 |
gyermeki félelmek
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-06-22 13:24:51)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves múlt. Szeptemberben már a nagycsoportot kezdi az oviban. Otthon semmi problémánk nincs vele. Aranyos, értelmes kisfiú. Imád játszani, szereti a meséket, a számítógépet is sokkal jobban kezeli, mint sok kis társa, az oviban mégis gondok vannak vele. Nem barátkozik senkivel, félénk, nem akar semmit csinálni - mint pl.: gyurmázás, festés, rajzolás - Elég nehezen szokott be az oviba, hiába jár már két éve közösségbe, még most sem tudom otthagyni, ebéd után mindig haza kell hoznom. Nagyon szeretném, ha végre az oviban is felszabadultan tudna viselkedni és végre jól érezné magát, de nem tudom, hogy hogyan segíthetnék neki ebben?
Szeretnék még tanácsot kérni, hogy egy ekkora gyermeknek milyen tipusú feladatokat lehet adni a nyári szünet idejét - ami az ő szintjének megfelelő - mert az ovival ellentétben itthon nagyon szereti megoldani azokat.
Köszönettel: Sz. Ildikó
Válasz >>>
Kérdés: (2005-06-15 09:09:07)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 4 éves múlt, okos, értelmes kisgyerek. 3 hónapos volt, mikor szopni kezdte az ujját. Próbáltam neki cumit adni (még ujjszopás előtt), de nem kellett neki, utána pedig hiába is adtam volna.
Azt gondoltam sokáig, hogy ez a kérdés is megoldódik magától, mint annyi minden, de úgy veszem észre, hogy egyre jobban szopja az ujját. Azért is zavar nagyon, mert egyszerre két ujját szopja, ráadásul a jobb kezén. Amikor fognia kell, azt a két uját nem használja egyáltalán. Félek attól, hogy ez később - pl. írásnál - gondot okozhat. Attól is félek, hogy csúfolni fogják miatta, vagy nem akarnak vele játszani, mert nyálas a keze. Most az oviban nagyon jó csoportunk van, ott biztos, hogy nem bántják, de nem tudni, hogy később az iskolában milyen osztályba kerül. Nagyon aranyosak az óvónénik is, szeret oviba is járni, ezzel tehát nincsen gond.
Próbáltuk bekenni a körmeit keserű lakkal, de semmit nem ért. Mikor be volt ragasztva az ujja, mert megsérült, nem vette a szájába, de helyette más pótcselekvést keresett, rágni kezdte a ruhája ujját, illetve a párnája csücskét.
Azt is megfigyeltem mostanában, mikor beszélgetünk, és nem tudja szopni az ujját, akkor a száját simogatja körben.
Nem tudom, mit csináljak. Teljesen tanácstalan vagyok emiatt. Olvastam, hogy az ujjszopásos gyerekek szoronganak. Ha ez valóban így van, nem igazán tudom, mi lehet az oka a szorongásának. Körömvágásnál azt is észrevettem, hogy több körme le van rágva, nem csak azokon az ujjain, amelyeket szopni szokott.
Ha rászólunk, akkor sem hagyja abba, sőt még rosszabb. Vagy valamilyen viccelődő válasszal elüti a dolgot. Nem igazán hiszek abban, hogy attól, hogy rászólok, abbahagyja, vagy odafigyel rá. Úgy érzem, túl erős neki ez a "kötődése". Nem tudom, mitévő legyek. Válaszát előre is köszönöm. Tünde
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-12 13:23:43)
Kedves Óvónő!
Két kérdésem lenne.Az első:A 2 éves kislányom mániákusan retteg a sötéttől, pegig soha nem volt vele ilyesztgetve vagy egyedül hagyva. Akkor is fél, ha a vele vagyunk.
A második pedig,normállis-e hogy minden egyes éjszaka (órát lehetne igazítani hozzá) pontban 2 órakkor a takarójával és a párnájával átköltözik.
Válaszát előre is öszönöm: Regina
Válasz >>>
Kérdés: (2005-02-18 13:38:34)
Fiam 6 éves, szeptemberben kezdi az iskolát.Értelmi szintjével nincsenek gondok, inkább túl érett és komoly a korához képest (nevelési tanácsadó is látta). A gyerek sokat szorong (részt is vett emiatt szorongás oldó csoportban, és azóta körmét sem rágja,elõtte 3 évig rágta)., maximalista, bele se akar kezdeni valamibe ha úgy érzi kudarc érheti (pl: szinezés, vágás csak mert nem lesz "tökéletes", és amilyennek elképzelte), ebbõl kifolyólag nehezen lehet “fejleszteni” képességeit mivel bele sem akar kezdeni. Amit szeret azt viszont folyamatosan gyakorolja, használja, pl: összead, kivon, (kétszámjegyüeket is) és magától jött rá, hogyan. Egyszer magyaráztam neki el 4 évesen mikor kérdezte , hogy a 2 meg 1 hogyan lesz három, azóta számol. Képességei emiatt bizonyos területeken nem megfelelõek: finommozgások, nagymozgások, valamint nagyon figyelmetlen. Sokat játszunk vele, az ön könyvébõl “Játékos Suliváró” is elkezdtük azokat a játékokat amik a figyelmet fejlesztik, de nekünk szülöknek az az érzésünk, hogy nem annyira a figyelmével van gond mint az akaratával. Mert ha figyelmes akar lenni akor az, pl. olyan útvonalakat, helyszineket képes megjegyezni és felidézni amiket egyszer látott, de sajnos képességeit csak akkor hajlandó használni ha úgy érzi muszály (pl: tényleg el hitetjük vele, hogy eltévedtünk és kérjük segitsen visszatalálni, mert ha egy kicsit is játékosan kérjük, vagy érzi ismerjük az utat akkor nem segítene és azt mondaná, hogy õ semmire nem emlékszik).
Másik fontos probléma, hogy folyamatosan a konfliktus helyzeteket keresi, otthon is és az ovodában is (de csak a felnõtekkel, a gyerekekkel nem), és egyre messzebb próbál elmenni, emiatt naponta most már többször hiszti és sírás a vége. Eddig a fiammal úgy bántam mint egy 6-8 évessel de egyre inkább az az érzésem egy kamasz áll szemben és emiatt nem sikerül vele megfelelõ kapcsolatot teremteni, hiszen kisgyerekként kezelem.
Fiam volt márt feljesztõ pedagógusnál, nevelési tanácsadónál, mindenki egyetért, hogy értelmi szintje jóval meghaladja a korát de érzelmileg még egy gyerek, az ovónõk sem tudják már “kezelni”, mert manipulálja õket (az ovónõk használták ezt a kifejezést), az ovodában a fiam minden szituációban higgadt marad és ravaszul mosolyog, jelezve hogy tudja, hogy a szembe lévõ felnött már teljesen tanácstalan. Otthon ellenkezõleg, nem higgadt, inkább hisztizik, kiabál, ami eredménytelen, mivel nem engedek a módszereinek, igy a napjaink folyamatos hisztik.
Tudna-e ajánlani valmilyen könyvet, ahol konkrét, praktikus tanácsok vannak, hogyan kezeljem ezeket a hisztiket és hogyan lehessen motiválni a fiam. Az általános mindenhól ismertetett tanácsok mind kudarcba fulladtak (következetesség, fegyelem, jutalmazás, …). Több könyvet is olvastam, mind ugyanazt tartalmazta. Valami “mást” keresek, ogy minél hamarabb segíthessek fiamon, mert az idõ múlik, az iskola egyre közelebb van és az ovónõk semmi jóval nem bíztattnak. Azért önhöz fordulok, mert a könyve is annyira más a megszokott “feladat” füzetektõl. Segitségét, tanácsait elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-01-27 23:19:33)
Kedves Óvónõ!
Egy ismerõsöm kislánya 2. osztályos, és még mindig szopja az ujját. Az nélkül nem tud elaludni, és ha ideges, mérges, duzzog vagy bántja valami, akkor is bekapja a hüvelykujját.
Ez ebben a korban szerintem már nem normális dolog. Vagy mégis?
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-01-20 14:18:59)
Tisztelt Ovónõ!
A kislányom 5 éves lesz tavasszal, középsõ csoportos az óvodában. Tavaly -igaz, hogy nehezen ment a beszoktatás - ennek ellenére nagyon jól érezte magát az oviban, sokszor még hazajönni sem akart. Az idén kb. két hét elteltével a lányom nem akart oviba menni, és azóta sem akar. Reggelente úgy kell "kitépni" a kezembõl, sír, integetni kell neki az ablakban, és még egy kedvenc állatot is elkezdett magával hordani, amihez azelõtt egyáltalán nem ragaszkodott (még be is pisilt, ami kb. 2 éves kora óta nem fordult vele elõ) .Kérdésünkre, hogy mi a baj az oviban azt válaszolta, hogy unalmas és ott senki nem szereti õt. Az ovónõ szerint itthon történtek változások a családban, ami nem igaz. Az én véleményem az, hogy nem foglalkoznak az ovónõk a középsõs gyerekekkel, csak a kiscsoportosokkal (vegyes csoportba jár). Tudna-e valami tanácsot adni, hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet, és mivel tudjuk rávenni a gyereket arra, hogy oviba kell járnia?
Gabi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-11-26 08:12:39)
Kedves Òvónö!
