 |
óvodán belüli feszültségek
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-02-10 10:50:20)
Kedves óvónéni!
Kisfiam márciusban lesz 5 éves. Tavaly kezdte az óvodát, együtt választottuk ki. A beilleszkedése problémamentesnek mondható, sírás nélkül váltunk el, még mosolygott is. Vegyes csoportba jár, akkor még voltak nála idôsebbek. Azt mondták az óvónénik, hogy minden foglalkozáson ô az elsô aki odaül és figyel. Akkor nekem még nem volt állásom, érte tudtam menni uzsonna után. Lehetett választani az úszást, a kisfiam választotta is. Azt mondták az óvónénik, ha nem akar úszni járni, akkor oldjam meg, hogy aznap nem viszem óvódába. Ez akkor még megoldható volt, hisz nem dolgoztam. Idén kezdôdtek a problémák. Végre van munkahelyem. A kisfiamnál nagyobb gyerekeket, akik még nem mehettek iskolába, átrakták egy másik csoportba, vagyis a kisfiam korosztálya lett a legidôsebb. Szeptembertôl jöttek a kicsik. Az óvónéni folyamatosan panaszkodik, hogy a kisfiamat nem köti le semmi. Van egy nála kisebb kisfiú azzal szoktak játszani, de csak rosszalkodni. Odáig fajultak a dolgok, ha együtt vannak szét kell ôket ültetni. Állítólag más gyerekek szülei is panaszkodtak a fiamra, hogy terrorizálja ôket. Én nem hiszem hogy ennyire rossz lenne a fiam. Az óvónô még azt is mondta, hogy visszafelé fejlôdik nem elôre. Elküldött minket a Nevelési Tanácsadóba. Ott az elsô három alkalommal bent voltam, mert egyedül nem akart bemenni. Nagyon szépen megcsinálta azokat a feladatokat amit a pszichológus kért tôle. (néha kellett csak segíteni). Reggelente, amikor megyünk az oviba néha sírva ereszt el, mindig megkérdezi, hogy melyik óvónéni lesz most. A dadusnéni is folyamatosan a fiammal üzenget nekem, hogy miért ennyi ruhát készít anyukád (tavasszal, vastagabb és vékonyabb pulcsi). A gyerek már reggel úgy kel fel, hogy annya ne pakolj be két pulóvert és közben sír. Nem hiszem, hogy ennek így kéne mûködnie. Szóltam is az óvónônek ezért, azt mondta majd beszél a dadussal. Ez egy is volt. Egy darabig nagyon kedves volt hozzá a dadus, még mosolygott is, ami nála nagyon ritka. Most beteg lett a kisfiam, náthás és köhög, de nincs hôemelkedése és láza sem, ezért viszem az oviba, de úszni nem engedem. Mondtam az óvónéninek, hogy most nem úszhat, mert náthás. Egybôl azt kérdezte, hogy nem tudom-e megoldani, hogy otthon maradjon. Nem mert dolgozunk. Elvitték magukkal az usziba, ott ült a padon. Közölte vele a dadus, hogy ô nem is beteg csak lusta és nem akar úszni. Még mindig egy kicsit taknyos, most sem engedtem úszni, de ô reggel sírt hogy akar úszni, mert a dadusnéni azt mondta, hogy ô csak lusta. Az óvónô is húzta a száját, hogy megint nem úszik és hogy mit fog vele csinálni.
Kötelezhetô a szülô, hogy úszásnapokon otthon maradjon a gyerekkel? Még akkor is, ha mondjuk egyáltalán nem akarna a gyerek úszni járni, mégha egészséges is? Mit tegyek ez ellen a terror ellen, a dadus ellen.
Azt szeretném még kérdezni, hogy a középsôsöknek kell-e tartani kötelezô foglalkozásokat.
Van-e olyan, hogy személyiségi lap, ezt kell-e vezetniük az óvónôknek? Én máshonnan úgy hallottam, hogy van, de nekem azt mondta az óvónô, amikor megkérdeztem, hogy ôk nem vezetnek. Nem tudom, hogy akkor mi alapján mérik fel az egyes gyerekek fejlôdését. Kihez forduljak a problémáimmal, ha például kellene hogy vezessenek, de ôk nem vezetik.
