folyosóra) kerültek, így pl: 3 pár görkorcsolya, dobozok, rongyok, egy gyerekruhákkal teli kiskád, kutya által szétrágott focilabda, kutyabot az út közepén, szõnyegek, cipõk…és még sorolhatnánk.
Végsõ elkeseredettségünket tetézte, amikor három hatalmas parketta csomag is a folyosóra került. Teltek a hónapok, a felújítás is befejezõdött, nekünk pedig júniusban gyönyörû kisbabánk született. Mivel a picivel naponta sétálni kell, így elõre féltünk, hogy babkocsinkat hogyan tudjuk akadálytalanul áttolni a folyosón. Mint kiderült, félelmünk nem volt alaptalan. Egy BMX nagyságú kerékpár mellé a szomszédok újabb, ám sokkal termetesebb biciklit szereztek be, amik "annak rendje-módja szerint" egymásra döntve, ezzel tekintélyes helyet elfoglalva sorakoztak a folyosón. Mivel két bicikli mellett képtelenség kitolni babkocsinkat, így kértük, az egyik kerékpárt akasszák fel a plafonba erõsített kampóra. Bár még ezek után is többször lent maradt az említett bicikli, de állandó könyörgésünknek végül meglett az eredménye. Így "csupán" egy nagyobb bicikli, egy evezõpad, egy roller és egy kismotor mellett kellett araszolnunk, de még így is örültünk, hogy végül is kiférünk. Örömünk azonban ezúttal is korai volt. A szomszédék újabb kerékpárral gazdagították gyûjteményüket. A termetes járgány a felakasztott kisbicikli helyére került, a másik nagy kerékpár mellé támasztva. Ennek újabb nézeteltérés lett a következménye, ám most, egy majdnem bekövetkezett baleset nyomán már végsõ elkeseredésemben Öntõl, ill. a Szülõtársaktól szeretnék tanácsot kérni. A napokban ugyanis csak a Jóisten kegyelme mentett meg bennünket attól, hogy az egyik megbillent kerékpár a babakocsiba ne zuhanjon, egyenesen a 10 hetes kisbabánkra! Mivel szomszédunk hanyagsága és nemtörõdömsége kis híján gyermekünk életébe került, így a probléma azonnali megoldást kíván!
Kétségbeesve kérdezem: tud valaki segíteni vagy tanácsot adni? Mit tegyek?
Bármilyen ötletnek (esetleg tûzoltósági kapcsolatnak, segítségnek) nagyon örülnék! Köszönettel: Évi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-19 01:51:14)
Kedves ovono, az olaszorszagi anyuka kerdesere adott valaszaval kapcsolatban lenne tovabbi kerdesem. A konyvek cimeit felirtam, koszonom. (Buszke vagyok hogy nehany mar megvan, vagy ugy hogy az enyem volt, vagy megvettem tavaly).
Az en kislanyom meg csak 18 honapos, es mi sajnos nem lakunk Magyarorszagtol egy "kopesre". Sajnos meg evente sem biztos hogy "bevasarlo turara" tudunk menni.
En meg nem talaltam olyan internetes forrast ahol bongeszni, esetleg letolteni vagy rendelni lehetne konyveket, gyerekzenet, esetleg esti mese/rajzfilmeket. Mi felnottunk beszelo jatekok es szamitogep szeru cuccok nelkul, es semmi bajunk nem lett belole. De ha a gyerek csak angolul beszelo kutyukkel van korulveve es csak en es egy-ket baratom beszel hozza magyarul, mi leszunk a "furcsak" neki. Ugyhogy fontosnak erzem hogy segedeszkozoket vonultassak fol magam moge ahogy a gyerek no.
Tud ebben segiteni? Elore is koszonom.
