 |
Egyéb nevelési kérdések
Kérdezni szeretnék
Kedves Ovono!
Elnezest kerek e levelemert, mert egy szokatlan kerdesben szeretnem a tanacsat kerni.Ha ugy gondolja,hogy ez nem tartozik az on temakorehez, akkor nem kell valaszolnia, de egy jo tanacsra nagyon nagy szuksegem lenne.
Ferjemmel 6 eve vagyunk hazasok es van egy ket eves gyermekunk. Nagyon szeretjuk egymast es boldogok vagyunk egyutt. Azonban engem nagyon aggaszt az, ha a ferjem megiszik 1 liter bort 2vagy 3 nap alatt. Felek, hogy az alkohol tonkre fogja tenni a boldogsagunkat. Az teny, hogy az o szulei szeretik az italt, sot az egesz rokonsaga anyai agon, de reszegen meg soha sem lattam oket. Ahanyszor hazamegyunk a szuleihez, mindeg adnak 2l palinkat es 2l bort. A palinka el volt teve, es egy honap mulva a kezembe kerult, aminek mar csak egy fel liter volt az aljan. hogy mikor itta meg azt nem tudom. Amikor megkerdeztem tole, azt valaszolta, hogy csak 1-1 kortyot ivott. Most az unnepekre megint kaptunk bort, es amikor eszreveszem, hogy egy poharral is ivott teljesen kifordulok magambol. Mar 2 szer elofordult,hogy azt mondtam neki, hogy dontson, vagy mi vagy az ital. o persze azt felelte, hogy mi vagyunk a szamara a legfontosabbak, es o csak annyit iszik amennyi neki jol esik. Az teny, hogy apszolut mas panaszom nincs ra. Nem szeretnem azt, hogy az alkohol tonkre tegye az eletunket, mert nagyon szeretem. Lehet, hogy en viszem tulzasba es ez amennyit o iszik nem okoz problemat? Az a baj, hogy nagyon sovany es en felek, hogy baj van a majaval. Kerem valszoljon a levelemre. elore is koszonom.
U.I a volt szomszedomban volt egy reszeges apa es az anya es a gyerekek mindeg rettegesben eltek. A gyerekek a baratnoim voltak. Sokszor en is veluk egyutt feltem. Lehet, hogy e gyermekkori felelem miatt, van bennem az a felelem mi van ha a ferjem is reszeges lesz?
Boldog Karacsonyt es Boldog Uj Evet kivanok.
Udvozlettel N. Csilla
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiammal kapcsolatban nagyon ötletes és jól használható tanácsot kaptam Öntõl, amit ezúton szeretnék megköszönni. Most a 6 éves kislányommal Blankával kapcsolatban van kérdésem. Olyan helyzet alakult ki az oviban, amivel kapcsolatban teljesen tanácstalan vagyok, és sajnos 3 hónapnak el kellett telnie, hogy észre vegyem. Blanka legjobb barátnõje Réka volt, egészen a közelmúltig. Még kiscsoportos korukban lettek barátok, és Réka részérõl ez a ragaszkodás odáig "fajult", hogy ha a kislányom mással akart játszani, sírva kapaszkodott a kezébe, hogy " légyszi ne haragudj, az én barátnõm legyél stb. " Hiába magyarázta neki a lányom, hogy nem haragszom rád, csak mással is szeretnék játszani, a vége az lett, hogy mégis csak Rékával játszott. Szeptemberben úgy gondoltam, megpróbálom elhívni az oviból másik pajtását hozzánk játszani, hogy mással is barátkozhasson. Ez heti rendszerességgel történt, eleinte úgy, hogy Rékát is elhoztam, de így nagyon sokat veszekedtek, így legközelebb csak a másik kislányt hoztam.Ettõl kezdve boldogan láttam at oviban, hogy többen játszanak együtt, Blanka, Réka, és a többi kislány. Körülbelül októberben kezdte mondogatni a lányom, hogy Réka elveszi a barátnõimet, de csak most jöttem rá, hogy ez mit jelent. Szülinapi zsúron voltunk, ahol az ovis kislányok voltak a meghívottak. Egyszer csak sikítva futottak ki a gyerekek, hogy Blanka kerget minket, Réka volt a szószóló. Utánuk jött a kislányom, és mondta, hogy nem is. Bementem a szobába velük, hogy lássam mi történik. Most egy másik kislány kezdte õket "ijesztgetni " mire újra sikítva kifutottak. Majd visszajöttek, és mondogatták, hogy ez mennyivel jobb volt, mint amikor Blanka "bántotta" õket. Kb fél óra múlva, a kislányom kezében szétesett Réka egyik játéka, mire Réka: "Elrontottad a játékomat!" Ezt hajtogatta, erre Blanka nagyon elkezdett sírni, mert megijedt, hogy tényleg elrontotta. Bejött Réka anyukája, és elmondta, hogy ez a játék minden alkalommal szétesik, ahányszor elõveszik. Réka erre :"ja, elfelejtettem." Következõ: Blanka becézgette az egyik kislányt, hogy Kittibú, Réka ezt a szoba másik végébõl meghallotta, és rögtön ott termett, hogy "ne csúfold a Kittit, látod milyen szomorú lett!" Blanka megkérdezte "nem szereted, ha ezt mondom?" A kislány azt mondta, hogy nem bánja, ez neki nem csúfolás, de addigra Réka ezt annyiszor ismételgette, hogy az összes gyerek rosszalóan rászólt Blankára. Elnézést, hogy ilyen hosszúra nyúlt, de ez csak három kiragadott történet a 4 órás zsúrból, ahol fél óránként történtek meg a hasonló dolgok. Sajnos a vége az, hogy ez a hangulatkeltés rendszeres az oviban is, és Blanka bármit csinál, Réka figyeli, és ok nélkül bírálja. Mostanra az én talpraesett, könnyen barátkozó kislányom lett az oviban a "szocializálatlan", aki "nem tud a többi gyerekkel játszani." Nem hibáztatom az óvónéniket, mert nagyon nehéz egy vegyes csoportban 28 gyerek között észrevenni ezt, hiszen arra figyel fel, hogy a Blanka "ijeszteget, csúfol, stb." és addigra ezt már több gyerek állítja, mert Réka annyiszor elmondja, hogy az a gyerek aki nem látta, már az is biztos benne, hogy így történt. Az óvónéni annyit vett észre, idézem: "csodálkozom Blankán mostanában rögtön mindenért sír, úgy viselkedik, mint egy három éves." Valóban változott, kapaszkodik belém reggel az oviban, a nyolcadik puszi után sem akar elengedni, de most már legalább értem, hogy miért. Természetesen az óvónénik segítségét fogom kérni a helyzet megoldásában.A kérdésem: Mennyi ideig tarthat egy csoportban helyre állítani egy ilyen helyzetet? Meddig tehetem még ki a gyertekemet ilyen bántásoknak, hogy ne sérüljön még jobban? Szívem szerint rögtön egy másik közösségbe vinném, hogy egyetlen alkalommal se kelljen már ezt elszenvednie, de míg egy fél évvel ezelõtt tudtam, hogy barátságos, könnyen teremt kapcsolatokat, és jól beilleszkedik egy új közösségbe, most már nem vagyok ebben biztos.
Elõre köszönöm Válaszát: Móni
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyon szépen köszönöm a segítõ szavakat és a jó tanácsot! További munkájához sok sikert kívánok!
Üdv: Fülöp Kati
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam középsõs (4 éves, márciusi), és egy csoportba jár a nála 7 hónappal idõsebb unokabátyjával. A kisfiam nagyon szereti az unokatestvérét (felnéz rá, örül, hogy egymás mellett van a törölközõjük, ha a fogmosópohara más mellé kerül, visszacseréli…stb.). A fiú viszont – az óvónõk szerint – terrorizálja a kisfiamat. Amikor teheti, bántja, összekarmolta a kezét, megharapta, az arcát két kézzel szétkarmolta, biciklizés közben kergette, míg leesett a biciklirõl és az orráról lejött a bõr, letépte a jelét a falról…stb.stb. Teljesen kétségbe vagyok esve. Azon gondolkodom, hogy másik csoportba viszem a kisfiamat, de tudom, hogy szereti ezt a csoportot, és lehet, hogy ezzel õt büntetném. De azt is tudom, hogy így nincs egy nyugodt percem, félek, mikor mi fog történni. Van idõszak, amikor eljátszanak egymással, meg idõnként elkezdi puszilgatni a kisfiamat, aki örül, hogy szereti, de aztán megint kap (vagy már a puszik elõtt kapott). Õ pedig nem üt vissza, pedig már ezt is mondtam neki elkeseredésemben. Egyébként születése óta mindig kapott, fellökte, kihúzta alóla a széket…stb, a szüleim nem is vállalják el õket egyszerre, ha megkérjük, hogy vigyázzanak rájuk.
