Egyéb

Bölcsődei kötöttségek

Megválaszolva: 2008. augusztus 10.

A szülő kérdése

Tisztelt Óvónő!

Luxemburgban élek férjemmel és kétéves ikreimmel(Boldizsár és Csenge), akik most augusztus elsején kezdték meg a bölcsit. Sajnos itt, ha problémám van, nem nagyon tudok szakemberhez fordulni segítségért, ezért kérném, írja meg véleményét az esetünkről.
Nagy sírásokkal kezdődött a beszoktatás (ami itt 1 hét alatt zajlik, rögtön az elején már rövidebb távollétekkel), de a második hét utolsó napján már nem sírtak a Picikék. Ez azért megnyugtatott picit. Megpróbáltam ebéd után elhozni őket(háromszor is), de mind a háromszor óriási hisztibe csapott át a találkozas, hazamentel, fektetés itthon (jó másfél órával később, mint eredetileg szoktak). Nagyon ki voltak már fáradva,kezelhetetlenek voltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbáljuk az ott altatást. Nem volt probléma. Leszámítva az én lelkiismeretfurdalásomat, hogy így többet lesznek távol, mint azt én elterveztem.
Két hét után azonban, ahogy egyre jobban megismertem a bölcsit, több dologgal kapcsolatban merültek fel kételyeim:

1. Amikor megérkezem (mindig 9 körül) , az összes gyerek egy asztal körül, széken üldögélve játszik. Nekem ez nagyon furcsa, hogy az összes 2 éves gyereknek ez legyen a természetes igenye, hogy üljön és ne járjon-keljen a teremben. Túl fegyelmezettek!

2. Utána, eddig minden nap igy volt, 10-11-ig sétálnak az utcán, a környéken(a nagyobbak egy kötelet fogva, a kisebbek, ugyanehhez a kötélhez vannak gumizva kezüknél fogva). Megint csak kontrollálva a mozgásukat! (Pedig a bölcsinek van egy udvara, ami ugyan betonozott, de ki lehetne veluk menni néha oda is, hogy szabadon ugráljanak a szabadban, mert ugye Luxemburg úgysem a sok napsütéses órákról híres. Az én Boldikám, aki itthon is szaladgál, ugrál, rohan, ott megint csak “viselkednie” kell. Ezután meg persze készülődnek az ebédhez, egy órát esznek és készülődnek a lefekvéshez és alszanak 2 órát. Utána jövök értük. Értem, hogy fegyelmet kell tanulniuk előbb-utóbb a gyerekeknek, de nem túl korai ez? Nem túl sok kötött idő ez? Gyakorlatilag 9-10-ig játszhatnak szabadon, utána 15.30-ig valamit mindig kell(!) csinálni. Ez normális egy bölcsődében?
Jobb ez egy elég "öntörvényű" gyereknek, mint a kisfiam, hogy rendet tanuljon? csengét nem annyira féltem.
3. A gondozók. Nekem elég szenvtelennek tűnnek. Amikor megjövök, elmondják kissé kelletlenül, hogy ettek-ittak, játszottak és aludtak másfél órát. De hogy mit csináltak még, kivel játszottak, jól érzik-e magukat, nehezen kapok választ. Olyan furán is érzem magam, mert úgy tűnik, mintha ilyen kérdéseket más szülő nem tenne fel. Kissé csodálkozva néznek rám.

Váltanom kéne? Nem rosszabb a gyerekeimnek, hogy járnak valahova 3-4-5 hétig és mert én bizonytalan vagyok (ők nem tudom, hogy érzik magukat, bár két hét alatt mindketten lebetegedtek már egyszer), átviszem őket máshova, ahol szintén nem biztos, hogy minden rendben lesz? (És tulajdonképpen kb. 2 órát töltenek ott, ami tényleg aktív idő az alváson és evésen kívül, akárhol vannak.) Újra kellene szokniuk mindent. Nem fogják érezni rajtam, ha nem váltok, hogy nem szívesen viszem őket a jelenlegi bölcsibe? Tele vagyok kétségekkel. Ennyire mellé lehet fogni egy bölcsivel (egy látogatás után) vagy én dimenzionálom túl a dolgot? Fokozza a rossz érzésemet, hogy amikor értük megyek (alvás után!), elég egykedvűek, és a legszuperebb játszótér,leglelkesebb anya se hozza őket lázba. Ennyire fáradtak lennének még alvás után is? Vagy rám haragszanak, hogy otthagyom őket? Kérem segítsen eligazodni ebben a zűrzavarban, ha így a távolból, (nem ismerve az itteni viszonyokat) ez lehetséges. Elnézést kérek, ha túl hosszúra sikerült ez a levél, de úgy gondoltam, hogy a helyzet megértéséhez szükséges volt minden információ. Előre is nagyon szépen köszönöm válaszát! Üdvözlettel:

Anita

Az óvónő válasza

Kedves Anita!

Nem hinném, hogy túlreagálná a dolgot, az Ön által leírtak valóban elkeserítőek. Legyen szó akár 2 évesről, akár 4 éves óvodásról, minden gyermeknek lételeme a szabad mozgás, az ésszerű kötöttségek közti szabad önmegvalósítás. Erre pedig nincs lehetőség, ha , - bocsánat a kifejezésért, - de pórázon sétáltatják az embert, illetve folyamatosan olyan szűk mozgásteret adnak a játékra, ami sokkal inkább stresszel, mint segíti a személyiség kibontakozását.
Azonban, mielőtt messzemenő következtetéseket próbálnánk levonni a helyzetből, javaslom, kérdezzen rá ezekre a gondokra a gondozónőknél. Mennyire jellemző ez a fajta séta, ill. milyen gyakorisággal mehetnek szabadon a kertbe, játszótérre a gyerekek.
A leülős (vagy inkább leültetős?) játék felől szintén érdemes informálódni, nyugodtan kérdezzen rá, hogy ezt valamiféle szabály írja-e elő.
Összességében, ha semmiféle érdemleges változást nem lát az ügyben, hasznos lenne első körben csak körülnézni egy másik bölcsiben is. Ha Önnek tetszik és a fenti szempontok alapján is megfelelőnek tűnik, akkor , - ha mód van rá, - írassa be oda is a kicsiket, és vigye el őket egy-egy alkalommal. Ez után már szabadon dönthetik el, hogy melyik intézményt választják.
Előbbiek mellett mégis azt javaslom, ha esetleg megoldható és nincs égetően szükség arra, hogy Ön is dolgozzon, akkor ebben az évben még maradjon otthon a kicsikkel. 3 évesen ők is sokkal jobban megérnek rá és igényükké válik, hogy kortársi kapcsolatokat építsenek ki óvodai keretek között.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – egyéb