 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam négyéves múlt decemberben, most kisközépsõs az óvodában. Szeret oda járni, vannak barátai. Egy hónappal ezelõtt, amikor két hét betegség után ismét oviba ment, azt tapasztaltuk, hogy rángatja a vállait. Elõször azt hittük, nem jól áll rajta a ruha, igazgatja. De nem. Azóta is csinálja, hol gyakrabban, hol ritkábban. Voltunk vele a háziorvosnál, aki azt mondta, rossz szokás, ne hívjuk fel rá a figyelmét (nem szólunk rá), ne vegyük észre. Látta egy gyermek-neurológus is, aki szerint ez egy tic. Ha elõjön, akkor próbáljuk elterelni róla a figyelmét, próbáljunk más tevékenységre, más témára váltani. Ha néhány hét alatt nem múlik, vagy erõsödik, akkor keressünk fel egy gyermek-pszichológust is. Próbáljuk követni a tanácsát, de ez nem mindig lehetséges. Ezzel nagyjából egyidõben beköszöntött nála is a csúnya beszéd és a verekedés. Az oviban nincs rá panasz, de itthon néha nagyon csúnyán viselkedik. Egyébként már kicsi korától kezdve nagyon érzékeny lelkû. Én arra gondolok, hogy nem tudja feldolgozni, hogy az ovis társai csúnyán beszélnek vele, esetleg bántják is. Itthon pedig ezeket a dolgokat tiltjuk neki. Nem tudja magában ezt helyre tenni és ebbõl adódik a feszültség, ami miatt húzogatja a vállait, karjait. Ön szerint mivel segíthetünk neki abban, hogy a feszültségét feloldjuk és elmúljon ez a tic? Vagy már feltétlenül pszichológushoz kell fordulnunk?
Köszönettel: Egy Középsõs Anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam márc.-ban volt 2 éves.Egy hete elvettem a cumit amit már csak alváshoz használt.A déli alvás gyakran nem sikerül.Az esti elalvás is napról napra nehezebb.És azt tapasztalom,hogy alváshiány miatt is (ha el alszik,az alvásideje min.1 órával rövidebb)egyre nyügösebb és agresszivabb családtagokkal és idegenekkel egyaránt!
Talán korai volt az elvétel.Ha visszakapná mennyit ártanék vele?Akadály lenne a késöbbi leszoktatás szempontjábol?
KÖSZÖNÖM elõre a segítségét:Szilvia
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kérem segítsen megoldani a problémánkat a párommal. Van 2 iker kislányunk 2 évesek és 4 hónaposak. Nagyon értelmes, okos gyerekek, akik a bölcsõdés nénik szerint hónapokkal túlszárnyalják a korabeli társaikat értelmi képességekben. Édesek, tündériek, mindenki szereti õket, és õk is egymást. Hiszti nem nagyon van nálunk, mert az Ön által emlegetett jó tanácsot, hogy hagyjuk figyelmen kívül ezeket a megnyilvánulásokat, már az elejétõl fogva alkalmazzuk, így 1-2 komolyabb mûsoron kívül elég hamar rájöttek, hogy nem nagyon mûködik a dolog. A problémám az, hogy a nap 20 %-ban viszont viszont a fellépnek a következõ problémák:
A kisebb babám nagyon akaratos, velünk biztosan hisztis lenne, ha hagynánk. A nõvérével viszont mindent eljátszik. Állandó téma, hogy játékokon veszekednek, illetve veszekedik a kicsi. Napjában többször elõfordul, hogy kérdezgeti, hogy "ugye ez az enyém?"
Pedig az elejétõl külön kiságyuk volt, külön játékokkal. Elmesélek egy példát, az lesz a legegyszerûbb: Most a 25 darabos kirakónál járunk, amit a kicsike kb 10 perc alatt kirak ha új, és kb 3 perc ha már látta, még vezetõ rajz sem kell alá. Amíg kirakja, addig a nõvére szépen kivárja, majd õ is zsretene vele játszani. Megbeszéljük, hogy akkor a nagyobb is játszon vele egy kicsit, persze nem tudja olyan gyorsan kirakni, ami nem is baj, kellene neki egy kis idõ. Erre a kicsi elkezd kiabálni, hogy nem úgy kell, nem oda való, megmutatja, türelmetlen, majd megpróbálja elvenni tõle. Mindenrõl azt szeretné, hogy övé legyen, türelmetlen, követelõzõ. A nagyobb persze megelégeli, és ebbõl az lesz, hogy a bölcsiben tanult módszereket alkalmazzák, csipkedik, verik, harapják, rúgják egymást. A vége az lesz, hogy a kicsi a játékok nagy részében üvölt még ha 10 darab is van belõle, akkor az összes kell neki.