Fogadóórát kértem az óvónôtôl, február 5-re.
Ha nem probléma megkaphatnám a válaszát addig? Nagyon megköszönném.
Elôre is köszönöm válaszát és segítségét!
Üdvözlettel
Gyöngyi
Válasz >>>
Kérdés: (2003-12-22 14:14:57)
Tisztelt Óvó néni!
Örömmel vettem tudomást az oldal mûködésérõl. Két nagyon égetõ kérdésemre szeretnék tanácsot kapni.
Kisfiam 4 éves, 1 éve jár oviba. Elég nagy különbség van az óvodai és az itthoni viselkedése között. Az oviban beül egy sarokba és a saját, otthonról hozott játékaival játszik. Itthon viszont nem lehet 2 szót szólni tõle, annyit beszél, állandóan van valami közlendõje. (Nem ez a baj).
Az oviban mutatott passzivitásáról azt hittük, hogy pár hónap alatt "kinövi". Kértem az óvonõket, segítsenek neki valahogyan beilleszkedni, hiszen óvodán kívül, vannak játszótársai, akikkel jól eljátszik hosszú ideig is. Azt mondták nem akarnak beleavatkozni, olyan jól elül a sarokban, "nem akarják megzavarni õt."
Második problémám az, hogy jár az oviba egy nagyon verekedõs kisfiú, aki komoly sebeket ejtett már a gyerekeken. Hol a kabátokat szaggatja ki a fogaival, hol a gyerekem oldalán tépi fel a fogsorával a bõrt, hol csak karmol. Több szülõ is azt tanácsolta a gyermekének, kerülje el a verekedõs kisfiút, több kevesebb sikerrel. Próbáltam beszélni a szüleivel is a dologról, de úgy vettem észre inkább büszkék rá, mintsem hogy sajnálnák a dolgot. Egyégként is elég furcsa értékrendjük van a szülõknek. (Pénzzel mindent el lehet intézni típus.) A gond az, hogy az óvónõk és a vezetõ óvónõ sem mer semmit tenni, mivel az apuka menõ vállalkozó, és elég nagy hatalmi és érdekösszefonódás van az óvodát mûködtetõ önkormányzat és köztük. Megnevelni a szülõket , szerintem nem járna sikerrel, mivel befogadóképességük és -készségük, finoman szólva is korlátozott.
A kérdés tehát? Tûrjünk, és nyugodjunk bele, hogy a hátra lévõ két-három évet kisebb nagyobb sebesülésekkel ússzuk meg, avagy irassam be már most harcmûvészeti tanfolyamra a gyerekemet (vicc) ill. gyûjtsek aláírásokat a mérges kissrác spec. óvodába való áthelyezéséért? Válaszát elõre is köszönöm
Válasz >>>
Kérdés: (2003-10-12 17:56:16)
Kedeves Ovónõ!
Egy nem általános problémával fordulok Önhöz. Kisfiam tavaly kezdte az ovit, nagyon szereti az csoportját és hamar be is illeszkedett. Õ szerencsés típus, hamar elfogadták a társai, nagyon korán kis barátokra talált, nem is volt gond a kezdésnél sem. Két óvónõ viszi a csoportot, akik közül az egyik szimpatikus volt a gyereknek, a másik nem. Megjegyzem nekem sem, bár ennek jelét a legkisebb mértékben sem jeleztem a gyerek felé. Az viszont nekem is feltûnt, sõt a gyereknek is, hogy kevésbé talpraesett társai reggelente nagy sírás rívás közepette váltak el a szüleiktõl, ha ez az óvónõ fogadta Õket. Ha a másik óvónõ volt ott, boldogan szaladtak be a szobába. Igazán gyanakodni akkor kezdem, amikor az idei elsõ szülõi értekezleten több szülõ azon tanakodott, hogy miként lehetne ezt szóba hozni a vezetõnek, mivel a gyerek otthon panaszkodnak rá. Aztán egyre súlyosabb vádakat is hallottam, miszerint ez az óvónõ nem csak munkaidõn túl néz a pohár fenekére. Ezt egy másik csoportba járó gyerek anyukája is megerõsítette. Az Õ kisfia is korábban ennek az óvónõnek a csoportjába járt. Az akkori szülõi munkaközösség jelezte is ezt a vezetõ óvónõ felé, aki ekkor elutasított a vádakat. Ez nagyon súlyos vád, de úgy gondolom, hogy nem véletlenül alakult ki mind a gyerekek mind pedig a szülõk között ez a vélyemény errõl az óvónõrõl. Mit lehet ilyenkor tenni? Mégiscsak a gyerekemet bízom Rá? Elõre is köszönöm válaszát. Kriszta
