 |
Szobatisztaság
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ.
A problémám az lenne,hogy a 29 hónapos kislányom nem szól mikor kakálni kell neki,pedig már szépen érthetõen beszél.Éjszaka és nappal nincs már pelenka rajta,wc-be pisil egyedül,igaz néha becsurog.De mikor kakálni kell neki,akkor nem szól.Van hogy bemegy a wc-be és oda kakál,de mindent össze ken vele.De van hogy a bugyiba ,pedig ott vagyok mellette.Mindig elmondom neki,hogy szolni kell,és õ megfogadja,hogy szolni fog,de nem teszi.
Mit tegyek,hogy szoljon?Õ a 3 gyermekem,és nem értem,a másik kettõvel nem volt ilyen gondom.
Válaszát nagyon várom.
Köszönöm.
Pné Melinda
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ,
kisfiam 33 hónapos. egyedül nevelem, 2 éves kora óta bölcsibe jár.
a nyár elején, már próbálkoztam a szobatisztaság kérdéssel, mert december elején már kezdi az ovit, de sajnos a bölcsödében, ha rossz idõ volt és nem tudtak kimenni a szabadba visszakierült a pelenka higiénia címszóval.
nyilván hiába próbálkoztam hétvégén a pelenkáról való leszoktatásról, ha hétközben ez a folyamat megszakad.
hétvégente, nagyon szépen alakult a dolog, egyre gyakrabban szólt, amikor érezte az ingert, oda pisilt ahova szeretett volna (kint az udvaron a bokor tövébe vagy a wc-be).sosem erõltettem a dolgot.
augusztusban 3 hétig velem volt, bölcsödei szünet és nyaralás miatt. ez alatt a 3 hét alatt nyagyon szépen beállt a dolog, annyi kis hibával, hogy kakiláskor szólt hogy kér pelenkát, de nekem ez nem okozott gondott sosem. ehét hétfõtõl újra elkezdõdött a bölcsöde és nem hajlandó azóta szólni, ha pisilni vagy kakilni kell.
A dadusok óránként ráültetik a WCre és ha épp "elkapják" akkor sikerül megelõzni a "baleseteket", de sajnos a bölcsiben problémát csinálnak ebbõl, tegnap már szóvá is tették nekem, amit meg is értek és nem is. Nagyon sokat olvastam a témáról és úgy tudom, hogy a visszaesés nem tragédia, hiszen bármilyen változás kiválthatja. Nagyon szoros a gyermekemmel a kapcsolatom, idén tavasszal hagytuk abba a szopizást is. Úgy gonodlom hogy az õ igényeihez igazodva nevelem minden területen, nem erõltetek rá semmit. Feltételezem, ha nem lenne rá érett, úgy ahogy a bölcsiben állítják, nem lett volna 3 hétig tökéletesen szobatiszta.a délutáni ágytisztaság már teljesen rendben van, egy hete nem volt délutáni balesetünk.
A dadusok mondták hogy járjak utána, hogy esetleg nem kellene-e visszaadni rá a pelust, de én ezt butaságnak tartom, hiszen 5 napja esett vissza a gyermek, akkor amikor újra el kellett szakadnia tõlem napközben.
Beszélgettem vele tegnap hogy miért nem szól, ha érzi hogy pisilnie vagy kakilnia kell. Azt mondta, hogy beteg a Wc és nem akar oda pisilni. tegnap vásároltam neki egy külön bejáratú bilit, amire a kedvenc mozdonyáról ragasztottam matricákat, nagy büszkén mutatta ma a dadusoknak, hogy ide fog pisilni. Megígértem neki, hogy minden este készülök egy kis meglepivel, ha szól a dadusoknak, amikor "ki kell mennie", mert még segíteniük kell, hogy levetkõzzön és megmossa a kis kezét ha végzett. Megígérte hogy így lesz, hát egyenlõre bizakodom.