Ma megpróbáltam azt, hogy egy játékot beszéljünk meg, sorsoltunk, hogy ki kezd, majd 5 percet kaptak, megállapodtunk, betartottuk. 15 perc múlva másik játékon balhé, abban is megegyeztünk, majd újabb balhé. Szívesen egyezkednék, de egész nap egyszerûen nem megy, más dolgunk is lenne. Vannak olyan dolgok, amiket viszont szívesen visznek egymásnak, most pl. a kicsi locsolót kereset, kettõt adtam neki, tudta, hogy a másikat a nõvérének viszi. Sokszor megbeszéljük, hyog melyik kié. Mivel ismerik a kezdõbetûiket, ezért azokat beleírjuk a cipõbe, játékba, könyvbe, vagy ami adódik. Sokszor megegyezünk, elbeszélgetünk. Néha annyira felspanolja magát a kicsi, hogy csak az használ, hogy ülünk elõtte és mondogatjuk neki egyfolytában, hogy ez nem vezet semmire, nem értjük így, hogy mit szeretne. Ez elég sokszor bejön.
Eléggé tanácstalan vagyok az ügyben, kérem ha van esetleg valami meglátása, akkor adjon tanácsot, hogy mit tehetnénk még.
Segítségét elõre is megköszönve: Nárcó
Válasz >>>
Tisztelt Óvonõ!
Kisfiam februárban múlt 5 éves, a jelenlegi óvodába tavaly szeptember óta jár kisebb-nagyobb megszakításokkal betegség miatt. A régi óvodából azért hoztam el, mert vegyes csoportba járt egy nagyobb fiú állandóan bántalmazta. Azt nem tudom, hogy ennek következményeként, de a kisfiam aki otthon és már az óvodában is szobatiszta volt minden nap, többször is bepisilt. A nyári szünetben több ügyeletes óvodában is megfordult, ahol ez a tünet egyáltalán fel sem merült. Most az új óvodával van problémám. Kezdjük azzal, hogy a kisfiam eleven, akaratos, nem mindig akar részt venni közös programokban, hol kenyérre lehet kenni, hol dühöng, hirtelen hangulatváltozásai vannak. Ebbõl már volt konfliktusunk is, az óvoda vezetõje nevelési tanácsadóba akart küldeni,de mivel mi már magunktól ezt megelõzõen elvittük verekedés miatt, még akkor, amikor az elsõ óvodába járt, errõl letettek. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy az egyik, Ági óvonéni nem nagyon szerette a fiamat, ami én észrevettem és szóvá is tettem az óvoda vezetõjének, aki megerõsített ebben, hogy jól látom, õ is észrevette és felhívta az óvonõt, hogy viselkedjen úgy a gyermekemmel mint a másik. Azt, hogy nem szerette, abból vettem észre, hogy mindig csak azt vette észre, ha valamit rosszul csinált, soha meg nem dícsérte, én pedig azt nem hiszem el, hogy közel öt hónap alatt a gyermeken egyszer nem volt jó annyira, hogy lehetett volna nekem dícsérni. Ezzel ellentétben a másik óvo nénink megmondta minden nap azt is, ha jól viselkedett és azt is, ha nem. Ezen konfliktus után Ági óvónéni szükségesnek látta, hogy minden nap tájékoztasson arról, hogy a kisfiam hogyan viselkedett aznap, megváltozott a viselkedése is, a fiammal két hétig senkinek nem volt gondja, minden nap csak dícsérték. Ez már a múlta. Most megint úgy veszem észre, hogy most már mind a két óvonéni magatartása megváltozott, de nem tudom, hogy miért, természetesen a két hét elteltével a gyermekem viselkedése megint a régihez hasonló, noha "állítólag nagyon sokat fejlõdött". Ezek után jött most elõ azzal az óvoda vezetõje, hogy mennének hétköznap, (munkanap) állatkertbe Debrecenbe (mi Békéscsabán lakunk), de nem nagyon tudják, hogy mit csináljanak a kisfiammal, mert Debrecen messze van, nem tudják a felelõsséget vállalni érte, mert nem biztos, hogy tudnák fegyelmezni. Erre a párom felhozta, hogy jó akkor a nagymama szívesen elkíséri õket, ha nem bírnak megbírkózni a feladattal. A válasz az volt, hogy õk nem pontosan erre gondoltak, hanem arra, hogy a gyermek egyáltalán ne menjen. A nagymama pedig azért akadály, mert más gyermeknek sem megy egyik hozzátartója sem. Kérdem én, hogy van-e joga ilyen eljáráshoz az óvodának, hogy csak azért, mert nem akarnak felelõsséget vállalni, inkább nem viszik el a gyermekemet, a felajánlott segítséget nem fogadják el. Már az is megfordult a fejemben, hogy panaszt fogok tenni a negatív megkülönböztetés miatt és a közösségi életbõl való kirekesztés miatt. Ön mit javasol?