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-11 22:58:16)
Kedves Óvónéni! A nagyobbik lányom 4 éves lesz november végén.Most a második évet kezdte az oviban,ahol egyébként nem volt zökkenõmentes a beilleszkedés,de aggodalomra okot adó sem.A kislányom nagyon okos,koránál értelmesebb,testileg is fejlett/magasabb és az átlagosnál ügyesebb/.Vezetõ típus,de persze még nehezen fogadja,hogy másnak is van akarata,nem mindenki akarja ugyanazt csinálni,amit õ.A hisztis idõszak lecsengõben nálunk,mert nem engedtünk a cirkuszoknak. Néha azért még porig ég Róma.Most inkább visszament csecsemõbe néhány dologban,amit értünk,hiszen a második lányunk novemberben lesz 1 éves,õt utánozza,hátha akkor felvesszük,öltöztetjük,vetkõztetjük stb.Túl leszünk rajta.A problémám a barátkozás,együttjátszás körül van.Egyik napról a másikra barátnõje lett az oviban tavasszal egy nála fél évvel fiatalabb kislány a csoportjából.Szoros kapcsolat alakult ki közöttük,az óvónõk nem értik hogyan.Nem azonos a fejlettségük,nem azonos az érdeklõdésük,nem ugyanazokkal a játékokkal szeretnek játszani.Mi most 3 napot hiányoztunk,a másik kislány teljesen belebetegedett.Az anyukája azt kérdezte az óvónõktõl,hogy mi érte a gyereket,hogy így odavan."Semmi,csak Hanna hiányzik"-kapta a választ.Ma mentünk oviba,de délután az óvónõ mesélte,hogy a lányom nagyon társtalan volt egész nap,mert most meg Bogi nem jött.Másokkal nem kezdeményez játékot egyikük sem.Ez elszomorít,mert a játszótéren,vagy a mamáéknál,akik társasházban laknak,szívesen játszik másokkal,kisebbekkel és nála idõsebbekkel is.És nem mindig várja meg,hogy odamenjenek hozzá,õ is kezdeményez.Nem írigy,megosztja a játékait,mindenkit körbekínál bármilyen finomsága is legyen.A nagyobbaktól hagyja vezetni magát,a kisebbekre vigyáz,irányítja õket.Csak az ovira jellemzõ ez a kizárólagosság.Egyébként most kiscsoportosok,8 lány,13 fiú,tavaly teljesen egyenlõ arányban indultak.Miért alakulhatott ki közöttük ilyen szoros kapcsolat?Nem hiszem hogy ez egyértelmûen jó,hiszen Bogi szinte függõ,és Hanna is halad efelé.Hogy lehetne õket finoman mások felé is terelni?Nyáron mi jártunk oviba,és volt is Hancinak kedvenc játszótársa,egy nagyobb csoportos kislány,és egy Bogival egyidõs fiú a mi csoportunkból.Bogi állítólag Hannit emlegette egész nyáron otthon.Az egyik óvónõ még tavaly azt mondta,hogy Hannit nem szeretik a többiek mert vezetni akar mindig.Errõl sem tudom mit gondoljak,mert én meg anyukáktól tudom,hogy pl.az egyik kislány a sétapárja akart volna lenni,de nem engedték az óvónénik és õ ezért szomorú volt,vagy hogy mások is emlegetik otthon és nem negatívan.Én saját szememmel többször láttam,hogy reggel síró csoporttársát megsimogatta./Amúgy Bogi a sétapárja,az óvónõk osztották be õket tavaly szeptemberben/Hogyan segíthetnék a lányomon,hogy ne szenvedjen,ha az oviban nincs ott Bogi?Mit tehet az óvónõ?És egyáltalán kell e valamit tenni?Mi a véleménye?Köszönöm válaszát:Mama.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-18 20:07:47)
Kedves Óvónéni!
