Kisfiam 4 éves múlt, okos, értelmes kisgyerek. 3 hónapos volt, mikor szopni kezdte az ujját. Próbáltam neki cumit adni (még ujjszopás előtt), de nem kellett neki, utána pedig hiába is adtam volna.
Azt gondoltam sokáig, hogy ez a kérdés is megoldódik magától, mint annyi minden, de úgy veszem észre, hogy egyre jobban szopja az ujját. Azért is zavar nagyon, mert egyszerre két ujját szopja, ráadásul a jobb kezén. Amikor fognia kell, azt a két uját nem használja egyáltalán. Félek attól, hogy ez később - pl. írásnál - gondot okozhat. Attól is félek, hogy csúfolni fogják miatta, vagy nem akarnak vele játszani, mert nyálas a keze. Most az oviban nagyon jó csoportunk van, ott biztos, hogy nem bántják, de nem tudni, hogy később az iskolában milyen osztályba kerül. Nagyon aranyosak az óvónénik is, szeret oviba is járni, ezzel tehát nincsen gond.
Próbáltuk bekenni a körmeit keserű lakkal, de semmit nem ért. Mikor be volt ragasztva az ujja, mert megsérült, nem vette a szájába, de helyette más pótcselekvést keresett, rágni kezdte a ruhája ujját, illetve a párnája csücskét.
Azt is megfigyeltem mostanában, mikor beszélgetünk, és nem tudja szopni az ujját, akkor a száját simogatja körben.
Nem tudom, mit csináljak. Teljesen tanácstalan vagyok emiatt. Olvastam, hogy az ujjszopásos gyerekek szoronganak. Ha ez valóban így van, nem igazán tudom, mi lehet az oka a szorongásának. Körömvágásnál azt is észrevettem, hogy több körme le van rágva, nem csak azokon az ujjain, amelyeket szopni szokott.
Ha rászólunk, akkor sem hagyja abba, sőt még rosszabb. Vagy valamilyen viccelődő válasszal elüti a dolgot. Nem igazán hiszek abban, hogy attól, hogy rászólok, abbahagyja, vagy odafigyel rá. Úgy érzem, túl erős neki ez a "kötődése". Nem tudom, mitévő legyek. Válaszát előre is köszönöm. Tünde
Válasz:
Kedves Tünde!
Ha szemmel láthatóan nincs is semmi, ami gyermekénél szorongásos állapotot idézhetne elő, én mégis nagyon valószínűnek tartom, hogy erről van szó. Az ujjszopás, a körömrágás, a különböző (Ön nagyon jól fogalmazta meg) pótcselekvések egyértelműen erre utalnak. Elképzelhetőnek tartom, hogy minden szeretetteljes óvónői és csoporttársi hozzáállás mellett is valami kibillentette a fiúcskát lelki egyensúlyából, esetleg megzavarta önértékelését. Elég lehet ehhez egy félreértelmezett (esetleg látszólag teljesen ártatlan) megjegyzés, mely mély sebeket okozhat egy átlagosnál érzékenyebb gyermek kis lelkében. Ennek feltárása bizony nem könnyű feladat. Megpróbálkozhat vele Ön is (csakis indirekt módon, bábozással, mesébe ágyazva, szerepjátékban…stb. Pl: „Nézd, szomorú a Jancsi bohóc és mindig az ujját szopja, kérdezzük meg, mi bántja?”), ám ha az okok túlságosan mélyen el vannak rejtve, lehet, hogy gyermekpszichológus segítségét kell kérni. Ha a két szopis ujjacskát is fejleszteni akarja, különböző játékos feladatokkal ezt észrevétlenül megteheti, pl: kézzel történő árnyjáték, saját tenyerünk körberajzolása másik kezünkkel … stb. A lehetőségek tárháza végtelen, próbálja elterelni a kicsi figyelmét az ujjszopásról! Esetükben, azt hiszem nem tanácsos rászólni, figyelmeztetni a gyermeket, hogy „nem szabad”, mert elképzelhető, hogy ezzel még nagyobb szorongásokat indukálnánk. Helyette inkább próbálkozzanak meg a fent említett eltereléssel, ill. az okok észrevétlenül történő feltérképezésével.
