Levélírónk aggódva tapasztalja, hogy 4 éves kislánya, aki már egy éve oviba jár, még mindig visszahúzódó, szorongó a csoporttársak jelenlétében.
Tisztelt Óvónõ!
4 éves kislányom közösségben tapasztalt szorongásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A kislány egy éve jár óvodába. Kiegyensúlyozott és szeretõ családban neveljük, ahol gyakran vagyunk együtt családi ünnepeken, unokatesókkal is. Mivel van egy két éves testvére, még itthon vagyok gyesen, itthon sokat szerepjátékozunk, sokat mesélünk (több hosszabb mesét is végig hallgat már) hintázunk, énekelünk. Én úgy érzem, mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog gyermekkora legyen. A napirendje is kiegyensúlyozott, evési, szobatisztasági gondjaink sosem voltak. Ugyanakkor az óvodában, illetve számára új gyermekközösségben nem találja önmagát. Itthon sokat beszél, cicsereg, önmagában is játszik, idegen gyermekkörnyezetben viszont alig mer megszólalni, anyás, nem mer játékot kezdeményezni a többiekel és emiatt letõrt is néha. Van benne ilyenkor valami gátlásosság, amit nem tudom , hogy lehetne feloldani. Én hogyan segíthetném a boldogulását? Vagy csak menjen minden a maga útján? Egy hónapja volt egy mandulamûtéte, és kiderült, hogy már alig hallott a fülére. Lehet, hogy ez az oka a gátlásosságának?
Válasz:
Kedves Anyuka!
Bizony, elképzelhetõ, hogy a csökkent hallás is közrejátszott a gátlásos, szorongó magatartás kialakulásában, hiszen egy közösségben az aktív kommunikáció feltétele a beszélgetés, ill. a verbális jelzésekre való adekvált reagálás. Ám korántsem biztos, hogy ez volt a legfõbb oka a problémának, elképzelhetõ, hogy kislánya egész egyszerûen kicsit zárkózottabb az átlagnál. Ez a helyzet egészen biztosan javulni fog, hiszen minél több közös élményt él át a csoporttársaival, minél több közös játékban, tevékenységben vesz részt, annál több alkalom adódik az egyre kiterjedtebb, egyre elmélyülõbb társas kapcsolatok kialakulására.
Ezt a folyamatot azonban kívülrõl is meg lehet támogatni akár az óvónõk, akár a szülõk segítségével. A pedagógusok olyan közösségi játékokat kezdeményezhetnek, melyek során egyre jobban megismerik, megszeretik egymást a gyerekek. Kérje az óvónõk segítségét, hogy ezen játékok alkalmával kislánya is minél többször szerephez jusson.
Ön is segítheti a baráti kapcsolatok megalapozását: hívják meg magukhoz minél többször a kislánya számára legkedvesebb csoporttársakat, aminek során az otthoni környezetben gyermeke is bátrabb, kezdeményezõbb lesz a többiekkel szemben.