Kislányom 4,5 éves, õsszel középsõ csoporba megy. Sajnos a nyáron bizonyossá vált, hogy nem lát jól, emiatt szemüveget kapott. Itthon eddig csak pozítiv megerõsítést kapott ezzel kapcsolatban így szívesen viseli, aminek nagyon örülünk, de nagyon félek, hogy mi lesz õsszel amikor újra óvódába fog járni. Társai hogyan fogják fogadni, hiszen eddig nem ilyennek ismerték? A csoportban eddig nem volt szemüveges. Nem lesz e gúnyolódások céltáblája? Ha esetleg mégis, hogyan tudjuk ezt mi szülõk tompítani, nehogy emiatt utálja meg a szemüveget? Mekkora szerepe lesz az elfogadásban az óvónõjének?
Tanácsát megköszönve
Anna
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Én egy aggódó anyuka nevében irok, neki erre nincs lehetõsége, és sajnos arra se nagyon, hogy valaki megválaszolja kérdését. A probléma annyi, hogy kislány is, kisfia is egy csoportba jár egy óvodába, és azt vette észre, az egyik óvónõ mintha nem úgy bánna a gyerekekkel, ahogy az elvárható lenne. Szerinte nem tanulnak annyit, ami elvárható lenne, nem tart meg foglalkozásokat, pl. torna, mondván, hogy nem bibelõdik az átöltöztetésükkel. (vegyes csoport, ahol arányait nézve sok a kicsi). Beszélt a másik óvónõvel, de õ valamilyen ok miatt nem áll ki mellette, bár õ is tudja, hogy nem stimmelnek a dolgok. Sajnos szülõként is egyedül van, mert bár mindenki morog, senki nem mer (?) kiállni mellette. Most még beszél a vezetõvel, és itt jönne igazán a kérdése: mielõtt a vezetõvel leül, meg a két óvónõvel, joga van-e ill. érdemes-e tájéékozódnia arról, hogy pontosan mit kell tudnia egy adott korú óvodásnak mennyit és mit kell tudnia. Érdemes-e megkérni õket arra, hogy bizonyos vizsgálatokat készitsenek el, vagy sem. Hogyan lehetne megbizonyosodni arról, hogy valóban nem csinál semmit az óvó néni?
Mielõbbi válaszát elõre is köszönöm az aggódó anyuka nevében is.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovónõ!
Ahogy olvasgatom a kérdéseket szomorú kép jelenik meg elõttem. Adva vannak az aggódó, szeretõ és körültekintõ szülõk, és a gondatlan, olykor felelõsség tudat nélküli gondozónõk, szakértelem híján lévõ ovónõk. Valóban ennyire rossz a helyzet?
Köszönettel tartozom mind a webhelynek és üzemeltetõjének, mind pedig Önnek a munkájáért.
Nehéz gondolatok, nagy felháborodások, és igen, sok veszekedés után átvittem lányom egy másik ovodába, és fiam abba a bölcsödébe jár, amit együtt kiválasztottunk (fiam is ott volt, már az nagyon tetszett, hogy egy ovónõ kivitte az udvarra játszani, amig én a vezetõnõvel beszéltem!)
Sajnos a mai anyának harcosnak kell lennie. Végsõ érvem, amit végül nem kellett bevetnem, az ügyvéd, és a törvényi háttér tisztánlátásának lehetõsége volt, amit végül mégse kellett bevetni... De megérte! Nem az ovónõkkel és intézményvezetõkkel kellett hadakoznom, hanem a bürokráciával. Szinte hihetetlen, de így, egy nagyon-nagyon boldog ovodás kislány és egy nagyon eleven és boldog bölcsis kisfiú anyukája lehetek.