Tisztelettel: egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Kedves Ovónõ
2,5 éves ikerfiúk anyukája vagyok. Szeretnék tanácsot kérni öntõl. Totálisan kicsúszott a kezünkbõl az irányítás. A gyerekeknek, ha mondunk valamit, pl. gyere ide, ezt ne csináld stb. egyáltalán nem hallgatnak ránk ,mint, ha nem is hozzájuk beszélnénk. MInd ezek mellett rugdosnak, hisztiznek a fölhöz csapják magukat. Próbáltuk jutalmazással, ha jól viselkednek ez nem jött be. Még azt ajánlották, hogy kedvenc dolgokat tiltsunk nekik,amit szeretnek ilyenkor ha nem fogadnak szót, de sajnos erre sincs reakció. Semmi játék nem köti le õket, sem bohóckodás, sem mese, sem a játszótéren való homokozás . Sajnos ezen oknál fogva egy személy nem tud menni velük sehová, mert az egyik balra a másik jobbra rohan és senkire nem hallgatnak. Most kezdtünk bölcsibe járni még a beszoktatásnál tartunk, ott is hisztiznek, más gyerekektõl elveszik a játékot, ha nem adják oda ellökik õket.Már tényleg nem tudjuk, hogy mit tehetnénk. Voltunk pszichológusnál is. Persze õket nem lehetett vinni elmondásból annyit mondott, hogy a szülõnek kell rájönni, hogy ezt hogyan kell kezelni, de sajnos mi is és a környezetünk is kifogyott az ötletekbõl. Elõre is köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 6 éves, nálunk is központi téma a hiszti. Az ovi elsõ 2 éve kimaradt a sorozatos betegségek miatt, 4-5 nap ovi, majd több hetes betegség(légcsõ illetve hörghurut). Vegyes korcsoportú csoportba járunk. Okos, értelmes, érdeklõdõ kisfiú. Viselkedésében viszont nagy változásokat észleltem. Ahogy megkezdtük szeptemberben az ovit,a csúnya beszéddel, verekedõs viselkedéssel kellett szembesülnünk. Az oviban csendes, mintha kettõig sem tudna számolni, itthon viszont ingerlékeny, türelmetlen, verekszik, az öklét mutogatja és szinte egész nap a hülye és pofa be szavakat használja. 1 hónappal ezelõtt az óvónõ jelezte hogy van egy ütés a fején, ami attól lett, hogy egy másik kisfiúval összefejelt és az ütés után a kisfiam magának esett és tépte a füleit, önmarcangolásba kezdett. Azóta ez a probléma itthon is elkezdõdött, ha nem sikerül azonnal valami, vagy ha megüti magát, magán áll bosszút. Elkeseredtem és a tanácsát kérem, gyermekpszichológus segitsége szükséges-e ezek után? Mert én már csak tehetetlen nézõje vagyok. Korábban nagyon sok minden érdekelte, sokat játszottunk, olvastunk itthon. Egyre kevesebb türelme van mindenhez. Kisfiam koraszülött baba(32. hétre), 1999 grammal született, nyugodt, csendes, jól alvó baba volt. 2 hónapja nekem jön, rugdos, ököllel próbálja meg érvényesiteni az akaratát.
Várom válaszát!
Tisztelettel: Orsi
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom, Anna 3 éves volt januárban. Elkezdtük az óvodát. A beilleszkedés folyamatában vagyunk, mégis inkább a hiszti és a kellemetlen dühkitöréssel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Miután elolvastam az összes témával kapcsolatos leveleket, mégis a kislányom eltérõ "mutatványával" kapcsolatban érdekelne a véleménye.
