 |
Szobatisztaság
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2003-10-16 10:11:10)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam októberben - két hét múlva - lesz 3 éves. Problémánk a szobatisztasággal van. Nyár elején úgy éreztem, hogy nagyon jó úton haladunk a szobatisztaság elérése felé. Éjjelente gyakran száraz volt a pelenkája, és napközben is egyre többször szólt, hogy pisilnie ill. kakilnia kell. Aztán elmentünk nyaralni, és már ott megváltozott a helyzet. Gondolom, az idegen környezet hatására egyáltalán nem szólt. Reméltem, hogy itthon majd visszaáll a "régi rendszer". Sajnos, nyaralás után megbetegedett, még kórházba is került. Azóta egy-két hetes megszakításokkal folyamatosan beteg. Azt mondta a gyerekorvos, hogy fogékonyabb a fertõzésekre. Egyelõre emiatt nem tanácsolja az óvodát sem, addig amíg nem erõsödik egy kicsit. (Egyébként sem mehetne, mivel nem szobatiszta.)
Szeptember elején volt egy betegségmentes idõszaka, akkor próbáltam biliztetni újra. Egy darabig ment úgy, hogy én ültettem rá a bilire, de egy idõ után nem akart ráülni. Próbáltam kivárni, hogy magától szóljon. Elmagyaráztam neki, hogy õ ezt már képes egyedül is megoldani, de ez sem vált be. Egész nap folyamatosan bepisilt. Egy pár nap után kénytelen voltam rá visszaadni a pelenkát. Aztán megint beteg lett. Igaz, hogy csak egy napig volt lázas, de a doktornõ elküldte vérvételre, ez pedig nagyon megviseli. Három hónap alatt már legalább 14x vettek tõle vért. Utána megint vártunk kicsit és újra próbálkoztunk. Ekkor már nem vettem le róla a pelenkát, csak kértem, hogy szóljon, kérdezgettem...stb. Nem sikerült eredményt elérni. Aztán megint jött egy újabb vírusfertõzés, ismét vérvétellel egybekötve. Szerencsére, hamar kigyógyult belõle, de azért az egy hétig tartó betegség biztosan megviselte.
Már nagyon sok módszert kipróbáltam: próbáltam jutalmazni, rajzoltam napocskákat, ha bilibe pisilt, építettem várat a WC-be, hogy kedve legyen felmászni rá, és úgy ülni az ülõkére, próbáltam "megvesztegetni", de minden hiába... Nem találom a megoldást.
Egyelõre nem mehet közösségbe, így nem égetõen fontos, hogy szobatiszta legyen, de azért már igencsak itt van az ideje. Ráadásul januárban kistestvére születik, úgyhogy ez újabb problémákat okozhat. Persze, nem feltétlenül.
Nem tudom, mitévõ legyek. Próbálok türelmes lenni, de idõnként biztosan érezheti a neheztelésemet, amiért nem szól, hogy pisilnie kell. (Kakilásnál legtöbbször szól.) Már nagyon sokat beszélgettünk a témáról, mindig megígéri, hogy szólni fog, már azt is mondta, hogy õ már nagyfiú. Ennek ellenére soha semmi nem történik.
A nagyszülõk elég messze laknak tõlünk 220 km-re. Bálint nagyon szereti õket, és nagyon szeret náluk lenni. Érdekes, amikor ott vagyunk, mindig rosszabb lesz a helyzet. Itthon szól, ha kakilnia kell, de ott szó nélkül bekakil. Miután hazajövünk egy-egy látogatás után, ismét bekakil napokig. Múltkor a nagyszülõk voltak itt látogatóban, elõtte már két hete nem kakilt be. Míg õk itt voltak, újra kezdõdött a bekakilás, sõt, azóta sem szól. Hiába látom, hogy éppen kakilni készül, és próbálom rávenni, hogy üljön rá a bilire, egyszerûen közli, hogy õ most nem akar. Mit csináljak vele? Amíg nem lesz stabilan szobatiszta ne engedjem találkozni a nagymamáékkal? Nem hinném, hogy ez jó megoldás.
Teljesen tanácstalan vagyok, és borzasztóan tehetetlennek érzem magam. Szervi oka biztosan nincs a dolognak, mivel vizeletet is többször néztek nála, mindig rendben volt. A sok betegség miatt hasi UH-on is voltunk egy párszor, ott sem találtak semmit.
Tudom, hogy képes lenne rá, de érzem, hogy nem akarja. Csak nem értem, hogy miért. Amúgy a gyerekorvos is azt mondta, hogy teljesen ép pszichéjû gyerek, nincs szüksége pszichológusra. Ha kérdezgetem, hogy kell-e pisilnie, az már erõltetésnek számít? Ha sokszor kérdezem, elõbb-utóbb elunja, és akkor már persze, hogy nem ül rá.
Nagyon elkeserít a helyzet, azt keresem, hogy mit rontottam el és hol.
Elõre is köszönöm a segítséget:
Á. Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2003-09-12 07:06:29)
Tisztelt Óvónõ!
Mint oly sokan mások, én is gyermekem szobatisztasága kapcsán szeretnék Öntõl tanácsot kérni.
Már nem elõször látogattam el erre az oldalra, mert úgy gondoltam, nem vagyok egyedül a problémámmal, de olvasva a közreadott leveleket, szükségét érzem a személyre szabott tanácsadásnak.
Kislányom 3 éves múlt májusban, szeptembertõl óvódába jár.
Nem szokatlan számára a közösség, hiszen ezt megelõzõen bölcsis volt.
Nagyon korán elértünk arra a szintre, hogy jelezze, ha pisilnie, vagy kakilnia kell, de elég nehezen tudtuk rávenni arra, hogy használja a bilit, vagy a WC-t. Aztán, ahogy ez lenni szokott, egyik napról a másikra örömmel használatba vette mindkettõt, de szigorúan csak pisilés céljából és csak otthon. A felnõtt méretû WC-t szûkítõvel használja, semmi félelme ezzel kapcsolatban nincsen, annyira, hogy otthon a bili már szóba sem kerül.
A bölcsis WC-t viszont pánikszerüen utasította el, ott következetesen bilit használt és folyamatosan arról akart mindenkit meggyõzni, hogy azért nem ül rá a kicsi WC-re mert belecsúszik a feneke.
Kérdésemre, hogy tudnak-e ilyen esetrõl a bölcsiben, esetleg láthatott-e ilyet más gyerekkel megtörténni, nemleges választ kaptam.
A kakilást pedig otthon is pelekába oldja meg, azzal az indokkal, hogy "mert nem akarom a WC-be".
Tartottunk attól, hogy ezek tudatában az ovi nem lesz megoldható, de örömünkre olyan fogadtatásban volt részünk és olyan türelemmel fordulnak a kislányunk felé, hogy kezdeti félelmünk elmúlt.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kakilás nem változott, csak otthon és csak pelusba. A pisilés viszont jobban aggaszt bennünket, mivel ez a második hete az oviban és mereven elzárkózik a kis WC használatától, egész nap nem pisil, csak késõ délután, mikor hazaérünk, azon csodálkozom, hogy eddig még csak egyszer pisilt be. Úgy sem sikerült rávennünk, hogy bevittem az otthoni szûkítõt, sõt, az óvónénik még azt is megtették, hogy a szûkítõvel elkísérték a felnõtt WC-re, de ez sem járt sikerrel.
Amikor elbeszélgetünk errõl, nekünk is és az óvónõknek is azt mondja, hogy azért nem, mert baja esik.
Mindannyian arra gondolunk, hogy a bölcsiben történhetett valami, de ezt feloldani benne eddig nem tudtuk és mostmár tanácstalanok is vagyunk, az összes eddig próbált praktikánk csõdöt mondott.
Hiába próbálkoztam a kedvenc macijával is, mert erre a trükkre egyszerüen kijelenti, hogy a maci tud a WC-be kakilni és pisilni, mert õ ügyes, de õ maga viszont még egyébként is kicsi, majd ha nagy lesz, akkor belekakil a WC-be.
Tudni kell, hogy korát meghaladó a beszédkészsége, szóhasználata, okos, érdeklõdõ, cserfes kislány, viszont minden új dolog riasztja és elég sok idõ és türelem szükséges ahhoz, hogy megbarátkozzon az újdonságokkal. Ha azonban siettetik, akkor hatalmas daccal reagál, amit nagyon nehéz enyhíteni.
Bocsánat, ha túl hosszúra sikerült a levelem, remélem, tud számunkra tanáccsal szolgálni, mert jelenleg mi is és az óvónõk is keressük a megoldást.
Válaszát elõre is köszönöm.
Gné Zita
Válasz >>>
Kérdés: (2003-08-19 21:50:45)
Tisztelt Óvónõ!
Az én kislányom most töltötte be 3. életévét. Napközben teljesen szobatiszta, de a délutáni illetve az éjszakai alváshoz bizony kell a pelus, mivel rengeteget iszik és nem tud elaludni minimum két cumisüvegnyi tea nélkül(a vizet nem issza meg). Napközben is rengeteget iszik és ebbõl kifolyólag szinte állandóan pisil. Mit tegyünk, hogy errõl a folytonos ivászatról leszoktassuk, illetve hogyan tudnánk elérni az éjszakai szobatisztaságot?
Köszönettel: Bonyhai Zsuzsanna
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-11 23:26:43)
Kedves Óvónéni!
Fiam 4 éves elmúlt és éjszaka még mindig bepisil. Este már nem adunk neki inni, ha lehet. Ha nagyon kér, akkor is csak vizet. Lefekvés elõtt közvetlenül elmegyünk pisilni és reggelre mindig bepisil. Megbeszéltük vele, hogy levesszük a pelust, gondolva arra, hogy ez majd ösztönzõleg hat, de sajnos nem használt. Most éjszakánként 1-2 alkalommal kivisszük pisilni és így reggelre száraz marad a pizsama, ha idõben cselekszünk. Ha éjfél után megyünk már többnyire elkéstünk. Szerintünk nagyon mélyen alszik és nem veszi észre a bevizelést. Jó-e az ha az alvó gyermeket pisilni visszük? Nem okozunk-e újabb problémát ezzel? Orvosnál már voltunk, ott a húgyhólyag falának megvastagodását mutatták ki és azt mondták, hogy ez nagyon gyakori és emúlik magától. Köszönöm válaszát. Tibor
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Kisfiam idén augusztusban tölti be a 3. évét. Értelmes, kommunikatív, rendkívül aktív kisfiú. Szinte állandóan figyelmet követel magának, nagyon sokat kérdez, megjegyez, ha nem ért valamit pontosan, akkor máshogy próbál kérdezni, vagy egyszerûen csak azt kérdezi: „anya mit mondtál?”. Tavaly nyáron kezdtük a bilizésre terelni a szót, próbálkozott is kisebb-nagyobb sikerrel. Azidõ tájt kistesója 9 hónapos volt (talán ez sem volt olyan egyszerû tudomásul vennie), mindenesetre már annyit el is értünk, hogy kb. átlag 2 óránként próbálkoztunk a bilin és ha sikerült (túlnyomó részt igen), akkor nagyon megdicsértük. Ha viszont nem szóltam és vittem õt, akkor ment minden a bugyiba. Itt csak azt szerettem volna elérni valahogy, hogy ha már bent van a dolog, akkor esetleg szóljon. Ez úgy tûnt nem zavarja, így 1 hónap eltelte után kénytelenek voltunk visszavenni a pelust, de továbbra is kérdezgettem, hívogattuk a bilire. Aztán bölcsibe szoktunk. Hát innentõl kezdve már bármilyen invitálásra ellenkezés lett az elsõ reakció. A gondozó néniknek azt mondta, amikor tisztába akarták tenni, hogy õ majd otthon fog pisilni a WC-be és nem kell õt átpelusozni. Itthon pedig, ha bár nem önállóan, csak valahogy kicsábítva sikerült rákeverednünk a WC-re vagy bilire, akkor készségesen ment a dolog állva, ülve akár. Aztán próbáltuk kideríteni vajon miért nem akaródzik önállóan nekiindulni, vagy legalább némileg kisebb ellenállással, mire az lett a válasz, hogy túl hideg az ülõke vagy a bili. Elnézést, hogy hosszúra nyúlik a levelem, de a sok apró részlet közül már nem tudom kihámozni, hogy végül is mi lehet a fõ probléma.
Azt is mondanám, hogy áttereltük valahogy a dolgot abba az irányba, hogy minden reggel ébredés után ráültünk a bilire (hol kisebb hol nagyobb ellenállást szétfoszlatva) és szinte kivétel nélkül (ma is) száraz pelussal kelünk. Azonban, ha nem ugrunk reggel idõben, ahogy halljuk, hogy ébred és nem unszoljuk a bilire, akkor bemegy a pisi a pelusba. Ugyanez a helyzet a délutáni alváskor is. A pelenka száraz ébredés után, mint reggel is és néha már maga veszi le a pelenkáját és ül rá a bilire. Mostanában viszont mintha ez az óriásinak mondható eredmény változóban lenne. Ezért is kérem a segítségét. Most a válasza az lett, ha kérdezzük vagy mondjuk neki, hogy a WC-be pisilünk, kakilunk, hogy a kistesója is a pelusba pisil. Ráadásul kezdi, vagyis folytatja az önállóságra (önálló akaratra) való törekvést azzal, hogy amiben csak lehet ellenáll, így különbözõ magyarázatokkal áll elõ. A kakilást persze még nem is említettem. Ez nem nagyon sikerül csak véletlenül és minimális mennyiség. Óriási dicséret, még jutalom is akad érte. Valahogy azonban a jutalom nem igazán motiválja (talán ha más jutalmat ígérnénk - bár egy kis becsomagolt csokiért is nagyon tud sírni - de ha végül meg is kapja, akkor igazából a csomagolás jobban izgatja. Ha meg nem kapja meg, akkor egy kis idõ után már õ mondja, hogy abból õ nem kaphat, mert ugye mi mondtuk neki, hogy abból csak az kaphat, aki ügyesen a bilibe kakil. Õ pedig nem kakil a bilibe – mondja).
Aztán arra gondoltam, hogy már annyiszor megbeszéltük ezt a kakilás-pisilés témát és olyan nagyon tudja ám, hogy hova kell a dolgot intézni, hogy megint elkezdtem kisbugyit adni rá. Már õ kérte is egyébként, mert pont egy barátunktól kapott ajándékba, de az eredmény szinte változatlan volt. Ritkán szólt. Ha bepisilt esetleg annyit mondott, hogy „anya vizes lett a nadrágom” és ha bekakilt, akkor csak üldögélt benne. Itt már azért szomorúan közöltem vele, hogy megbeszéltük, hogy szól, de ilyenkor mindig bohóckodni kezd és nem akar tudomást venni a dologról. Aztán ahogy tiszta kisbugyit kap, és teljesen átöltözünk, megbeszéljük, hogy legközelebb szól, ha már jön a pisi v. kaki, de valahogy megint csak nem sikerül szólni. Még egyszer sem szólt önállóan (lehet, hogy túlságosan ránk vár, mintha ez nem is az õ „feladata” volna) és egyre ellenállóbbnak tûnik. Reggel is már gyakran, amíg azzal „ügyezünk”, hogy eljussunk a fürdõszobáig, addig gyorsan bepisil, aztán azt mondja: „én már pisiltem a pelusba”. Ha mégis a bilibe sikerül pisilni, akkor szereti lehúzni a WC-t, tudja, hogy õ is, apa is, anya is, mami is, papi is, a nagy gyerekek, szóval mindenki a WC-be pisil, kakil, tudja, hogy nemsokára mehet oviba, de ott már mindenkinek kisbugyiban kell lenni és szólni, ha útban van a dolog, de valahogy nem nagyon érdekli. Tudomásul veszi és kész.
Azt hiszem azt is látja, hogy ez a téma túlságosan elõtérben van és szeretnénk, ha ebben alkalmazkodna kicsit jobban. Így még nagyobb az ellenállás. Áprilistól ugyan bölcsödébe nem jár, mert sokat betegeskedett, általában köhögött szinte minden este elég sokáig. Még alvásból is felébredt többször és már azt sem lehetett eldönteni, hogy mikor tünetmentes. Próbaképp így 1 hónapra itthon tartottuk, a köhögése teljesen megszûnt. Most még nem mentünk vissza a bölcsibe, de a szobatisztasággal nem nagyon haladtunk elõrébb.
Talán még az is hozzá tartozik, hogy anyósom (nagyszülõkkel együtt lakunk : o )) is nagyon próbálja „nevelni”, mondja neki: „tessék szólni, ha pisilni kell…stb., szegény, hát lehet, hogy ez is csak olaj az ellenállás tüzére. Úgy tûnik egyelõre, hogy egyedül a kisfiam az egyetlen, akit legkevésbé izgat ez a téma és, ha rajta múlik, ne is foglalkozzunk a dologgal.
Még az jutott eszembe, ELÕRE ÉS UTÓLAG IS MEGKÖSZÖNÖM A TÜRELMÉT, hogy apró „malõröket” nagyon szeret csinálni (kiborul, eltörik, leesik valami…). Persze fõleg azért, hogy a figyelmet mindig valahogy magára irányítsa. SAJNOS ilyenkor talán egyre gyakrabban hallja tõlünk, hogy „ugye nem már megint valami butaságot csináltál vagy miért kell feltétlen valamit elrontani” és jól tudom, hogy ezt kéne legeslegutolsónak hallania tõlünk. Fõleg, mert így csak erõsödik eme jól bevált törekvése, de már lassan össze sem szedem az egyik romhalmazt, kezdhetem a másikkal, ha azonnal nem vele, velük foglalkozunk, amikor épp közölni vagy megmutatni szeretnének valamit. Ezzel együtt arra tudok gondolni, hogy ez egyfajta „sakkban tartási” fortély neki. Ha viszont holnaptól nem unszolnám legalább az alvások után a bilire, attól tartok még jobban elkényelmesedne, de az is lehet, hogy épp önállósodni kezdene?
Õszintén kérem segítségét, véleményét és mégegyszer elnézést kérek a hosszúra sikeredett levélért, Andrea
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
A szobatisztasággal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kislányom februárban volt 3 éves. 2 éves kora óta napközben teljesen szobatiszta, és nyáron már éjjel is 80%-osan az volt. Egy ideje azonban nem szól éjjel. Elõször arra gondoltam, hogy mostanában jóval többet vannak kint az oviban levegõn, mint télen, és ezért lehet, hogy fáradtabb, és mélyebben alszik. De ez már lassan egy hónapja így van. Azóta szinte mindne éjjel tele van pisivel a pelusa. Reggel azzal kezdi: "bepisiltem". Ha megkérdezem, miért nem szólt, akkor a válasz: "én szóltam, de nem jöttél". Nagyon rafinált, csrefes kislány, és ezt a válaszát is ennek tudom be. Mit tegyek, hogy újra visszatérjen arégi szobatisztaság? Igaz, hogy az elmúlt mûsfél hónapban 2x volt kórházban. Egyszer 3 napot, lázgörcs miatt, és egyszer 1 napot kivizsgáláson. Nem éreztük, hogy kicsit is megtörte volna lelkileg, sõt, el se akart jönni, mert "jól érzem magam itt". Tényleg az orvosok és nõvérek kedvence lett mindkét kórházban. Most egy mandulamûtét elõtt állunk, így ismét kórházba megy pár napra. És azt még hozzáteszem, a kórházban és utána is még két hétig szobatiszta volt éjjel is.