Egyik intézményben sem neheztelnek, hogy utolsónak hozom el õket. Azért sem kapok dorgálást, ha egy-egy reggel elkések. Ilyenkor tudják, hogy egész éjjel dolgoztam. Tudják a nevelõnõk, hogy mi okoz gondot, pl. dátumok, határidõk, és már jóelõre szólnak, ha valami aktuális, minden nap "beszámolnak" a gyerekekrõl. Mennyit evett. Aludt-e. Elesett-e az udvaron. Hol ütütte meg magát... Mindkét gyermek fejlõdését nyomon követi nemcsak a saját ovónõ, gondozónõ, hanem még az ovi, bölcsi vezetõnõje is! Legalább havonta egyszer pár szót váltunk a folyosón összefutva a kölkökrõl.
Félreértés ne essék! Önkormányzati intézményekrõl van szó!
Elnézést, hogy hosszúra sikeredett a szöveg, de úgy gondoltam, hogy a sok negatív vélemény és tünetleírás mellett talán elfér egy pozitív eset is.
Azt sem bánom, ha ez nem jelenik meg a honlapon.
Mégyegszer köszönöm mind a webhelynek, webüzemeltetõnek, mind a Pedagógiai Intézetnek, mind pedig Önnek, hogy segítségünkre van.
Egy az ovival, bölcsivel igazán elégedett anyuka: Claudia
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovónó!
Komoly problémám szerencsére nincs, inkább csak tanácsot szeretnék kérni. Kisfiam kiscsoportos óvodás, 4 éves. Nagyon szeret oviba járni, most már állandó társai vannak, az ovónéniket is szeretni és ez a szeretet kölcsönös. Ami az én gondomat okozza, hogy kisfiam kedvenc célpontja a csoport igazi rosszcsontjainak, akik gyakran verekednek, fizikailag is bántják társaikat. Kisfiam gyakran panaszkodik rájuk és várna tõlem valamiféle tanácsot. Azt ugye mégsem mondhatom Neki, hogy üssön vissza? Mit helyes ilyenkor mondani? Elõre is köszönöm válaszát.
Kriszta
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Problémám a következõ: az óvodában, ahová gyermekem jár 4 óvónõ van, akik természetesen váltják egymást a nap során. Sajnos, az egyik ovónõ okozza a gondomat, azza inkább a gondunkat, hiszen több szülõtársam nevében írok Önnek. Erre az óvónõre sorozatosan panaszkodnak a gyermekek, nem szeretik, ha õ várja õket reggel, nem szeretik, ha õ altat. Odáig fajult a dolog, hogy már többször beszéltünk a vezetõ óvónõvel, és pl. az én gyermekem szinte rohamot kap a sírástól, nem lehet vele egyedül hagyni. Próbáltuk kérdezni a gyerekeket a miértrõl, de nem kaptunk igazán kielégítõ választ, igaz többször elhangzott a verekedés szó. Ez az óvónõ sokkal szigorúbb, keményebb a gyerekekkel, sokszor beszél a fejük felett harmadik személyben, lekicsinylõn, ezt sajnos már én is tapasztaltam. Sajnos, az igazi problémát nem tudjuk. A legnagyobb problémának én azt érzem, hogy amikor a vezetõ óvónõ próbált beszélni vele, akkor õ nem hitte el, hogy itt problémák vannak, méghozzá nagyok. Tud segíteni, mi a megoldás?
Köszönettel
Anyukák
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Jómagam is óvodapedagógusként dolgozom, ezért sokat gondolkodtam rajta, vajon beleillik-e problémám a többi szülõk által irt levél közé. Azért én mégis irok. Fiatal pályakezdõ óvónõ vagyok, s nemrét összetûzésbe kerültem egyik idõsebb kolleganõmmel.
Óvodásaimmal gyakran játszottunk bújócskást a csoportban, aminek lényege az volt, hogy az elõlem elbújt gyerekekre mintegy véletlenszerûen rátaláltam és játékos meglepettséggel "vettem õket észre". Ez a kis csintalanság sokszor oldotta fel a légkört, jó hangulatot teremtve közösségünkben.
Egy napon épp a terembe tartottam, amikor észrevettem, hogy egyik kolleganõm engem megelõzve lépett a terembe, s leteremtette a "bújkálós" gyerekeket.
Végül engem is felelõsségre vont a gyerekek elõtt, hogy miért engedek meg nekik ilyen játékot. Azóta feszült közöttünk a levegõ...
Válasz >>>
|
|
