Testvérek

Nagyobbik kislányom öt éves, kisebbik kislányom négy éves lesz, 16 hónap a korkülömbség.

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Nagyobbik kislányom öt éves, kisebbik kislányom négy éves lesz, 16 hónap a korkülömbség. A nagyobbik lányban már kis korban is megvolt a féltékenység a kisebb iránt, annak ellenére is ,hogy próbáltunk vele is ugyan annyit foglglkozni mint a kicsivel. Számunkra teljesen úgy tünt, hogy nem szereti a testvérét, ezt sokszor hangoztatta is. Ez a "Nem szeretem a Tesót" időszak aztán szép lassa elmúlt, sülve-főve együtt játszottak, csak együtt voltak hajlandóak mindent csinálni. Eljött az óvóda ideje. Az oviba nagyon nehezen tudott beilleszkedni: nem volt hajlandó játszani a gyerekekkel; annak ellenére hogy otthon imádta ha feladatokkal láttuk el, az oviban nem volt hajlandó semmit csinálni. Mindig elöbb a testvérét kellett elvinni a bölcsibe ami messze volt tőlünk, és csak utánna vihettük őt az oviba, ami ott van melletünk, mindig csak én vihettem-hozhattam őt (természetesen délután érte kellett menni előbb, és csak utána együtt mehettünk a kicsiért. Ez idő alatt is nagyon undokul viselkedett a testvérével. Mikor az óvodában rendeződött nála a helyzet, szó szerint 180 fokos fordulatott vett (azóta is csak dícsérik az óvónők, hogy nem hitték volna hogy középső csoport első félévében idáig eljutunk), a két gyerek között ismét harmonikus volt a kapcsolat.
A kisebbik lányom beteg volt idén márciusban, be kellett vinni 1 hétre a kórházba, és a férjemmel felváltva bennt voltunk mellette éjjel-nappal. A nagylány ezt is nehezen viselte: azt mondta hogy nem szeret se engem, se a kisebbet; mikor én voltam vele otthon, sírvafakadt hogy ő csak az apucikájával akar otthonlenni (előtte hozzám ragaszkodott nagyon). Azóta is folyamatosan ellenséges a testvérével. Csúnya hangnemben beszél vele, irígy hozzá, azt monja neki hogy nem szereti. Hozzám is egyre többször undok. Kérem, adjon tanácsot hogy hogy lehet erről a hullámzó állapotról leszoktatni, mert úgy veszem észre, hogy a kistestvért bántja ez a helyzet, nagyon szomorú szokott lenni ilyenkor. Már próbáltunk beszélni a nagyobbik lánnyal erről, de végig sem akarja hallgatni amit mondunk, nagyon makacs természete van. Mit csináljunk vele? Hogy hassunk rá? Mi lehet az oka ennek a magatartásnak?

Segitségét előre is köszönöm: Kné Tímea

Az óvónő válasza

Kedves Tímea!

A testvérféltékenység nem ritka jelenség, mely legkönnyebben úgy küszöbölhető ki, - mint azt Önök is nagyszerűen csinálták ,- hogy a nagyobbik gyermekre még több figyelmet szentelnek. Leveléből pontosan kirajzolódik, hogy a problémák mindig valamilyen változás alkalmával erősödtek föl. (Pl.: óvodakezdés, vagy legutóbbi esetben a kisebbik gyermek kórházba kerülése) Ahogy az óvodai beszokás után helyreálltak a dolgok, úgy erre most is lehet számítani. Fontos, hogy Önök, mint szülők, az eddigiekhez hasonló türelemmel és szerető odafigyeléssel vegyék körbe a nagyobbik gyermeket is. Az idősebb testvér nehezen viseli, hogy legutóbb is minden a kistesó körül forgott, úgy érzi, őt kevésbé szeretik. A "nem szeretem a testvéremet" kijelentéseket természetesen nem szabad komolyan venni, ezeket hirtelen felindulásból, a féltékenység ködében mondja a gyermek. Mosolyogva gondolok vissza arra az esetre, mikor nővérem születésekor az éppen ott tartózkodó féltékeny unokatestvérem, miután látta, hogy mindenki a kicsi körül ugrál, így szólt: "- Dobjuk ki a kis Ágit az ablakon!" Rövid idő után az ellenérzés természetesen teljesen megszűnt, és a lehető legszeretőbb kapcsolat alakult ki köztük.
A testvérek közötti szeretet kapcsolatot a következő módon lehet még jobban megerősíteni:
- Gyakran szervezzenek közös programokat, ahol a nagyobbik gyermek is mindig jusson főszerephez. A közös élmények közelebb hozzák egymáshoz őket.
- Gyakran hangsúlyozzák neki, milyen jó, hogy Te már ilyen nagy és okos vagy, így tudsz segíteni a kistesódnak ebben vagy abban.
- Motiválja a kisebbik gyermeket, hogy egyszer-egyszer lepje meg valami kedves ajándékkal (pl.: rajzzal) a nagytestvérét.
Ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal biztosan hamarabb visszaállítható nagyobbik gyermeke lelki békéje.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – testvérek