Születésétõl kezdve (szerencsére megtehettem) a három évet itthon töltöttem vele. Az egész napunk a rendszerességen alapult. Olyan rutinná vált az életünk (itt jegyezném meg: egyedülálló édesanya vagyok), hogy nekem szinte egyhangú volt, de az Annának tökéletes volt: a reggeli közös étkezés, a játék, a szabadban tett séták, az ebéd, az ebéd utáni alvás stb. Egyszóval: a rendszeresség uralta az életünket. 2.5-3 évesen, amikor az "én" felszínre tört -következetességem ellenére- olyan határtalan hiszti-dührohamok törtek Annára, hogy valóigaz, az elsõ körben magam is megrettentem és ezt láthatta rajtam is. Minekután nyugodsággal próbáltam kezelni hisztijét, sok pedagógus által javasolt "kezelési mód" nem vált be. Egész pontosan a nem-veszek-róla-tudomást elv nálunk tökéletesen megbukott. Ha valamilyen bevásárlóközpontban kitört a hiszti, és én nem vettem róla tudomást, az Anna még jobban "bevadult". Ha leültem egy padra, hogy megvárjam, hogy lehiggad, ez õt mélységesen felbosszantotta. Ha próbáltam stratégiát váltani, hogy suttogok a fülébe és úgy csitítom, az sem segített. Röviden: az összes tanács nem vált be, pedig mindegyiket tartósan gyakoroltam, nem tettem ki annak a gyereket, hogy rajtam több "tanácstalan" csitítást lásson.
Kedves Óvónõ! Kérem segítsen, mert a tarsolyom kifogyott és segíteni szeretnék ennek a kicsilánynak a hiszti levezetésében.
Válaszát megköszönve, maradok tisztelettel
Krisztina
Válasz >>>
Tisztelt szakértõ!
Van egy 5 éves kislányom akivel az utóbbi idõben nagyon tanácstalan vagyok. Pár hónapja nem tudok vele mit kezdeni társaságban. Nagyon erõszakos, hisztis. Ha valamit megtíltok neki jön és megüt, visszafelesel. A szeretetét is sajnos erõvel, ütögetéssel mutatja ki. Ha rá szólok akkor annál jobban folytatja. A férjemmel mi 3 éve szét váltunk, úgy néz ki, hogy a jelenlegi párommal talán már újból helyre áll az életem. Nagyon segítõkész a kislányommal kapcsolatban, õt is nagyon szereti. Nagyon figyelünk arra, hogy a kislány ne érezze magát második személynek. Õ felé is szeretet verekédéssel mutatja ki. Ha kislányommal kettesben vagy hármasban vagyunk akkor tudok rá hatni, mindent megigér, de abban a pillanatban amint, társaságban leszünk vége az egésznek. Nagyon nem szeretném ha állandósulna a helyzet, szeretnék újból büszke lenni rá. Most azt a taktikát próbálom, hogy nem szólok hozzá csak annyit amennyi nagyon fontos. Amint haza érünk oviból bemegy a szobájába és csak vacsorázni jöhet ki. Nem tudom ez mennyire lehet hatásos. Nagyon okos, értelmes és gyorsan tanuló kislány. Már arra is gondoltam, hogy talán az oviban a többiektõl lát el apró kis dolgokat amiket haza hoz és rajtunk próbálja ki, mert a családra nem jellemzõ az ilyen viselkedés. Nagyon szeretném ha megtudnánk oldani ezt a helyzetet, mert már nagyon nehezen viselem és nagyon szégyelem magam miatta.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Remélem segítségemre tud lenni a problémánkban,bár gondolom,hogy így levélen keresztül nem alkothat teljes képet az esetünkrõl,de megpróbálok minden fontos részletet lejegyezni!
Bence 4 éves lett február végén,szeptember óta jár óvodába.Van egy 1 éves öccse,akivel azt mondhatom,nagyon jó testvéri kapcsolata van.Nincsenek féltékenységek, (legalábbis a felszínen).Bencére kiskorától fogva az a jellemzõ,hogy állandó figyelmet igényel.Sokáig nem volt rá példa,hogy otthon egyedül játszott volna a szobájában,még arra sem volt hajlandó,hogy én olvasok mellette,Õ pedig játszik.Állandóan vele kellett játszanom.Néha még az ebédet sem tudtam megfõzni,mert egész délelõtt a gyerekszobában voltam Vele.Mindig együtt rajzoltunk,gyurmáztunk,építõztünk…stb
Ez talán mostanában változott meg egy kicsit,amióta kistestvére is nagyobb lett már,így elõfordul,hogy egymás mellett autóznak a szõnyegen.Bár még mindig gyakran igényli,hogy én is ott üljek és autókázzak Vele.
Az óvodába eleinte nehezen ment a beszokás,de most már nagyon szeret oda járni,van is 2 barátnõje,akikkel elég sokat eljátszanak.Délutánonként is van alkalmuk találkozni,hiszen elõfordul heti rendszerességgel,hogy átjönnek hozzánk óvoda után vagy mi megyünk Hozzájuk.
A problémám a következõ:
Bence rettentõen akaratos,öntörvényû és irdatlanul nagy hisztikre képes,ha akar valamit.Veszekedik,kiabál,dobálja a játékait,bõg és hasonlók.Ha kérünk valamit szépen,elereszti a füle mellett.Vagy oda sem bagózik ránk vagy cirkuszol,ordít tovább.
Hiába próbálunk szelíden,nyugodtan szólni Neki vagy értelmesen elmagyarázni Neki a dolgokat (mit miért nem lehet) meg sem hall minket.Ha veszekedni kezdünk Vele,akkor is tovább folytatja a cirkuszolást.Egyszerûen már nem tudom,hogyan tudnék Rá hatni!Nem használ sem a szép szó,sem a fenyegetõzés.Ha azt mondom Neki pl:”Bence este nem bújok oda,amíg elalszol,ha így viselkedsz!” erre azt válaszolja:”Jó,azt akarom!”
Legutóbb az volt a kívánsága,hogy írassuk be lovagolni (van erre lehetõség az óvodában) hát beírattuk.Természetesen mondtuk Neki,hogy csak akkor,ha most már megpróbál szófogadóan viselkedni és nem fog többet ilyen csúnyán cirkuszolni,ordibálni.Megígérte.Elmentünk,hogy veszünk Neki bukósisakot,hát még haza sem értünk már a kocsiban nekiállt cirkuszolni,mert nem mentünk be abba a boltba,amelyikbe akart.
Ezzel szemben az óvónénik azt mondják,hogy az óvodában Vele szoktak példálózni a többiek elõtt,(pl:elsõként ül gyönyörû szépen,csendesen törökülésben a szõnyegen foglalkozás elõtt,míg a többiek rohangálnak),nagyon fegyelmezett,komoly,okos,odafigyel,szót fogad…
Édesanyám azt mondta,pont az a probléma,hogy az oviban visszafogott,nem tudja „kitombolni” magát,így az energiáit otthon kell levezetnie.De sajnos kezd egyre inkább kicsúszni a kezeim közül,hiszen nem tudok már Rá sehogyan sem hatni!Valóban nagy hibát követtem el akkor (ahogyan édesanyám is mondja9,amikor nem voltam elég következetes Vele,de most már hiába próbálok az lenni,nem érdekli az sem.
Kérdésem az lenne,mit tudnék tenni,hogy hallgasson,odafigyeljen rám?Hogyan fékezzem meg a dühkitöréseit?
Remélem segítségemre tud lenni!
Válaszát elõre is köszönöm!
Sára
Válasz >>>
Üdvözlöm. Kérdésem a következõ. Kisfiam 4 éves kiscsoportos ovodás, szépen beszokott az oviba,szeret is járni de ovonéni szerint néha, feszeng, szorong, szerepelni nem akar, pl a farsangkor felöltözött ugyan, kiállt szerepelni, de végig sirásra állt a szája , néha sirt is. õ az egyik legokosabb , ,értelmesebb gyerek a csoportba, minden versikét leghamarabb tanul meg, minden közös munkában részt vesz.Elõzményekhez hozzátartozik, hogy 2 éves kora óta elég beteges,már kétszer vettük ki a közösségbõl orvosok tanácsára rengeteget feküdtünk korházba, és annak idején bölcsibe is járt ahol volt hogy végig sirta a napot, 2 hónap múlva kivettük. Itthon rengeteget foglalkozunk vele , nagyon sokat játszunk, bevonom a házimonkába is,és itthon nyoma sincs annak a feszengésnek ami az oviban jelen van, velünk mindig virgonc van hogy nem fogad szót, ott pedig példamutató. .Ovonéni szerint valamitõl megijedhetett, nem tudom mitõl, hogyan tudnék erre rájönni és kihozni ebbõl a gyereket.Nyilván a sok korházi bentlét, az örökös " szurkálás" vérvétel, ellátás biztosan megviselte. köszönöm segítségét. Anó
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