Igazából azért írtam le a kis történetünket, mert szeretném, ha véleményezné, hogy esetleg tényleg nem csinálok valamit jól, vagy Ön szerint mi a megoldás? Én személy szerint a türelem híve vagyok, mert nagyon okos értelmes fiam van akivel mindent meg tudok beszélni, de nagyon érzékeny. Én úgy gonodlom, hogy átmeneti visszaesésrõl lehet szó, de én nem vayok szakértõ, a dadusok pedig kötik az ebet a karóhoz.
Köszönettel:
Beatrix
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Az én kérdése(im) is szobatisztasággal kapcsolatos(ak). A kislányom jövõ héten lesz 2 éves. Másfél éves korában nagyon kicsípte a kaki a fenekét, ezért esténként fürdés elõtt 1 órával levettük róla a pelust, hadd szellõzzön a bõre. Mivel nem akartam, hogy telepisilje a szõnyeget, figyeltük, mikor kell neki, és ráülettük a bilire. Ennek az lett az eredménye, hogy egy hónap múlva nem kellett pelenka rá, mindig odament a bilihez, akár pisilni, akár kakilni kellett. Még akkor is, amikor 3 napig hasmenése volt szegénykémnek. Késõbb már mondani is tudta, hogy kell neki, és visszatartotta addig, amíg elértünk a wc-hez. De egy újabb hónap múlva visszaesett, olyan szinten, hogy újra pelust kellett rá adni, mert egyáltalán nem szólt pisilésnél. Kakilásnál igen. Azóta hullámzóan hol szól, hol nem szól. Illetve a pisilni kell és a bepisiltem a két variáció. Tudom, hogy még csak két éves lesz, de ha már egyszer sikerült neki egy idõszakra, most miért nem? Hogy tudnék neki segíteni? Úgy gondolom, hogy azzal csak összezavarom, ha felváltva van rajta pelus illetve bugyi. Ha ugyanis pelus van rajta, akkor belepisil, ha bugyi, akkor szól, igaz sokszor csak az elsõ cseppek után. Jövõ hónaptól bölcsibe fog járni, nem szeretném, ha arról szólnának a napjai, hogy öltözködni kell, mert néha-néha elfelejt szólni. De ha egész nap pelus lesz rajta, akkor hogyan lép elõre ebben a kérdésben?
Válaszát elõre is köszönöm: H. Anita
Válasz >>>
Jó Estét!
Én egy 2és fél éves kisfiú édesanyja vagyok.Nyugodt körülmények között élünk hármasban a férjemmel.A kisfiam már egy pár hónapja teljesen szobatiszta volt,de kb 2 hónapja esténként bepisilt.Mostanában már minden nap teljesen pisis a pelenkája,pedig felkel éjszaka.Muszáj voltam estére újra pelenkát adni rá, nehogy felfázzon.Alvás elõtt már nagyon kevés folyadékot adok neki,de így is bepisil.Napközben is szokott aludni,de akkor semmi baj nincs, pelus nélkül alszik kb 2 órát.Mit tegyek?Miért fejlõdött így vissza a szobatisztasága? Ki fogja ezt nõni? Elõre is köszönöm válaszát!
Egy kétségbe esett anyuka
Válasz >>>
Üdvözlöm!
A problémám a következõ: A kisfiam 27 hónapos. Hónapok óta probálom bilire szoktatni sikertelenül. Beszél érthetõen tisztán. Elõfordult már hogy belepisilt a bilibe de csak úgy úgy hogy vég nélkül könyvet lapozgattunk. Ha megemlitem neki hogy pisiljunk a bilibe csak annyit mond nem. Mégis ráültetem akkor ül egy 2-3 percig majd feláll. Pedig én úgy látom kell pisilnie.
Ha mégis bepisil/bekakil nem szól pedig nincs rajta pelus csak egy kis bugyi. A wc-vel sem jobb a helyzet. Arra rá sem ül pedig látja tölünk hogy mire való. Próbáltam játékosan rávenni a bilizésre(ráültettük a babát plüssöket) de hiába. nem tudom már hogy mit tegyek. Kérem adjon tanácsot hogyan csináljak kedvet neki? Azt is mondták már hogy még nem érett meg rá. Ez lehetséges?
Elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam szept. végén lesz 5 éves. A mai napig csak felszólításra hajlandó kakilni, azt is csak pelusba Igaz pár hónapja a WC-be (szûkítõt használva) is esik 1-1 bogyó. Az óvodában még soha nem kakilt, bár már 2 éve jár. Pisiléssel nincs gond. Széklete normális állagú (rost gazdag az étrendje, nem fáj a kakilás sem. Ami feltûnt, hogy szerintem túlságosan ragaszkodik a tárgyaihoz, s talán a kaki is olyan, a mit a sajátjának tekint. Hiába ígérgetünk fût-fát az eredményért hidegen hagyja. A mosolygós matricáknak is csak pár alkalommal örült, már kezdi mondogatni, hogy milyen csúnyák. Reggelre az esetek zömében bepisil, bár ha kevesebbet alszik, akkor gyakrabban száraz a pelus. Tudom, hogy ez is gond, de a kakilás talán nagyobb...
Segítségét megköszönném,
Üdvözlettel, Ildikó
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!A kislányom aug 15-én lesz 28 hónapos.26-hónapos volt mikor elöször megmutattuk neki a bilit ,és hogy mire való.Nem igazán érdekelte a dolog.Ha néha éppen akkor ültettük rá a bilire amikor pisilnie kelett belepisilt,de magától nem szólt sosem.A védõnönk tanácsára vissza adtam rá a pelust és 2-3 hét után újra próbálkoztunk,abban a reményben hogy hátha akkor már jelzi a szükségletét.Az eredmény szinte ugyan az mint elötte,Õ magától egyáltalán nem jelzi ha pisilnie kell ,mi visszük és ültetjük rá.Közben az egyik este kijelentette hogy Õ már nem akar a bilibe pisilni,hanem a wcbe szeretne.Vettünk szükítöt ,és szemmel láthatóan tetszik Neki ha a Wcbe pisilhat.A legnagyobb bajom az ,hogy,pár hete ez az úgynevezett "dackorszak" elöjött nála,mindenre az a válasza hogy "nem","nemakarom".Így aztán most hiába hordom a wcre mint eddeig,ha olyan kedve van akkor közli hogy nem kell pisilnie ,persze mondanom sem kell hogy bemegy a szobába bepisil,és sírva jön ki hogy anya kérek egy másik bugyit.Mindig kérdezem tõle hogy kell-e pisilnie,de Õ mindig azt mondja hogy nem.De van olyan napja hogy magától megy pisilni,de ha én megyek utánna hogy segítsek akkor azt mondja hogy már nem kell és kimegy a wcböl.Sokszor látjuk rajta hogy pisilni ,kakilnia kell de ha megkérdezem azt mondja ,nem kell.Azt csináltuk a férjemmel a minap hogy nem vittük el wcre mint eddig,csak mondtuk Neki ha kell szóljon,de nem szólt ,így aztán szinte minden pisi a bugyiba ment.Megelégeltem a dolgot és vissza adtam rá a pelust,erre Õ azt mondja hogy bugyit szeretne felvenni,én meg mondtam neki hogy bugyit csak az hordhat aki a wcbe kakil, pisil.Persze egybõl megigérte hogy szólni fog ha kell neki,de persze hogy nem szól!Kérem adjon tanácsot mit tegyek!?Köszönöm Oné Anita
Válasz >>>
Kedves ovónéni!
A kisfiam 3 és fél éves.Nagyon nehezen jutottunk odáig,hogy lekerült a pelus, és az is csak azért, mert úgy gondoltam ,végre itt az ideje a szobatisztaságnak.Ezek után is egyfolytába bepisilt, bekakilt.A pisiléssel kapcsolatba egy idõ után megoldottak a problémák egészen az elmúlt pár hétig.
Az elmúlt egy hónapban kisfiam, végre szólt, hogy kakilnia, pisilnie kell és ráült a wc-re, de az utóbbi pár hétben újra bekakil, bepisil. Tanácstalan vagyok,nem tudom miért fejlõdhetett vissza a kisfiam.
Válaszát, és tanácsát elõre is köszönöm.
Boros Nóra
Válasz >>>
Kedves Szakértõ!
Kisfiam hirsprung beteg, már 4 éves, szeretnénk ha szobatiszta lenne. A betegsége miatt sûrûn van folyós széklete és sebes a popsiján a bõr is, amit bõrgyógyász kezel, de szerinte is az hozhatna végleges megoldást, ha szobatiszta lenne.
Kérem segítsen, van olyan intézet, hely, ahol tudnak segíteni a szobatisztaságra nevelésben? Hogy kezdjek hozzá, mert az egészséges babáknál leírt módok nem mûködnek nála.
Segítségét elõre is köszönöm!
Tisztelettel: Petróné Annamari
Válasz >>>
Kedves Szakértõ!
Kislányom 2,5 éves, és egyedül nevelem. Két éves kora körül úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy ismerkedjünk azzal, hogy, hogyan mûködik a szobatisztaság. Megmutattam neki, hogyan kell használni a bimbit, elmagyaráztam, hogy miért jobb ide üríteni, mint a pelusba, beengedtem magammal a wc-be, engedtem, hogy megfigyelje, hogy én hogyan végzem ott a dolgom. Néha-néha rákérdeztem, hogy szeretne-e rácsücsülni, bilizettük a macit, a babát és egyéb állatokat. Vásároltam neki bilizésrõl szóló mesekönyvet, és együtt olvasgattuk. Azóta csak néhányszor volt hajlandó ráülni. Mindezt türelemmel és mindenféle erõszakosság nélkül tettem.
Aztán kijött a jóidõ, és levettem róla a pelenkát. Amint bepisilt rendszeresen vigasztalhatatlan sírásba kezdett, és én pedig vígasztaltam, hogy semmi gond, letöröljük és játszunk tovább, és mondtam neki, hogy legközelebb majd szóljon, ha pisilni kell és akkor szaladunk a bimbire, de erre heves tiltakozás volt a válasz. Ha véletlenül a szõnyegre pisil, akkor szintén rettentõen sír, és kiabál, hogy "Anya töröldd fel a pisit!". Soha nem szégyenítettem, soha nem kiabáltam vele, nagyon igyekeztem nem túl nagy felhajtást csinálni az egészbõl, nyugodt voltam és türelmes. Ha kéri, hogy vegyünk fel pelust, akkor veszünk fel, ha nem szeretné akkor nem veszünk fel. A bimbi és a wc ellen viszont hatalmas az ellenállás, pedig amikor régebben ráült, akkor igyekeztem azokat a perceket is kellemessé tenni számára.
Kb. egy hete, ha érzi, hogy pisilnie kell, és van rajta pelenka, akkor szerintem visszatartja, és nem engedi, hogy befollyon, hiába mondom neki, hogy van rajtad pelus, nem fog a lábadon folyni a pisi. Látom, hogy rettentõen stresszeli, ha jön az inger, és olyankor sírva ugrik az ölembe, hogy "Anya vegyél fel!" Mindemellett még bele sem pisil a pelenkába, de kéri, hogy cseréljük ki, mert bepisilt. Ma délelõtt is kb. 10szer "cseréltem rajta pelenkát, úgy, hogy teljesen száraz volt. Ha strandon vagy itthon fürdünk, és feláll vagy kiszáll a medencébõl, akkor is üvölti, hogy cseréljük ki a pelust és vegyük a le az úszópelust, pedig csak a fürdõvíz csurog végig a lábán.
A dackorszak is tombol nála, folyamatosan dacol és feszegeti a határait, nehéz kompromisszumot kötni vele, és a "nem" vagy a "de" szavak számtalanszor elhangzanak egy nap a kis szájából.