Aggodó szülöként élem át hogy 5 éves kislányom az ovodában és is otthon játék közben játszik a nemi szervével. leizzadva a külvilágot semmibe véve szinte a kifáradásig ringatja magát.Forduljak orvoshoz? Mennyire káros a személyiségfejlödésre ebben a korban a nemi ösztön tulzott elötérbe kerülése? Milyen nevelési lehetöségeim vannak?(hozzá kell tennem ezt a tünetet már csecsemö korban is észrevettem , de ilyen tulzott mértékben csak most az ovodáskorban jött elö/ Nagyon várom szakszerü informácioját ebben a témában. Segitségét elöre is köszönöm.
Egy aggodó anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2004-11-04 07:07:50)
Lányom nyáron múlt 5 éves, kb. 1 hónapja 1-2 óra felé bepisil. Egyébként 9-1/2 10 felé fekszik le. Tavaly nyáron volt ilyen kb.2 hétig tartott, de utána elmúlt. Egyébként mélyen alszik. Az 5 év alatt nagyon kevésszer aludta végig az éjszakát és olyannyira mélyen alszik, hogy sírt vagy nyöszörgött akkor én kivittem pisilni, de nem is volt fent, szerintem aludt. Férjem nagyon mélyen alvó és gyermekkorában holdkorós volt, minden éjjel mászkált álmában. Lányomnak cukorbetegsége nincs, mert mértem neki a cukrát többször is. Segítsen, hogy hova tudnék fordulni, mert nagyon el vagyok keseredve.Tisztelettel:B.Sz
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-20 07:29:02)
Kislányom 4 éves lesz novemberben, második éve jár oviba. Tavaly egyáltalán nem volt hajlandó részt venni az ovis ünnepi mûsorokban (karácsony, anyák napja, évzáró), sema próbákra nem állt be soha, se az igazi, szülõk elõtti elõadásba. Nem erõltettük, se én se az óvónõk, bár saját önzõ magamnak nyilván jól esett volna õt is ott látni a többiekkel énekelni, szavalni. Anyák napja után sokat beszélgettünk errõl, akkor azt mondta, jövõre majd õ is beáll a gyerekek közé. Most azonban megint kezdi mondogatni, hogy nem akar részt venni ilyesmiben, például nem akar lefényképezkeni a csoporttal. (hamarosan fényképész megy az óvodába)
Mit tegyek,továbbra se erõltessem az ilyesmit, vagy azért próbáljam mostmár rávenni, hogy részt vegyen a közös óvodai dolgokban? (Bár a fényképeszkedést úgy tûnik megússzuk egy betegséggel, már elõreizgulok a télapó meg a karácsonyi ünnepség miatt.)
Amúgy elég nehezen szokott be az oviba, de azért ebben az évben már egészen kibékült vele. Az óvónénik szerint általában egyedül, de azért sokszor játszik együtt másokkal is. Köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-05 10:25:59)
Kedves Óvónõ!
Két problémával fordulok Önhöz: az egyik most jelentkezett 4,5 éves kislányomnál. Fokozottan odafigyelt eddig is a személyes higiéniájára, de a napokban õrületes dolgokat talál ki, hogy mosószeres a tányér és nem eszik belõle, hogy mosdóhasználat után nem mosott kezet és megnyalta, stb. és az óvónõk mesélik, hogy ezek után visszavonul és nem játszik, pityereg, fél, hogy megbetegszik. Tegnap este kifaggattam, és elmesélte, hogy fél a betegségtõl és a haláltól, hogy eltemetik a földbe. Igyekeztem megnyugtatni, vigasztalni, elmondani, hogy ezektõl az apró dolgoktól nem lesz sem beteg, meghalni sem fog. Korainak érzem a halálfélelemmel kapcsolatos kérdéseit. Hozzáteszem a családban sem betegség, haláleset nem történt. Sõt augusztusra várjuk a kistesó érkezését. Köthetõ ez a félelem a testvérféltékenységhez ?? Másik problémánk az önkielégítés. Gyakran észreveszem, hogy összetekeri a lábait, szorítja és kérdésemre, hogy mit csinál azt válaszolja, hogy ez neki jó érzés. Már beszéltem errõl egy gyermekorvossal, aki jól ismerte a lányomat, és mivel egyébként közlékeny, okos, értelmes gyereknek találta, azt válaszolta, hogy a gyerek valószínûleg unalmában teszi. Ön is így látja ? A családunk egyébként rendezett, a férjemmel harmónikus a kapcsolatunk, soha hangos szó nincs közöttünk, a gyerek egyébként felszabadúlt, mindent megkap, nem csak anyagiakban, de odafigyelésben, családi progragramokban ( kirándulás, tropikárium ) amit csak kitalál. Várom válaszát. Husztiné Andi
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeki félelmek
|
|