ECM
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-17 22:14:13)
Még 1 kérdésem lenne a gyermek most megy 2 .ik osztályba mivel nagyon messze lakik innen pénteken 4 töl lehet elhozni mire hazaérünk este 6-7 ora nincs kedve tanulni szombat van még dehát nem azért hozzuk hogy tanuljon vasárnap meg már majdnem délben kell indulni vissza a lakhelyére hogy 4 re odaérjünk mikor tanuljon 2 nyelvü informatika szakra iratta az annyja be ott gondolom sokat kell tanulni és azt nem nagyon szeret már az elsö is kész szenvedés volt pedig akkor csak 15km re laktak és több idöt volt itt mint ezután lessz tudniilik 3,5 éves korátol ott lakott 85km re(ott járt oiviba is) aztán tavaly az elsöt 7 évesen itt kezdte amit véletlenül tudtunk meg mert mentünk vna érte és mondta az ottani élett.hogy ide költözött haza a szüleihez ezt ö el is felejtette augusztus végén mondani nekünk hogy ide iratta be a gyermeket elsöbe pedig akkor már tudnia kelett hisz beiratás nem utolso pillanatban van aztán most megint visszament messzire a másodikat ott kezdi a gyermek tiszta roncsot csinál a kisgyerekböl hogy ide oda vándorol:Söt durválom azt is hogy tavaly megmondta kerek perec ne merjünk elmenni az évnyitóra mert ott lessz az apja a gyereknek!!!Az igazi apánaK ILYET MONDANI /de még akkor sem mondta hogy hát nem oda fog járni hanem ide vidékre/Azonkivül egy farsangon egy mikulásbulin nem vehettünk részt mert ö nem akarta pedig igencsak nem kell minket szégyelni hiszen mégcsak nem is vagyunk ugymond szegények hogy lejárassa magát velünk de ö annál inkább az mert nem hogy saját pénzböl de még a gyerektartásbol sem képes venni a gyereknek ruhákat és erre bizonyiték is van Sajnos nemtudom mire de nem a gyerekre költi ha azt akarjuk hogy normálisan tisztán legyen öltözve nekünk kell még pluszban bevásárolni /nem mintha földhöz vágna de zavaro hogy mindig koszosan adja oda pedig tudja hányra megyünk meghát a pénzt a gyerekre költse ne másra/amit a biroságon mindig letagad örökké azt mondja mi semmit nem veszünk neki de erre is hála van bizonyiték bár az más kérdés kit érdekel kit meg nem a birot mindenesetre sajna nem pedig elég lett vna ha kimegy a gyámhatoság terepszemlére hol lakott mig elsös volt a gyerek 1 évet aztán lehetne miröl tárgyalni de ök nem szivesen szerettek v na kimenni megmondták mert ök is tudják de hát......mégis az annyja az akinél van legyen ott vele inkább mint az apával.Ök bár ezenkivül sokat segitettek legalább a láthatás beszabályozásában de annyira nem akartak belemenni.Elnézést hogy kitálaltam de nagyon idegesitö a dolog köszönöm türelmüket Tisztelettel:Anett
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-17 21:49:10)
Én azért irok mert van egy élettársam akinek van egy 8 éves fia az anya 85 kmre lakik a fövárosban már 3éve és van egy élettársa neki is a gyermeket ö neveli egy alkalommal amikor mentünk a gyermekértkb 1,5 éve a gyerek az apja nyakába ugrott köszönve neki "szia apu"mire a kapuban állo anyuka ö nem apu apu ott van bent ekkor élettársam megkérdezte mi van?Erre a válasz igen apu nem te vagy apu az aki neveli ezt elmondta 3 x a gyerek elött mire a kicsi és apja nézték 1mást a gyerek ugy hivja az annyja élett.hogy apu jo az apját is apunak. szerintem ez nem normális dolog az anyja pedig ugy mondja a gyereknek hogy ha a páromrol van szó hogy a keresztnevét használjaPL "olvasol mesét este a gábornak"nem aput mond mert erre tanitja hogy ö nem apu hanem gábor.Én nem szeretném és sosem fordult meg a fejemben hogy anyu legyek én maradjak anett ahogy eddig is a gyereknek mit tanácsol magyarázzuk mi is a gyereknek hogy az nem apu vagy hagyjuk rá ha már betanitotta neki aztaz anyja?
Válasz >>>
Következõ 10 egyéb
|
|