A fentiek mellet még olyan helyzet is fenáll, hogy kb. egy hete leszereltük az ágyáról a rácsot, mert úgy gondoltam, hogy itt az ideje megtanulnia "nagy" ágyban aludni, és egy leeesésgátlót tettem a helyére. Amíg rácsos ágyban aludt eszébe sem jutott kijönni az ágyból, szeretett az ágyában lenni, minden ébredéskor türelmesen várt, amiíg érte mentem, többször még akár 15-20 percet is elbeszélgetett az ágyában ébredés után, míg engem várt. A leesésgátló felszerelése óta minden alváskor legalább ötször kísérem vissza az ágyába, és tegnap már visszaszereltem az ágyrácsot, de sajnos immár az sem akadály, mert abból is kimászik.
A harmadik dolog, hogy az Apukájával egy éeves kora óta nem élünk együtt, és "kettesben" azóta nem voltak sehol, mindig velük voltam a láthatáskor. Két napja az Apa elvitte astrandra, ahonnét óriási sírással tértek haza, mert nem tudom, hogy a kislány vagy az apja figyelmetlensége miatt esett egy nagyot, és csak én tudtam itthon megvígsztalni. Azt mondta az apja, hogy többet nem viszi el sohová, mert rettentõ nyûgös volt, semmi sem tetszett neki és mindenért hisztizett. Nem tudom, hogy az apja reakciói milyenek voltak a hisztire, de abban biztos vagyok, hogy képtelen volt õket kezelni.
Nem tudom, hogy ezzel van-e összefüggésben, de attól a naptól kezdve nem hajlandó az ágyában aludni, retteg a lefekvéstõl, látom, hogy stresszel, hogy ki fogok menni a szobából. Tegnap éjjel is hajnali kettõ órától négy óráig próbáltam arra bírni, hogy aludjon az ágyában, mindent megpróbáltam, ottmaradtam vele, meséltem, énekeltem neki, de végül lehoztam magam mellé és ott aludt reggelig. Ma a délutáni alváskor sem volt hajlandó aludni menni, és az én ágyamba is csak úgy, ha ott vagyok vele. Mindezek elõtt az elalvások elõtt "százszor" kellett "tisztába tennem", és bekennem a popóját, mert azt állította, hogy fáj neki, pedig szerintem csak pisilnie vagy kakilnia kellett.
Korábban büszkén meséltem az Anyatársaimnak, hogy az én kislányomat 3 hónapos kora óta nem kell altatni, beviszem az ágyikójába és egy hang nélkül elalszik, az éjszakát csak akkor nem aludta át, ha nagyritkán beteg volt. Másrészt pedig egyeltalán nem vagyok híve a szülõ ágyában való alvásnak, azt gondolom, hogy mindenkinek a saját ágyában kell aludnia, ami eddig mûködött is. És mostmár másodszorra alszik az ágyamban, és attól tartok, hogy az lesz a vége, hogy képtelen lesz ismét visszaszokni a sajátjába.
Mit gondol a fenti helyzetrõl? Elrontottam valamit, hogy túl korán ismertettem a szobatisztasággal, és néha pedzegettem, hogy csücsüljön a bilire? Hiba volt elengedni az apjával, akivel nem igazán vannak egymáshoz szokva? Engedjem, hogy az ágyamban aludjon, vagy ragaszkodjak a sajátjához? Pár napja egy szóval sem mondom neki, hogy üljön a bimbire, mondom neki, hogy nyugodtan pisiljen a pelusba, de úgy érzem hatalmas stressz ez neki... Tudom, hogy rendkívûl türelmesenk kell lennem, és éreztetnem vele a szeretetet és az elfogadást, de ebben a helyzetben már teljesen tehetetlen vagyok, és kifogytam az öteletekbõl. Már arra is gondoltam, hogy fel kellene keresnünk egy gyermekpszichiátert, gondolja, hogy szükséges?
Megköszönném, ha megtisztelne a válaszával.
Elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Ravena
Válasz >>>
Következõ 10 szobatisztaság
|
|
