Új családtag érkezik

Testvérféltékenység és annak játékos megoldásai
Praktikus tanácsok szaktanácsadó óvónőnk tollából:

Szinte nincs olyan család, ahol kisebb-nagyobb mértékben ne okozna gondot a testvérféltékenység és annak hatékony kezelése. A szülők boldog várakozással, ugyanakkor némi aggodalommal várják a kistestvér világra jöttét, hiszen nem tudják, milyen fogadtatásra számíthatnak a nagyobb gyermek részéről. Vajon egyből a szívébe zárja? Netán mérges lesz a kis jövevényre, hogy megzavarta, felforgatta az addigi nyugodt családi életet? Előtör-e a nagyobb tesóból a féltékenység a kisebb iránt, aki születésével elbitorolta szülei, különösen édesanyja szeretetének felét, idejét, energiáját, netán türelmét? És ha valóban vihar dúl a nagyobb gyermek lelkében, észre fogjuk-e venni, hogy gond van, és rájövünk-e, hogy ez a probléma valójában a testvérféltékenységből ered? Sok-sok megválaszolatlan kérdés, és a szülők nagy többsége bizonytalan a felmerülő problémák megoldását illetően.
Ebben a kérdésben szeretnénk némi támpontot, fogódzót nyújtani mindazoknak a szülőknek, akik akár csak tervezik a kistestvér születését, akár a nagy esemény kapujában állnak, de azoknak is, akik a kistestvér megszületése után most szembesültek a problémákkal. Amikor megérkezik családunkba az új családtag, a nagy testvér sokszor gyanakodva, rosszallóan figyeli a kis jövevény térhódítását. Adva van egy bőgőmasina, akinek érkezésekor őróla megfeledkeznek, csak a pici körül forog a világ. Mindenki őt nézi, őt csodálja, érte rajong, miközben a nővérkéről, bátyusról megfeledkeznek. Ráadásul még játszani sem lehet vele, olyan pici. A nagyobb gyermek hajlamos ilyen szemüvegen át figyelni a picurt, s a benne felébredő féltékenység egyre nagyobb méreteket ölt. Anyunak sokkal kevesebb ideje jut a nagyobb gyermekre, kevesebbet játszanak együtt, sőt sokszor óhatatlanul is türelmetlenebb vele a kezdetben gyakori fáradtság, kialvatlanság, sírás-rívás miatt. A testvérféltékenység másik sarkalatos pontja a szoptatás, mint intim, bensőséges program a kistestvér és az édesanyja között. A nagyobb azt látja, hogy ő ebből a csodából ki van rekesztve, ami szintén csak fokozza belső konfliktusát. Mit tesz ilyenkor a nagy testvér? Sok esetben ő is "átmegy babába". Ha egy síró-pityogó, bekakiló-bepisilő, gagyarászó csöppség több törődést és figyelmet kap, mint nagyobb tesója, akkor ő is olyanná válik, hogy szintén kiérdemelje a megkülönböztetést.
Ma is elmosolyodom azon a kedves történeten, amelyet oly sokszor hallottam szüleimtől: nővérem születésekor nálunk töltött pár napot nagynéném és 2 éves kislánya: Lívi. Nővérem sajnos hasfájós volt, így nehezen ment neki a kakilás is. Sok-sok sírás, nyűglődés után végre megkönnyebbült, mire a felnőttek hatalmas boldogsággal kiáltottak fel: "Ágikám, hát sikerült?" Lívi,- aki ekkor már megbízhatóan szobatiszta volt, - elvörösödő fejjel, hosszas koncentrálás után közölte: "Nekem is sikerült!" Édesanyja elhűlve vette tudomásul, hogy kislánya ismét bekakil. Mi történt? Semmi egyéb, csak ő is ki akarta érdemelni a babának járó elismerést.
Testvérféltékenységre utaló jel lehet még akár a dacos, hisztis viselkedés, akár a szokatlanul csöndes, visszahúzódó magatartás is. Utóbbi esetben is komolyan kell venni a figyelmeztető jeleket, melyek bár nem olyan látványosak, mint a düh és az agresszió, de annál inkább lélekromboló lehet a hatásuk. A gyermek magába fojtja indulatait, vélt vagy valós sérelmeit mélyre temeti magában, melyek szorongást, gátlást, kétségbeesést indukálhatnak. Előfordulhat ilyen esetekben, hogy a korábban tökéletesen szobatiszta gyermek ismét bepisil éjszakánként.
Egyéb, a korábbitól eltérő, szokatlan magatartási formák is felüthetik a fejüket testvérféltékenység miatt. Pl: a gyermek sokkal kezelhetetlenebb, szófogadatlanabb lesz akár a szüleivel szemben, akár az óvodában. Ilyenkor azért dacol környezetével, hogy így hívja fel magára a figyelmet: "Hahó! Én is itt vagyok ám!" Ezt igyekezzünk kellő megértéssel és még fokozottabb törődéssel kezelni.
A későbbiekben pedig szinte napi szinten megtapasztalható a testvérek között, hogy a játékokon összevesznek, kiabálnak, netán verekednek egymással.
Mit lehet tenni? Van egyáltalán megoldás? VAN! Az alábbiakban gyakorlati tanácsokról olvashat.