A kisfiam szeptember végén lesz 4 éves, jelenleg kiscsoportos óvodás.
Megválaszolva: 2004. július 8.
A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
A kisfiam szeptember végén lesz 4 éves, jelenleg kiscsoportos óvodás. 3 éves kora előtt kezdtük meg az ovit, nagy önbizalommal és nagy reményekkel. Az első ovis tanév után az én magabiztos,kreatív fiam kicsit más.A védőnő és a gyerekorvos szerint a gyerek 3 éves korában mind beszédben, mind rajzolásban, gyurmázásban megelőzte korosztályát.Ma csak itthon hajlandó rajzolni, helyesebben mondva csak ovin kívül. Az első félév után, látva a gyerek változását, beszélgetést kezdeményeztem az óvónőkkel.Másfél óra alatt gyakorlatilag azt próbálták bebizonyítani nekem, hogy nálunk családi feszültség van, nem törődünk a gyerekkel, a fiam érzelmileg fejletlen stb. Amikor részleteket kértem, ellentmondásokba bonyolódtak. Az érzelmi fejlettség megnyilvánulása szerintük, hogy a gyerek nem puszilgatja sem a dadusokat, sem az óvónőket.Én úgy gondolom, hogy nem is kellene ezt elvárni tőle.Lefestettek a gyerekről egy képet, amely olyan nekem, mintha nem az én gyerekemről szólna.Semmilyen tevékenységre nem tudják rávenni (állítólag), verekszik és káromkodik, amit szerintük itthon hall és lát. Nem értem a hozzáállásukat, hiszen nem is ismerik családunkat. Egyébként a gyerek itthon nem lát agressziót, férjemmel szeretetben élünk, a nagyszülők szintén, nem káromkodunk és nálunk napirendi ponton vannak a kreatív játékok, lévén nekünk, szülőknek is ilyen jellegű a hobbink (tv nézés helyett). Hordjuk játszóházakba a gyereket, mivel nincs testvére, és még sehol nem volt rá panasz, mindenhol örömmel rajzolt, festett, gyurmázott, vágott, ragasztott, decoupage-olt és még sorolhatnám.A káromkodást sajnos mi is tapasztaltuk, azonban több másik szülő is panaszolta, hogy az oviból így tér haza a gyerek.Az utóbbi időben amikor azt kérdeztem a fiamtól, hogy ő miért nem rajzol stb az oviban, azt felelte, hogy ő ügyetlen, neki senki nem segít, az ő munkáját úgysem teszik ki a faliújságra. Ez tény, még nem láttam egy alkotását sem.Úgy érzem , hogy amióta oviba jár, az önértékelése mínuszba fordult át. Nem tudom, hogy mivel ártok többet: ha kiszakítom baráti köréből és egyúttal az óvódából, vagy ha hagyom továbbra is egy olyan környezetben, ahol semmi sikerélménye.Szerettem, volna, ha az óvóda pszichológusa megnézi a fiamat, sajnos nem jutottam be hozzá.Nem tudom azt sem, hogy mi az óvóda-váltás módja.Kell-e ezzel a problémával pszichológushoz fordulni?
Válaszát várva: Hanyu Lívia
Az óvónő válasza
Kedves Lívia!
Véleményem szerint a probléma megoldható, ezért nem nagyon érdemes óvodaváltáson gondolkodni. Javaslom, hogy naponta kérdezzen rá az óvónőknél, mivel töltötte a napját a gyermek, mit csinált, kivel és mit játszott, így az óvónők kénytelenek lesznek kicsit jobban odafigyelni a csendesebb, ám korántsem biztos, hogy tehetségtelenebb gyermekre is. Mindemellett kérje meg a pedagógusokat, hogy adott alkalmakkor ne fukarkodjanak a dicsérettel sem, hiszen nincs olyan gyerek, akit ne lehetne naponta megdicsérni valamiért.
Hasznos lenne, ha alkalomról-alkalomra bevinnének az oviba egy-egy otthon készített, jól sikerült rajzot, képet, aminek dicsérete, elismerése szinte kikerülhetetlen. Vessse fel az óvónőknek, hogy mennyire örülne gyermeke, ha legalább ezekből a munkákból kikerülne néhány a faliújságra. (A kérést valószínűleg nem fogják megtagadni.)
Mindezek mellett érdemes lenne egy nyílt nap alkalmával beülni a csoportba és saját szemével megtapasztalni, hogy valójában mi is a helyzet a gyermekkel. Ennek lehetőségéről érdeklődjön az óvónőknél.
Fentiek segítségével valószínűleg normalizálódni fog annyira a helyzet, hogy gyermeke önértékelése, önbecsülése helyrebillen majd. Kívánok hozzá sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő