Óvodán belüli feszültségek

Kényelemszerető óvónők, toleranciahiány az óvodában

Megválaszolva: 2008. szeptember 6.

A szülő kérdése

Tisztelt Óvónő!

A következő kérdéssel fordulok Önhöz:
Kislányom 3 éves, szeptember elsején kezdte az óvodát. Bölcsődébe 2 évig járt, az átállás teljesen zökkenőmentes volt, kivéve az alvást. A bölcsődében az esetek 80%-ában nem aludt el, amit a gondozónők számomra példamutató módon kezeltek. Odahívták, ölbe vették, hagyták, hogy forgolódjon, felüljön, kimenjen a mosdóba, könyvet adtak a kezébe, csendben rajzolhatott stb...Természetesen azokat a tevékenységeket engedték neki, amellyel a többieket nem zavarta. Ő és mi is megszoktuk ezt a hozzáállást. Az óvodába 1 hete jár, de a legfontosabb közölnivaló a gyermekről az, hogy nem alszik, forgolódik, sóhajtozik, amivel szerintük zavarja társait. A kérdésem, ha egy bölcsődében lehet kezelni ezt a problémát, az óvodában évtizedek óta miért nem. Úgy gondolom, ez nem tárgyi és személyi feltétel, hanem tolerancia kérdése. Ha valaki elhivatott óvónő, és valóban a gyerekek egyéni érdekeit tartja szem előtt, tudok rá példát, akkor igen is meg lehet oldani ezt a "problémát." Meggyőződésem, hogy ha az óvónők (tisztelet a kivételeknek) nem a saját kényelmüket helyeznék előtérbe, akkor ezt a kezelhető problémát nem tragédiának tüntetnék fel. Az óvónő a következő mondattal fodult a gyerehez: Meg se moccanhatsz. Felháborítónak tartom, hogy a bölcsődében fel sem merült problémaként a gyerek nem alvása, azt itt az óvdában tragédiaként élik meg. Végezetül egy kérdésem maradt: Hol van az óvoda és a bölcsőde egymásra épülése, amit olyannyira hirdetnek az óvodai nevelési programban? Tisztlettel: G. Ildikó

Az óvónő válasza

Tisztelt Ildikó!

Érdekes és elgondolkodtató a sajátos megközelítésből bírált "óvónői kényelem" és toleranciahiány, amiről Ön beszél. Megközelítése azonban hibás a következők miatt:
Azzal, ha egy gyermek forgolódik, sóhajtozik, izeg-mozog, kimegy-bejön a teremből, igenis zavarja a többieket. A közösség érdekében kialakított viselkedési szabályok a 3-6-7 éves korosztálynál teljes mértékig betarthatók, amik egyebek mellett az önfegyelmen túl a másokra való figyelemre, tapintatra is nevelnek. Biztos vagyok benne, ha az Ön lánya nem az izgő-mozgó gyerekek közé tartozna, hanem a pihenni vágyók népes, többségi (!) táborába, a toleranciát épp az ellenkező oldalról közelítené meg. (t.i.: Miért nem tolerálja a mocorgó gyermek, hogy az enyém és sok másik pihenni akar? )
Az óvónők kényelmi szempontjáról alkotott véleménye enyhén szólva sem állja meg a helyét! Ez nem kényelem, hanem a többség igényeinek a szem előtt tartása, nem mellesleg a napirend része. A napirend-adta szabályokhoz való alkalmazkodás óvodás korban elvárható dolog, kisgyermekkorban (bölcsődében) kevésbé.
A kényelemre visszatérve ebből a nézőpontból is megfordíthatnánk a kérdést: vajon a napirendet, a csoport elsöprő többségének nyugalmát védő óvónő szereti-e jobban kényelmét, vagy az a szülő, aki saját kényelme érdekében nem támogatja a délutáni pihenőt, hogy este minél előbb ágyba dughassa gyermekét? Ugye Ön is megbántódna, ha valaki hasonlót feltételezne Önről? Én nem teszem! Kérem tehát, gondolja újra a többi gyermek és szülője szemszögéből is a kérdést! Biztos vagyok benne, hogy véleménye változni fog!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – óvodán belüli feszültségek