Én egy aggódó anyuka nevében irok, neki erre nincs lehetősége, és sajnos arra se nagyon, hogy valaki…
Megválaszolva: 2003. május 13.
A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Én egy aggódó anyuka nevében irok, neki erre nincs lehetősége, és sajnos arra se nagyon, hogy valaki megválaszolja kérdését. A probléma annyi, hogy kislány is, kisfia is egy csoportba jár egy óvodába, és azt vette észre, az egyik óvónő mintha nem úgy bánna a gyerekekkel, ahogy az elvárható lenne. Szerinte nem tanulnak annyit, ami elvárható lenne, nem tart meg foglalkozásokat, pl. torna, mondván, hogy nem bibelődik az átöltöztetésükkel. (vegyes csoport, ahol arányait nézve sok a kicsi). Beszélt a másik óvónővel, de ő valamilyen ok miatt nem áll ki mellette, bár ő is tudja, hogy nem stimmelnek a dolgok. Sajnos szülőként is egyedül van, mert bár mindenki morog, senki nem mer (?) kiállni mellette. Most még beszél a vezetővel, és itt jönne igazán a kérdése: mielőtt a vezetővel leül, meg a két óvónővel, joga van-e ill. érdemes-e tájéékozódnia arról, hogy pontosan mit kell tudnia egy adott korú óvodásnak mennyit és mit kell tudnia. Érdemes-e megkérni őket arra, hogy bizonyos vizsgálatokat készitsenek el, vagy sem. Hogyan lehetne megbizonyosodni arról, hogy valóban nem csinál semmit az óvó néni?
Mielőbbi válaszát előre is köszönöm az aggódó anyuka nevében is.
Az óvónő válasza
Tisztelt Levélíró!
Súlyos vád az, amivel az ismerős anyuka illeti az érintett óvónőt. Látatlanban természetesen semmiképpen nem szeretnék senkinek igazat adni, ám úgy érzem, mindenekelőtt fontos lenne egy-két "részletkérdést" pontosan a helyére rakni. Az óvodapedagógusi diploma megszerzését sok éves tanulmány előzi meg, s e komoly felkészülés az óvodapedagógia minden kérdését teljes összefüggésében tárgyalja. Ezért semmiképpen nem szabad és nem is lehet egyes részeket kiemelni az egészből és mintegy recept-szerűen megmondani, hogy a gyereknek ilyen és ilyen korban mit kell tudnia. Különösen napjainkban, mikor már nem is a tudás megszerzéséről beszélünk a gyermeknél, hanem indirekt módon történő élmény-, és tapasztalatszerzésről. Tehát, ha a szülő a gyereket megkérdezi délután, hogy "Ma mit csináltatok?", mire ő ezt feleli: "Semmit, csak játszottunk", az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az óvónő nem végzi a munkáját! Legtöbbször u.is játékosan, anélkül adja át az ismereteket, hogy annak konkrét céljáról a gyerek tudomást szerezne. Véget értek már a régi "szép" idők, mikor egy foglalkozás csak úgy volt elképzelhető, hogy "Most pedig mindenki leül és azt csinálja, amit mondok!" A testneveléssel kapcsolatban pedig szintén nem elképzelhetetlen, hogy a mozgásos tevékenységet direkt a szabadban szervezte az óvónő. Úgy vélem, mielőtt ismerőse a vezetőhöz menne e kemény vádakkal, előtte talán magát az óvó nénit kellene szemtől-szemben (!) megkérdezni. Kellemetlen lenne u.is, ha végül az aggódó anyukának kellene elnézést kérnie az óvónőtől.