Az óvónõk próbálják õket külön szedni, de hát õk sem lehetnek mindig mellettük. Mindig megtalálják egymást.
Tegnap kérdeztem a kisfiamat, hogy szerinte szereti-e az unokatestvére õt. Azt mondta: „Nem tudom.” Aztán megkérdeztem, hogy õ szereti-e az unokatestvérét. Azt válaszolta: „Igen.”
Nem tudom, mi lenne a megoldás. Másik csoport, másik óvoda, vagy maradni és ott megoldást találni – de mit és hogyan? Most már mondják, hogy kezdettõl külön csoportba kellett volna tenni õket, de a mi lett volna ha itt nem segít. Ahhoz szeretnék tanácsot kérni, hogy mi legyen ezután???
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Óvónö!
Kisfiam 6 éves múlt, nagycsoportos ovis. Az oviban különösebb gond nincs vele, a foglalkozásokon szívesen részt vesz, többé-kevésbé figyel is, együttmüködik. Az óvó néni azt javasolta, hogy játékos formában itthon is csinálgassunk egy-két feladatot, színezést..stb. (Borzalmas a ceruzatartása, ezt még én is látom.) Korábban olyan szívesen csinált mindenféle feladatot, az igaz, hogy színezni nem akart, de minden mást megcsinált. Most viszont egyáltalán nem hajlandó semmire. Rengeteg feladatlapja van, újságok, foglalkoztatók. Szívesen meg is nézi öket, el is mondja, hogy mit kell csinálni, hogy kell megoldani,de mikor mondom neki, hogy üljünk le, csináljuk meg igaziból, arra már nem hajlandó. Próbáltam én csinálni neki feladatokat, rajzolva, ragasztva, hogy érdekesebb legyen, nagyon örült neki, de nem akarja megcsinálni, csak megnézni. Pedig sosem kényszerítettem rá, csak akkor foglalkoztunk ilyesmivel, ha kedve volt.
A másik problémám, hogy bárhova szeretnénk vele elmenni minden egyes alkalommal - nem túlzok, sajnos! - cirkusz van! Ez lehet egyszerü séta, lehet bevásárlás, de ugyanez van családi kirándulásnál, játszóháznál, állatkertnél... mindig. Általában hétvégén egyik napra mindig szervezünk valamilyen kiruccanást, elmegyünk megnézni egy várat, vagy az állatkertbe, vagy csak az erdöbe levelet gyüjteni. Soha nem akar jönni, aztán megy a sírás, egyezkedés...stb. Ugyanakkor mikor már ott vagyunk, akkor élvezi ezeket a programokat. Szerintem nem is arról van szó, hogy túlzásba vinnénk, és szeretne egy kicsit itthon lenni, mert ha itthon maradunk, akkor meg arra nem hajlandó, hogy kimenjünk félórára sétálni, hogy kimozduljunk egy kicsit a lakásból. Nem értem, hogy miért nem akar jönni velünk sehova. Régebben csak Apával nem volt hajlandó menni, de most már akkor sem jön, ha én is megyek. Egyszerüen közli, hogy Ö nem jön, és kész. Aztán a müsor vége mindig az, hogy persze, elmegyünk. Iszonyatosan dacos, de ez szerintem, neki a legrosszabb. Miért csinálhatja ezt? Azt megértem, hogy hétközben nincs kedve sehova menni ovi után, mert elfárad és itthon is szeretne kicsit játszani. De hétvégén - föleg most, hogy ilyen szép idö van hetek óta - szerintem, egy kicsit igenis ki kell mozdulni, és mindig szem elött atrtjuk azt, hogy olyan helyre menjünk,ami nekik is érdekes. Kicsit furcsa, hogy egy gyerek zokogva megy el otthonról, hogy "Nem akarok állatkertbe menni!!" (Pedig oda aztán nagyon ritkán járunk.)
Nagyon köszönöm elöre is a tanácsát. Üdvözlettel: Bea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 28 hónapos és 2 hónapja jár bölcsibe. Eddig 3-szor volt itthon 1 hétig nátha miatt. Sajnos még nem sikerült teljesen rászoktatni az önálló evésre. Amit szeret, megeszi egyedül kanállal, a szilárd ételeket pedig kézzel. A legtöbb gond ebédnél van, mert sem a levest, sem a fõzeléket nem hajlandó egyedül enni. A bölcsibe a gondozónõk eddig megetették, azonban mostanában már csak elé teszik az ebédet, amibõl persze nem eszik semmit. A reggelit és az uzsonnát általában megeszi. Biztosan én vagyok a hibás, mert elkapattam. Már kb. 1 kilót fogyott mióta bölcsis, mert nem eszik eleget. Ön egyetért azzal, hogy nem etetik a bölcsiben? Én is próbáltam napokig, hogy csak elé tettem a fõzeléket, vagy a levest, de hozzá sem nyúlt, pedig mást sem kapott enni, így feladtam a dolgot.Mit gondol a bölcsis módszer eredményes lesz? Ön mit javasol? És ha sokat fogyik majd emiatt, mit tegyek? Elõre is köszönöm szépen a válaszát és azt, hogy mi szülõk mindig fordulhatunk Önhöz segítségért!
Üdvözlettel:Nóra
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Öt gyermekem van ebbõl ketten járnak oviba, mindketten egy csoportba. Az elsõ gyerek januárban lesz hét éves, komoly gondok vannak a beszédével,logopédus nincs az oviban.Mit tanácsol, hogyan fejleszthetném a beszédét? Aggódom az iskolakezdés miatt hiszen szeptemberben iskolaköteles lesz. Köszönettel: László Árpádné
Válasz >>>
Kérdés: (2006-10-09 18:23:32)
Kedves Óvónő!
Kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől,aki 2 éves múlt augusztusban.
Nagyon értelmes kislány,sok mondókát,éneket tud,szereti a gyerekeket is. Viszont mostanában számomra érthetettlen dolgokat csinál.Ha kint játszunk az udvaron és a többi anyuka is ott van a gyermekeivel,akkor mindig mondja,hogy anya ne te lökd a hintát,ne te gyere homokozni stb és megnevezi azt a felnőttet aki menjen vele lökje a hintát stb. Ma -amin nagyon elkeseredtem-az délutáni játszóterezés közben megérkezett az apukája is...mentek homokozni és azt mondta az apukájának,hogy nem szeretem anyát.Amikor a párom ezt mesélte azt hittem,hogy elsírom magam...miért csinálja ezt? Viszont ha itthon vagyunk,csak én vehetem ki a fürdőkádbból,a kakaót is csak tőlem fogadja el,csak én mondhatom az esti mesét.....Kérem,hogy mielőbb válaszoljon,mert ma egy kicsit elkeseredtem. Köszönöm! Viki
Válasz >>>
Kérdés: (2006-10-05 06:53:07)
Kedves Óvónő,
Kisfiam novemberben lesz 3éves. Szeptember eleje óta jár bölcsibe. 2éves korában történt Vele valami a játszótéren, ami után félt a gyerekektől. - valószínűleg meglökhette egy másik gyerek. Az azóta eltelt egy év alatt mára elértük, hogy félni ugyan nem fél, de nem szívesen játszik együtt velük. A bölcsödében is ez a probléma, szinte egész nap a kisszéken, vagy a gondozónő ölében ül, vagy követi őt. A másik probléma, hogy az idő múlásával nem, hogy kevésbé, de egyre hangosabban és hosszabban sír. Csak délig van bölcsiben, ebéd után elhozom, de ezt az időt majdnem végig sírással tölti. A gondozónők egyelőre türelmesek, megértőek vele. Február végén megszületik a kistestvére, kérdésem, mit tegyünk? Én is eléggé rosszul viselem a reggeleket, próbálkozzunk tovább, vagy várjunk jövőre az óviig és keressünk továbbra is közösen gyermektársaságot? Segítségét előre is nagyon köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2006-09-25 21:01:44)
Kedves Óvónő!
A kisfiam 4 éves, most kezdete a középső csoportot. Tavaly nehéz volt a beszoktatas, még nem nagyon játszott együtt a gyerekekkel, de azt mondták, hogy ez majd megoldódik. Idén boldogan szaladt be az oviba, hogy játszhat a többi gyerekkel, de sajnos úgy tűnik, hogy ebben nem túl ügyes. Pedig teljesen normálisan viselkedik, de nem talált barátot. Már mindenkinek megvan a játszópárja, így monjda, és hogy ő magányosan játszik. Hogyan lehet őt abban segíteni, hogy elfogadtassa magát? Ebben a kérdésben az óvó néniknek kellene lépni valamit? Lehet, hogy ez fixálódik benn és így marad, egyedül lesz az iskolában és később az életben?
Köszönettel várom válaszát
Mónika
Válasz >>>
Következõ 10 egyéb
|
|
