Már nem tudom megszámolni, hogy hányszor kértem (és kaptam!) Öntől tanácsot.
Megválaszolva: 2004. június 7.
A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Már nem tudom megszámolni, hogy hányszor kértem (és kaptam!) Öntől tanácsot. Először is ezt szeretném megköszönni.
Ismételt egy problémával fordulok Önhöz. Férjem munkájából adódóan hamarosan az ország túlsó felére kell költöznünk. Kisfiam ősszel lesz 4 éves. Nem sokat járt oviba, csak két hónapot. Amire igazán megszokta volna, addigra el is kezdődött a nyári szünet. Ebből a szempontból szerencsésebb, hogy nem kötődik annyira. Ettől függetlenül biztosan megviseli a költözés. (Bár nem teljesen ismeretlen városba költözünk, sok ismerősünk van ott.) Az óvódaváltással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Mivel kisfiam tojásérzékeny, elég nehéz volt neki óvódát találni. (Megjegyzem, nem értem, miért,hiszen rengeteg allergiás gyerek van, és a kórházból megoldható lenne az étkezésük. Legtöbb helyen csak úgy fogadnák, ha itthonról visszük neki az ebédet.)
Végül van egyetlen óvóda az egész nagy városban (megyeszékhelyről van szó!), ahol foglalkoznak ételallergiás gyerekekkel. A gond az, hogy az ovi a város túlsó végén van. Eddig itt úgy járt oviba, hogy ebéd után elhoztam. Ott viszont ez nem megoldható a távolság miatt. Ő eddig nem szokott ebéd után aludni. (Bár lehet, hogy a többi kisgyerekkel együtt Ő is elaludna.) Nem tudom, hogyan tudnám számára könnyebbé tenné az óvódaváltást. Az első pár hétben el kellene hoznom ebéd után, és ha megszokta az új ovit, akkor szoktatni az ottalvásra? Vagy egyből kezdjük azzal, hogy ott alszik? Dobjam be a mély vízbe? Ilyenkor, ha óvodát váltunk, akkor is van beszoktatás? Vagy lehet kérni az óvónőktől, hogy az első pár napban ott lehessek egy kicsit? Hogyan tudnék neki segíteni, hogy a lehető a legkevésbé zavarja őt össze, és viszonylag könnyen viselje a környezetváltozást?
Lenne olyan lehetőség, hogy még egy évig itt maradjunk ebben a vároban, és csak jövőre kelljen átköltözni, de véleményem szerint ez csak a probléma elodázását jelentené. Így is biztosan nehéz lesz neki, de ha még egy évet jár itt oviba, akkor még nehezebb lesz az elszakadás, és minél idősebb, annál nehezebben éli meg ezt a dolgot. (Kérem, nyugtasson meg, hogy jól látom. Engem is eléggé elkeserít a helyzet.)
Előre is köszönöm válaszát, a további munkájához pedig sok sikert kívánok:
Csilla
Az óvónő válasza
Kedves Csilla!
Magam is osztom jól átgondolt, megfontolt véleményét, amennyiben megoldható, valóban jobb még frissiben váltani. A beszoktatás megkönnyítésében Ön is, ill. az óvónők is sokat tehetnek. Feltételezem, hogy a pedagógusok is igazi partnerként állnak majd gyermeke fokozatos beszoktatása kérdéséhez. Ehhez a következő tanácsokat tudom javasolni: az első egy-két napban, amennyiben ennek szükségét érzi, maradjon az oviban a gyermek "elérhető közelségében", ám állandó látótávolságon kívül. (pl: folyosón) Így a gyermek biztonságérzete megmarad, s amennyiben eljön az alkalom, feltűnés és búcsúzkodás nélkül (!) elhagyhatja az ovi területét néhány órára. A gyermek ilyenkor többnyire észre sem veszi édesanyja eltűnését és lelkesen tovább folytatja a játékot társaival. Ezekben az első napokban még javaslom, hogy ne aludjon ott a gyermek, ám rövidesen erre is nyugodtan sort lehet keríteni. ( Amiatt nem érdemes aggódni, hogy vajon elalszik-e majd, feltételezhetően igen, hiszen az ovi mozgalmas és újszerű élmény áradata valószínűleg kellően kimeríti majd. Mindemellett az óvodai napirendhez való alkalmazkodás is megkívánja a délutáni pihenő elfogadását.)
Előbbiek tükrében tehát megnyugtathatom, aggodalomra valószínűleg semmi ok, a beszoktatás kellő odafigyeléssel minden zökkenő , probléma nélkül megvalósítható.
Végezetül szeretném megköszönni, hogy oly sokszor bizalommal fordult hozzám, szíves állok rendelkezésére a jövőben is.
Sok sikert kívánok az óvodaváltáshoz: az Óvónő