Rendkívül sok újdonsággal, ismeretlennel kell megbirkóznia annak a 3 éves kisfiúnak, akinek külföldre költözése után azonnal el kell kezdenie az óvodát is.
Kedves Óvónõ!
Június óta élünk külföldön, 3 és fél éves kisfiamat augusztusban irattuk be az oviba. Azért döntöttünk az ovikezdés mellett, mert láthatóan kisfiamnak hiányzott a gyerektársaság, nagyon barátkozó kisfiú egyébként, az otthoni barátait is rengeteget emlegeti.
Kezdetben nagy lelkesedéssel indult az oviba, de sajnos még azóta is minden nap sír. Augusztusban heti 4 délelõttöt ment az oviba, szeptemberben csak heti 3-at. Ebben a hónapban eljöttek hozzánk a nagyszülõk, ez volt az oka, hogy kevesebb idõt töltött kisfiam az oviban (egyébként velük sem akart nélkülem maradni). Októbertõl újra 4 délelõttöt megy. Van egy 22 hónapos kisöccse is, akivel otthon vagyok, illetve 2 éves korától õt is szeretném vinni heti 1-2 délelõttre.
Az óvoda görög nyelvû, itt nincs is más, az óvónõ beszél angolul a gyerekekkel is. Az óvódában körülbelül a gyerekek fele külföldi.
Kisfiam már itthon stresszel rajta, nyafog, hogy oviba kell menni. Kezdetben ott maradtam vele tovább, kb. egy órát. Még így is ordított, mikor eljöttem. Egyszer egy anyuka is végignézte reggeli mûsorunkat, utána megvigasztalt a kapuban, hogy nyugodjak meg, biztosan megszokja majd a fiam, és legyek biztos benne, hogy az óvónõ nagyon-nagyon jó, türelmes, soha egy hangos szava nincs a gyerekekhez. Ezt is tapasztalom, megbízom az óvónõben és jónak tartom az ovit is. Mostanság már csak beadom az oviba, ad ugyan puszit már, de csak zokogva. Mindemmellett akkor is sír, amikor érte megyek. Már ahogy közelítenek a konyha felé ebédelni, máris sírva fakad. Az óvónõ általában arról számol be, hogy napközben nagyon jól elvan, sõt már van egy kis barátja is, egy új angol kisfiú. Jól eljátszik, már a kis táskáját is lerakja néha. Enni még mindig nem akar, viszont itthon rendesen eszik. Ovi után mindig lelkesen mesél, hogy mi történt aznap.
Úgy érzem, hogy csak nekem szól ez a hiszti, engem "büntet" ezzel. Most már ott tartok, hogy néha dühös vagyok rá, hogy így viselkedik, és összeszorul a gyomrom meg a szívem reggelente, hogy vajon ma mennyire fog ordítani.
Jótanácsát köszönöm.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Megmondom õszintén, nem tartom jó ötletnek, hogy rögtön a külföldre költözés után bedobta a mély vízbe gyermekét. Gondolja csak át: új lakóhely, új ország, új kultúra, ismeretlen nyelv, ismeretlen emberek vették körül hirtelen kisfiát, minek tetejébe még édesanyját is elveszítve érzi. Véleményem szerint nem szabad ilyen hirtelen ennyi ismeretlen dolgot zúdítani a gyermekre, mert ez megbosszulhatja magát akár most, akár a késõbbiekben! Hagyjon idõt neki is és késõbb a kisebbik gyermeknek is arra, hogy elõször is megszokja, elfogadja az új környezetet, megtanuljon némiképp kommunikálni a körülötte lévõkkel, és csak utána küldje óvodába. Hogyan is érezhetné magát biztonságban abban az óvodában, ahol az egyébként vigasztalni akaró óvónéninek egyetlen szavát sem érti? Próbáljon kicsit mélyebben beleérezni gyermeke(i) nehéz helyzetébe, és ne siettesse az óvodakezdést!
Gondolja át önmagában igazán õszintén: biztos, hogy a gyermek igényét tartja szem elõtt, mikor óvodába küldi? Lehet, hogy többet használna azzal, ha egy évig még otthon maradna vele, míg lelki egyensúlyát visszaszerzi a kisfiú. Az áhított gyermekközösséget így is tudja számára biztosítani játszóházi, gyermekrendezvényeken való részvétellel.