Elõre is köszönöma segítségét: Bea
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
kedves ovoneni
kislänyom(2,5)meg mindig nem akar a pelustol megvälni.mär többször probälkoztunk a bilivel(mult nyäron is)de valahogy nem igazän szereti. a wc-re räül leszakitja a papirt,kidobja es mär huzza is fel a nadrägjät,hogy kesz van.probältam mär pelus nelkül hagyni de mikor erzi,hogy pisilnie kell akkor hozza a pelust es rakja a läba köze.a kakitol pedig meg sem akar"välni"kepes akär 1-2 orät is eljätszani ugy,hogy tele van a pelusa(pl ha lent vagyunk a jätszon akkor nem szol,hanem addig vär amig en veszem eszre mikor hazaertünk)de mär az is megtörtent,hogy mikor megkerdeztem,hogy VAN KAKA?arra ö nemet mondott ,holott ereztem,hogy tele a gatya.ön szerint miert nem szol,miert nem akar räülni a bilire vagy a wcbe miert nem produkäl?ja ,soha nem szidtam meg ha valami nem sikerült neki.minden nap elmondom neki,hogy mikor erzed,hogy jön a kaka akkor szoljäl ,jo?erre ö mindig ügyesen igennel välaszol.de a vegen megis a pelusban landol a csomag. mit csinäljak?(soha nem eröltettük a bilire ha nem akarta ) lassan (szeptemberben lesz 3 eves)mennie kell az oviba es felek,hogy ez miatt nem fogjäk felvenni. krisztina
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Katalin!
Problémám - ha egyáltalán az -, sok levélíróéhoz hasonló: kisfiam teljes (azaz éjszakai) szobatisztasága. Augusztusban lesz négy éves; tavaly õsz óta jár óvodába (délben elhozom többnyire).Múlt nyáron vetettük le elõször nappalra a pelenkát (tehát 3 éves kora elõtt), s nagyon gyorsan "szobatiszta" lett, igaz, nekem kellett pisiltetnem, de mindig szólt. Majd bekerült az óvodába, ahol is eleinte egyáltalán nem akart pisilni: kb. pár hét elteltével már hajlandó volt, de csak úgy, mint itthon: ha az óvó néni pisiltette. Hál'Istennek, türelmesek voltak Vele (relatíve), s lassan, de biztosan elértük, hogy mára már e tekintetben teljesen önálló, csak ritkán kér meg arra, hogy segítsek (ha pl. fáradt). Délután itthon van, többnyire alszik is, és csak nagyon ritkán fordul elõ, hogy bepisil - pl. ha sokat iszik elõtte. Ilyenkor megilyed, én megnyugtatom, s nem is beszélünk a dologról, hisz "bárkivel elõfordulhat". Tehát szép lassan haladunk a végsõ megoldáshoz. Ott vannak viszont az éjszakák... Az a helyzet, hogy eddig még meg sem próbáltuk a pelenkalevételt, melynek részben kényelmi, részben szemléletbeli okai vannak (B.Spockot, s a relatíve liberális nevelét követem). Illetve én minden eset megkérdezem, de a válasz kategorikus NEM; majd ha nagyfiú lesz, ill. akkor sem, mert Õ mindig kicsi akar maradni. Valószínüleg lelki okai vannak, vagy nevelési hibák (szervi nem, hisz abban a két hónapban, mialatt nappalra szobatiszta lett s még nem járt óvodába, estétõl reggelig csontszáraz volt a pelenkája, viszont mióta ovis, szinte alig (egy-két adag pisit érzek benne). A lelki problémáit elõidézheti az, hogy alkalmanként egy-egy hétre imádott nagyszüleinél van (sokszor Õ kéri, hogy menjünk); az, hogy édesapja és köztem néha vannak nézeteltérések; az, hogy nincs segítségem, s a munkámat el kell végezni: Õ ilyenkor vagy egyedül játszik, vagy mesét néz (próbálom megszûrni).
