, Ugyan nem anyuka vagyok mégis van egy aggasztó problémánk, a párom keresztlányával.
Megválaszolva: 2003. június 1.
A szülő kérdése
Kedves Óvónéni!,
Ugyan nem anyuka vagyok mégis van egy aggasztó problémánk, a párom keresztlányával.
Pici kora óta félős, de most (2.5 éves) már mondani is tudja és megdöbbentő számunkra. Irtózik a hajmosástól, kb 5-6 órás cirkuszt görcsös hisztéria kiséretében. HA meghallja jön valaki egyból visít és hadarja, hogy 'nem jön senki', 'nem jön be a szobába' és idegesen hisztizik. Ha az udvaron vagyunk, elrepül egy bogár, vagy meglát egy zoknit, amit lefújt a szél a szárítóról, megint görcsös hisztiroham és 'be kell menni a szobába'. Nem ülhetünk le a székre, ha mégis nem mindegy melyikbe. Hisztiroham, ha nem tetszik neki a papucsunk, vagy a pólónk szine.... Cipőhúzás hosszú kín és hisztéria...a reggeli öltözködés szintén. Régen szeretett fürdeni, most a maximum 3 centis vízben nem mer belelülni, újjabb hisztéria. Irtózik a kosztól, ha koszos a keze, koszos a cipő, vagy a játéka azonnal meg kell mosni. Éjszaka felébred artikulátlanul visít és üvült -a környéken a kutyák vonyítanak-- veri magát az ágyhoz, földhöz, teljesen önkívületi állapotba kerül.
Most vannak tiltott listán lévő szavak: óvoda,hajmosás, játszótér, kismotor -bár ezek köre változik, nő- ha szóbakerülnek görcsös hisztéria -'nem megy oda', 'nem csinálja',
'nem motor'.
Tulajdonképpen az egész napja a hisztiről szól. Minden kérdésre visítós, hisztis nem a válasz.
Még sohasem láttam ilyen gyereket, aki ennyire boldogtalanul éli az életét. Magábamn egyedül szépen eljátszik, de ha van ott valaki, kezdi a műbalhét a krokodilkönnyekkel. Azt hiszem az nem írtam, hogy a környezet mindegy, otthon a szüleivel ugyanígy viselkedik.
Kérem adjon tanácsot, mert tehetetlenek vagyunk. Ezt kinövi, csak a nevelés vagy veleszületett dolgok okozzák, egyáltalán mit tehetünk????
Válaszát köszönöm előre is!
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Úgy gondolom, a kislány problémája már túlhaladja azt a szintet, amit így távolból, mint egyszerűbb pedagógiai esetet meg lehetne oldani. Véleményem szerint a gyermeknek mihamarabb pszichológusi segítségre lenne szüksége. Javaslom, hogy beszéljen a szülőkkel és mint családi barát, javasolja nekik, hogy a lehető leghamarabb forduljanak szakemberhez. A kislánynál tapasztalható túlzott, indokolatlan és megmagyarázhatatlan kitörések semmiképpen nem tekinthetők normális reakciónak.
Üdvözlettel: az Óvónő