A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Kisfiam ősszel múlt 3 éves. 2 éves koráig semmiféle probléma nem volt az elalvással, de egyszercsak egyik-napról a másikra követelni kezdte, hogy valaki vele legyen, mikor elalszik. Eleinte ez a személy lehetett bárki, de most már csak én vagyok jó. (Nagyon anyás.)
Később már éjjel is felébredt, olyankor is ott kellett lenni, amíg visszaaludt.
Végül rájöttem arra, ha ebéd után nem alszik, akkor nincsen ilyen gond. Azóta is megfigyeltem, hogy elég csak 20 percet aludnia napközben, akkor este 11-ig, 12-ig fent van, vagy pedig, ha elalszik, akkor éjjel ébred fel.
Ezek után nem erőltettem az ebéd utáni alvást, és meg is szűntek ezek a gondok.
Két hónappal ezelőtt kistestvére született. Nem tudom, hogy összefüggésben van-e ezzel, de mostanában újra kezdődött minden. Este elalvásnál nincs probléma. Igaz, hogy ott kell lenni vele, amíg elalszik, de ez az idő nem több 10 percnél, nem jelent különösebb problémát. A nagyobb gond, hogy ő is felébred éjjelente. Olyankor menni kell vele, és nem alszik el rögtön, mint este, csak egy-másfél óra után. Közben szomjas, meg leveszi a zokniját, olyankor vissza kell rá adni,keresi a kispárnáját...stb. Van éjszaka, hogy kétszer is felébred. Közöttünk hamarabb elaludna, de nem szoktam megengedni neki, mert nem szeretném, ha odaszokna.
Az biztos, hogy nem a testvére sírására ébred fel.
Úgy gondoltuk, hogy jobb lesz neki, ha eleinte - amíg a kicsi át nem alussza az éjszakát - külön lesznek. A védőnő is ezt tanácsolta. Így éjjel a kicsi velünk van egy szobában, de napközben együtt vannak.
Nem hinném, hogy fél a sötétben, mert sosem panaszkodott, meg időnként ő kéri, hogy hadd legyen sötétben (Pl. bemegy a sötét fürdőszobába játszani egyedül.)
Azt észrevettem, hogy egy pár napja úgy alszik el, hogy teljesen fejére húzza a takarót. Mikor rákérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy azért, mert így nem hallja,hogy "beszélget a fal". De ha éjjel rákérdezek, hogy miért ébredt fel, nem azt válaszolja, hogy fél, vagy hogy hallott valamit, hanem azt, hogy azért, mert azt szeretné, ha vele aludnék.
Csak az a baj, hogy nem bírom már fizikailag ezt az egészet. Kezdtem mondogatni neki, hogy nem fogok vele aludni, mert mindenkinek a saját ágyában kell aludnia, és többet tudok vele játszani, ha kipihenem magam, de folyton csak azt hajtogatja, hogy akkor is aludjak vele.
Én már nagyon fáradt vagyok (több, mint egy hete tart ez az állapot), és Ő sem piheni ki magát, másnap fáradt, hisztis, nem bírok vele. Én is türelmetlenebb vagyok a fáradtságtól, ő is hisztisebb, és az egész csak egyre rosszabb.
Hogyan tudnám leszoktatni erről az éjszakai mászkálásról? Ha betennénk az ő szobájába a Hugit, az lehet, hogy segítene? Attól félek, hogy akkor meg a sírástól nem tudna aludni. A testvérféltékenység megnyilvánulhat így is? Talán az bántja, hogy a kicsi velünk egy szobában alszik, ő meg nem alhat velünk? Azt sem szeretném, ha később emiatt félne a sötétben. Viszont a villanyra sem akarom rászoktatni, ha nem muszáj, és nem igényli.
Előre is köszönöm válaszát:
Anita
Az óvónő válasza
Kedves Anita!
Ön végigzongorázta szinte az összes lehetséges alternatívát, ami szóba jöhet a kisfiú alvási nehézségének okaként. Levele végén említi az esetleges testvérféltékenységet is. Én a magam részéről úgy gondolom, leginkább erről lehet szó. Mindezek mellett ugyanakkor azokat az egyéb tényezőket is számba kellene venni, melyek szintén megnehezíthetik a nyugodt pihenést. Pl: említi, hogy gyermeke leveti a zokniját. Biztos, hogy az éjszakai alváshoz szükséges ez a ruhadarab? Nem lehetséges esetleg, hogy melege van? Vannak emberek, akik kifejezetten a kellemes hűvösben szeretnek pihenni. Úgy gondolom, egy próbát igazán megérne. (Szellős, kényelmes pizsama, zokni használat mellőzése, lefekvés előtti alapos szellőztetés, a fűtés alacsonyabb fokra állítása) Javaslom mindemellett a párologtató használatát is.
A testvérféltékenységre jó gyógyír lehet, ha nap közben kellő időt próbál szakítani a nagyobb gyermekkel való külön foglalkozásra, játékra is. Tudom, hogy ez pici baba mellett egyáltalán nem könnyű feladat, ám mégis azt javaslom, ha csak napi fél órára is, de igyekezzen időt szakítani erre! A fiúcska hamarosan rá fog jönni, hogy a mellőzöttség, amitől idáig tartott, nem megalapozott, így nyugtalanságra semmi ok.
Az éjszakai felriadásoknál pedig próbáljon olyan cselt alkalmazni, amikor " a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad." Pl: Egyezzen bele az "együttalvásba", de csak olyan módon, hogy Ön a másik szobában van, ám az ajtó résnyire nyitva marad. Próbálja meggyőzni a kisfiút, hogy ez is együttalvás, mert nincs ajtó közöttük. Az előbbi alternatívát, megfelelően tálalva, minden valószínűség szerint elfogadja majd a gyermek.
Sok sikert és álomszép pihenést kívánok: az Óvónő