Kérdésem: hogyan fogjak egyáltalán hozzá az éjszakai szobatisztaság eléréséhez? Válaszát megkönnyítendõ, annyit még el kell mondanom, hogy kisfiam meglehetõsen makacs természet: ha valamit nem akar, azt nem akarja, azaz várni kell addig, míg Õ maga be nem látja annak helyességét vagy szükségességét, tovább a már többször is javasolt mesék, szerepjátékok "nem hatják meg".
S reggel - percre pontosan ugyan akkor mindig - pelenkába kakil. (Természetesen kakilt már a WC-be is, de egyelõre ehhez ragaszkodik.)
Elrontottam valahol? Túl engedékeny vagyok? Sok lehet a lelki baja: mióta ovis, úgy látom, hogy frusztrált, s nem szívesen beszél a benti dolgokról, s ott teljesen visszahúzódó, míg máshol mindenre nyitott.
Várom válaszát, s elnézést, a hosszú e-mailért.
Szívélyesen üdvözli: Erika.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tisztelt óvónõ!
Kisfiam 3.5 éves, és még nem szobatiszta. 2 éves kora elõtti nyáron kezdtünk ismerkedni a bilivel, azóta a pisiléssel kapcsolatban ugyanazon a szinten állunk. Ha ráültetem a bilire, wc-re belepisil, ha nem, tartja egy darabig, aztán becsorog. Soha nem szólt. A kakilással most rosszabb a helyzet. 3 éves kora körül 3 hónapig szólt, ha kakilnia kellett, ha kint voltunk, és szólt, visszatartotta, amíg wc közelbe értünk. Egyszer szorulásos volt, sírt, amikor kakilt. Sajnos azóta csak a nadrágjába kakil, elaprózza, van, amikor naponta többször is. Próbálom türelemmel viselni, mindig elmagyarázni, mit várok tõle. Az arcomon azonban a napi többszöri bekakilásnál biztos látja a türelmetlenséget is. Soha büntetést nem kapott érte. Néha pár napig belekakil a bilibe, de soha nem szól. Aztán eltelik megint pár hét eredmény nélkül. Éjszaka pelussal alszik, reggelre sok pisi van benne. Én már azzal is kiegyeznék, ha napközben szólna, ha pisilnie, kakilnia kell, azt már el sem tudom képzelni, hogy valaha éjszaka is szólni fog. Valahol az én kudarcomnak érzem, védõnõként dolgoztam. Egyébként értelmes, okos gyerek, de ez a táma nem érdekli. HA beszélünk róla, már inkább menekül. Óvodába nem jár, mert 1 hónapja született kistestvére, majd szeptembertõl megy. A kistesó születése körül, mint számítottunk is rá, rosszabb lett a helyzet. Meddig lehet várni? Mivel lehetne rávenni arra, hogy szóljon?
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Két kérdésem lenne:
1. Kisfiam most 28 hónapos: 16 hónapos korától bilizik, 18 hónapos korára lett nappalra szobatiszta, teljesen magától, soha nem erõltettem. Éjszakára és délutánra viszont még soha nem volt szároz a pelusa. Ehhez hozzájárul az, hogy rengeteget iszik. Mikor nem késõ elérnie az alvás alatti szobatisztaságot?
2. A kakilással kapcsolatban: csak pelusba hajlandó kakilni. Biztos nem a látvánnyal van gondja, mert utána mindig megnézi és becézgeti: aranyos kis kaki és együtt húzzuk le a wc-n. Sejtem, hol gyökerezik a probléma, 18 hónaposan még nem beszélt és egyszer kétségbeesve rohant hozzám kakilás közben, én pedig gyorsan rárántottam a pelust... A problémához hozzájárul még az, hogy decemberben egy betegség következtében szorulást kapott, azóta fél a kakálástól és 3-4 napig is visszatartja. Szeretném rászoktatni a wc-re de semmit nem erõltettem eddig, szeptemberben viszont oviba megy és addig még megszületik a kistesója is. Hogy tudnánk továbblépni?
Kiskavics
Válasz >>>
Következõ 10 szobatisztaság
|
|
