Egyéb

Végig olvasva a leveleket, vettem a bátorságot, hogy segítségért fordulja Önhöz.

Megválaszolva: 2003. június 13.

A szülő kérdése

Kedves Óvónéni!

Végig olvasva a leveleket, vettem a bátorságot, hogy segítségért fordulja Önhöz. A kislányom 4 éves és szeptember óta jár ovodába, kisebb- nagyobb hangulat ingadozásoktól eltekintve szívesen. Azonban Mi úgy érezzük, hogy mégsincs minden nagyon rendben. Ha például betegség után, amikor 1-2 hetet otthon töltött, és nyugodt kiegyensúlyozott állapotban kezdte újra az ovit, akkor az első nap után feszült, hisztis és "kerge" lesz. Amikor az Óvónőket kérdezzük, hogy mit gondolnak a gyerekről általában, vagy erről a konkrét gondunkról, akkor a "nincs semmi baj", közhellyel ráznak le minket. A kislány nagyon szeret mesélni, verselni, szerepelni de nem igazán lehet rábírni hosszabb idejű sprotolásra, mozgásra. Sajnos az elmúlt évben egyik területen sem sikerült az óvodának fejleszteni, ezért kénytelenek voltunk készségfejlesztő intézetbe is beiratni. De talán nem ez a megoldás?!
A legutolsó csalódásunk a napokban esett meg. A fenti indokok alapján és mert van rá módunk, a gyereket már június elejétől nem járatjuk az oviba, bár az időnk egy részét itthon töltjük. Sokat vagyunk Vele, kirándulunk, játszunk és botor módon úgy gondoltuk, az elmúlt 3 hétben kétszer, hogy 1-1 órára az oviban a társaival is összejöhetne, hogy a gyerektársaság se hiányozzon. Sajnos az Óvónő durván, a gyerek előtt elutasította ezt a kérésünket, mondván, hogy ez nem divat. Hangsúlyozom, sem ebéd, sem reggeli, sem benti foglalkozás nem volt abban az egy órában, csak kint az udvaron a társaival lett volna és nem egyedül a játszótéri homokozóban.
Kérem segítsen, hogyan közelítsük meg a problémát, hogy a gyereknek ne ártsunk vagy keressünk más óvodát.

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Óvodaváltáson, véleményem szerint semmiképpen nem érdemes gondolkodni, a leírtak még nem szolgáltatnak kellő indokot arra, hogy a kislányt újabb megrázkódtatásnak (új közösség, új óvónők, új környezet megszokása) vessék alá, amikor már nagyrészt megszokta a régit.
Kérdéseire sorrendben válaszolva:
Az, hogy 1-2 hetes otthon tartózkodás után az óvodai életbe való visszazökkenés nem megy minden nehézség nélkül, teljesen természetes. Gondoljon csak bele, még nekünk, felnőtteknek sem könnyű egy hosszabb szabadság, esetleg betegállomány után újra a régi lendülettel és lelkesedéssel belevetni magunkat a munkába. Ha ez még nekünk is gondot okoz, hogy várhatnánk el egy kis négy évestől, hogy nála ez másként legyen?
Következő kérdésére kitérvén, a hosszabb idejű, kitartó sportolás hiánya sem kezelhető problémaként a következők miatt: egy négy éves kisgyermeknél, életkori sajátosságai miatt, a hosszú idejű, kitartó tevékenykedés (nem csak sportnál, legyen szó bármiről) nem jellemző. Gyakran vált át egyik tevékenységről a másikra, figyelme ebben az életkorban még csapongó. Ez, mint említettem, életkori sajátosság, teljesen természetes jelenség. Fontos, hogy a gyermek mindent csak addig csináljon, amíg szívesen részt vesz a tevékenységben, semmire ne próbáljuk a „saját érdekében” rábeszélni. A legfőbb dolog pedig, amelyről nem szabad megfeledkeznünk: a gyermek legfőbb tevékenysége a játék, sőt, fejlesztése is ezen keresztül érhető el leginkább!
Végül kitérnék az óvodalátogatás kérdésére. Júniusban általában már csak a teljes csoport töredéke jár óvodába, hiszen a szülők ilyenkor, -mivel az évzáró egyben a tanév jelképes lezárása is, valamint már foglalkozások sincsenek,- igyekeznek nagyszülőknél, ill. saját szabadságolásukkal megoldani a gyermekek elhelyezését. Ebben az időszakban már sokszor csoportösszevonásokra is sor kerül az alacsony létszám miatt. Úgy gondolom, ebben a felemás helyzetben nem róható fel az óvónőknek, hogy az egyébként már „szabadságon” lévő gyerekek villámlátogatását nem tudják lehetővé tenni. Az sem mellékes, hogy ilyenkor olyan helyzetbe kerülne az óvónő, hogy nem hivatalosan egyel több gyermekért kellene felelősséget vállalnia, mely komoly jogi következményekkel járhatna, ha ne adj Isten, gyermekével valami baj történne. Joggal merülne föl a kérdés: törvényileg ki felelt a gyermekért, a szülő vagy az óvónő? /Hivatalosan u.is nincs az oviban a gyermek, gyakorlatilag azonban mégis ott van !/ Végül próbáljuk a gyermek szemszögéből is megközelíteni ezt a kérdést: neki sem válik hasznára, ha egy-egy rövid időre fenekestül felforgatjuk a napi ritmusát.Válasszuk külön az otthoni életet és az óvodai életet! Jó, ha tudja, hogy ezen és ezen a napon, időszakban oviba kell menni, míg más alkalmakkor viszont nem. Nem jó, ha megszokja, hogy az óvoda olyan kötetlen intézmény, ahová akkor megyek, amikor akarok, és akkor jövök el, amikor akarok. A szeptemberi tanévkezdésnél ez még komoly problémákat okozhat! Kérem, próbálja meg ilyen szemszögből is mérlegelni a dolgot, így talán könnyebb lesz elfogadni és feldolgozni a vélt vagy valós sérelmeket.

Jó pihenést, kellemes nyaralást kívánok, üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – egyéb