Korábban már fordultam Önhöz tanácsért kiscsoportos kislányom óvodai viselkedésével kapcsolatban.
Megválaszolva: 2004. február 2.
A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Korábban már fordultam Önhöz tanácsért kiscsoportos kislányom óvodai viselkedésével kapcsolatban. Utólag is köszönöm!A kakilási problémája már a téli szünetben megoldódott. Azóta már az óvodában is kakilt néhányszor. Az oviba járással mostanában nincsen gond. Egyrészt január eleje óta - kegyes hazugságként - azt mondom neki, hogy minden nap dolgozom és a nagymama vigyáz az öcsire. De délután ugyanúgy én megyek már érte.Másrészt az óvónők a kérésemre kitettek az ajtóra egy kis hetirendet, amin a napi foglalkozások találhatók (ének-zene, testnevelés, természetismeret...), így minden napra tudok valami lelkesítőt mondani, amiért úgy érezheti érdemes bemenni. Ez szuper!
Problémánk, amiben a tanácsát kérném most máshol jelentkezett! A kislányommal 2,5 éves kora óta járunk a közeli művelődési házba hetente egyszer 1/2 órát zeneoviba. Ez olyan babás-mamás foglalkozás, amit az első perctől kezdve imádott. Azonban mostanában sehogyan sem akaródzik neki odafigyelni. Szívesen jön, de ott nem marad meg egyhelyben. Állandóan mocorog, amint lehet csintalankodik. Korábban viszonylag bátran énekelt, mondókázott a többiekkel, kommunikált az foglalkozás vezetővel. Most azoknál a daloknál (mondókáknál) is, amit itthon (és az óvodában is) fennhangon énekel, ott csak tátog. Itthon szépen üti az egyformát és a ritmust is. Ott amint egy picit is szerepelnie kell, rögtön elnémul, elbújik. Többször beszéltünk róla, hogy ha nem csinálja szívesen, akkor ne is menjünk. Keressünk másfajta közös programot.De ő szeret járni.Mivel ez a fél óra rövid idő, illetve itt sokkal jobban elméllyednek a zenében egy kiváló zenepedagógus segítségével, mint az óvodában, jó lenne, ha kihasználva ezt az időt én is, és ő is oda tudnánk figyelni. Ugyanakkor erőltetni sem akarom. Mit tanácsol kedves óvónő, mit tegyek? Folytassuk, vagy keressünk másfajta foglalkozást?
Segítségét előre is köszönöm!
Dóri
Az óvónő válasza
Kedves Dóri!
Örülök, hogy korábbi válaszaimmal már segíthettem Önnek, remélem, ezúttal sem lesz másként. A foglalkozások alatti bohóckodás kifejezetten gyakori ilyen idős korban, melynek okai között szerepelhet többek között az is, hogy a gyermek egyre magabiztosabb mind óvodai keretek között, mind pedig az egyéb foglalkozások alkalmával. Megszokta a helyzeteket, helyszíneket, társait, és az eddig visszatartó erejű gátlás kezd feloldódni. Felszabadult, jókedvű és ezt ilyen módon próbálja kifejezésre juttatni. Úgy gondolom, hogy az eredményesebb zeneovis tevékenység érdekében a következő módon lehetne tenni:
Zeneovi előtt semmiképpen ne hozza szóba a korábbi bohóckodások miatti félelmét, aggodalmait, ehelyett inkább a gyermekébe vetett bizalom sugározzon Önből. Mondja el a kislánynak, hogy ha a zeneoviban is olyan szépen el fogja énekelni ezt vagy azt a dalt, mint otthon, akkor este bemutatót tarthat apunak és a kistesónak is. Sőt, egyik hétvégén még a nagyiéknak is elénekelheti. Ilyen előadást viszont csak azok a gyerekek tarthatnak, akik a zeneoviban is nagyon ügyesek voltak. Biztosítsa a gyermekét a belé vetett bizalmáról: „Hű, ma egész nap annyira ügyes voltál, hogy biztos vagyok benne, hogy a zeneoviban is Te leszel a legjobb. Szerintem ma szebben fogsz énekelni, mint a „Kinga” és jobban fogsz tapsolni, mint az „Ákos”! Jól sejtem?” Ezek után a kislány valószínűleg minden erejével azon fog munkálkodni, hogy valóban kiérdemelje a megelőlegezett bizalmat.
Fentieken kívül véleményem szerint jó módszer az is, ha zeneovi előtt elszopogathat a kislány egy „varázscukorkát” vagy „varázscsokit”, melyet a Zenemanó küldött csak neki, hogy ezzel ő fog a legszebben énekelni.
Remélem, az előbbi játékos motiválásokkal sikerül fokozatosan kiküszöbölni az említett problémát.
Sok sikert, a zeneoviban pedig jó szórakozást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő